Talán R2-D2 foglalta össze a legjobban a magyar fociról alkotott véleményem: "egy Mercedes után az ember nem szívesen ül Trabantba". Én tényleg szeretem a focit, de általában a legtöbb labdajátékot is szeretem, követem. A focit azon kívül, hogy nézem, versenyszerűen űzöm is. Igaz, hogy csak kispályán, de mai napig rendszeresen. Van egy kispályás csapatom, 1995 óta játszunk Budapest különböző bajnokságaiban, bár most egy-két év szünetet tartunk, mert a csapattársaim nagy része - beleértve magamat is - az apaság boldog, de rögös útjára lépett, hirtelen lett vagy 10 trónörökös a csapatnál. A csapatom mind a labdarúgást tisztelő, azt szerető barátaimból áll, de egy csapattársam kivételével egyikünk sem követi a magyar labdarúgást, bár pár éve még jópáran játszottak alacsonyabb osztályban, sőt egyik barátom többszörös futsal válogatott is volt. Ezt azért írtam csak le, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a magyar foci - bár a sportot szerető szurkolónak tartom magam - semmilyen szinten nem érdekel. Az okok sok mindenre vezethetők vissza. Az tény, hogy az elmúlt 10 évben a sportcsatornáknak köszönhetően sokkal jobban megismerhettük az elit labdarúgás mindennapjait. Egy magyar NB I-es meccs számomra olyan, mint egy lassított felvétel vagy mint egy amatőr sport például egy angol meccshez képest. Mivel a szabadidőm kevés, sokkal inkább szánok időt akár egy Malaga-Sevilla meccsre, mint kimenjek egy MTK-Eger meccsre. Nem is beszélve a kényelemről, illetve a magyar labdarúgást körülvevő közegről. Volt szerencsém több külföldi meccsen szurkolnom, ég és föld a különbség mindenben. A teljesség igénye nélkül a stadionok minősége, a tisztaság, a stadionok megközelítése, parkolási lehetőség, a mosdók igényessége, szurkolói magatartás, kerekesszékeseknek külön lelátói részek, hangulat. Két élményemet írnám csak le az utolsó itthoni meccseimről. Az egyik a Honvéd-Hamburg meccs volt, amely nem is volt rossz meccs, mondjuk jó se. Bár nem voltak sokan, a ki és bejutás közel egy-egy órát vett igénybe! Voltam Bayern-Arsenal meccsen, ahol vagy 50000 néző volt kint, a meccs után 10 perccel együtt sörözhettünk a München vagy akár Arsenal szurkolókkal a stadionon kívül. A másik egy Magyarország-Svédország meccs volt, amikor egy magyar "szurkolótársam" a meccs előtt már totál részegen majdnem lehányt, egy barátom rántott el a székemről. Volt szerencsém egy 20 fős társasággal a Glasgow Rangers egy bajnoki meccsét végigszurkolni a B közepükkel, ahol a skót szurkolók minket ismeretlenül is belevontak a szurkolásukba, a zászlókifeszítésükbe, én életemben nem láttam még ekkora zászlót, többszázunkat betakart. Külföldön egy focimeccs ünnep, teljes családok mennek ki, akár nagymamák és unokák. Itthon még női WC sincs minden stadionban! Kint kihalással lehet bejutni egy jobb meccsre, itthon ősszel volt olyan meccs, ahol 57! ember ment ki. Egyébként minden tiszteletem az övék, de én a kevés szabadidőmet a labdarúgást szerető emberként a labdarúgásra szánom, nem a labdarúgásra hasonló fociszerű sportra. És akkor még szót sem ejtettünk a teljes magyar labdarúgást átszövő, majd minden csapatot és csak eddig közel 100 játékost és edzőt érintő bundáról, előre eldöntött meccsek tucatjairól.