Öröm az ürömben, hogy ezt a Lewndowskit (remélem, hogy jól írom a nevét) állítólag nagyon a Manchester United nevével együtt emlegetik mostanság, így ha náluk rugdalja majd a gólokat, még akár szimpatikus is lesz számomra. Viszont a német focit (figyelembe véve az eltelt harmincvalahány évnyi szurkolási időszakomat is) valószínűleg már sosem fogom megszeretni. Legközelebb hozzám még a nyolcvanas évek elejei Jupp Derwall által vezetett csapat állt, a Harald Scumacher - Manfred Kaltz, Uli Stielike, Karl-Heinz Förster, Bernd Förster - Wolfgang Dremmler, Paul Breitner, Hans-Peter Briegel - Karl-Heinz Rummenigge, Klaus Fischer, Pierre Littbarski összetételben, mellettük még volt Hansi Müller, Hosrt Hrubesch, Felix Magath, Thomas Allofs, Eike Immel.
A későbbi, Beckenbauer-féle társasághoz jött Augenthaler, Berthold, Brehme, Herget Jacobs, Algöwer, Matthaus, Rahn, Rolff, Thon, Völler - még őket is bírtam, bár drukkolni nekik se drukkoltam. Aztán teljesen közömbössé, idegenné, nem szerethetővé vált számomra a nationelf.