Nohát, ez a francia-olasz elég béna meccs lett. Lesérül Ribery, Abidal bénázásával tálcán kapott 11-es, ráadásul kiállítás, aztán a még leginkább épkézláb támadónak mondható Henry összehoz egy kvázi öngólt - mondom, hogy az ág is húzza őket. Ugyanakkor még a győztest se lehet nagyon süvegelni, mert ha elfogulatlanuk szemléli az ember ezt az olasz válogatottat, hát messze nem az a csapat, mint két éve. Azt kell mondjam, a spanyoloknak nem kell álmatlanul forgolódniuk, ha látták ezt a meccset (meg az előző kettő olaszt). Mondják, hogy most volt a feltámadás, nos, szerintem meg Lakat Karcsi bá mondása mérvadóbb: aki hétköznap csak firkál, hétvégén sem fog gyöngybetűkkel írni...
A másik meccsen Hollandia negyedgőzzel is hozta a győzelmet a hozzájuk képest rém gyenge románokkal szemben.
Holnap még lesz egy svéd-orosz, amelyiken a svédeknek iksz is elég ahhoz, hogy pár nappal később a hollandok megegyék őket. Ha már negyeddöntő, szerintem a spanyol-olasz is egyértelmű, ahogy a horvát-török is az lesz. Az igazán nagy derbit csütörtökön várom, a portugál-németen, itt érzem azt, hogy közel egyenlő esélyek lehetnek, bár talán egy kicsit a luzitánok felé billen a mérleg, ám ez még semmit nem jelent, produkálni kell, feltehetőleg még többet, mint eddig.