Minden, ami sport...

Nekem nagyon is pozitív kihatású ez az olimpia, az egésznek a kisugárzása, a sok pozitív energia, a lelkesedés, a profi szervezés, a tökéletes lebonyolítás, a lélegzetelállító nyitó- és záróünnepség, a magyar sikerek. Az meg főleg nagyon jó, hogy ezekben a pillanatokban egy sportvezető, nem csak pózolni áll be a bajnokok közé, hanem azon sürög-forog, hogy a sikereket a maga fényezése helyett arra próbálja felhasználni, hogy az illetékesektől több támogatást szerezzen a sportágak, a sportolók számára. Ez a dolga és ezt is csinálja. Tudom, hogy ez idehaza fura, de legalább az ilyen csodabogarakat ne bántsuk.

Pontosabban úgy mondta, hogy elégedett lenne azzal, ha legalább annyi lenne, mint Pekingben, és ha több lesz, akkor annak örülni fog. Úgyhogy most örül. A képességek és az elért eredmények között nem mindig van egyenes arányosság, Pekingben is jó adottságú versenyzőkkel voltunk kint, aztán 3 arany lett a vége, amiből az egyikre (Vajda) nagyjából senki se számított. Szóval ha egy sportvezető óvatosan becsül, attól még nem dilettáns. Abban egyetértek, hogy máskor is legyen sokkal több, mint amennyit előzetesen vár mindenki. Gondolom, ha téged megkérdeznek, te sem mondasz ilyen nagy számot, vagyis te sem vagy tévedhetetlen. Ebből az okfejtésből továbbhaladva, talán a versenysport kérdésében is kétséges lehet az álláspontod. Nem is értem, hogy ilyet hogy gondolhat bárki...

Tegyük hozzá, hogy a MOB (és köztük ha jól emlékszem Borkai Úr) 3 azaz három olimpiai aranyat gondolt kb reális elvárásnak. Nos, annak tükrében, hogy a szervezet és az úr a magyar sport "feje", úgy látszik nem igazán van tisztában a hazai sportolók képességeivel, ami nem igazán ad okot dicsekvésre... A 3 arany minden féle szempontból pesszimista elvárás volt, semmiképp nem lehetett realista, elég ha csak a kajakosok képességeit megnézzük. No mindegy, reméljük 4 én múlva is ilyen arányban téved a sportolók javára, bár még mindig azt mondom, hogy a teljes versenysportnak a mi kis hazánkban semmi létjogosultsága...

Néhány érdekes, mondhatni nem megszokott vélemény a véget ért játékokról, s az azt lezáró ünnepségről. Az angolokkal nem mindig "bratyizó" franciák szerint:

L’Équipe: „Bezárt a diszkó. Tegnap a brit popzene minden – vagyis majdnem minden – legendája közösen oltotta el az olimpiai lángot. Óriási!”

Az elfogulatlan ausztrálok értékelése:

Daily Telegraph: „Ez az olimpia jobb volt, mint amit mi rendeztünk Sydneyben.”

A tutit azonban a csehek mondják, különösen a második idézett szövegben:

Pravo: „A londoni nyári játékok példakép lehet. A brit főváros olimpiai lázban égett. A szurkolók és önkéntesek lelkesedése őszinte volt és fertőző. A hazaiak nem várt sikerei továbbfokozták a hangulatot. Erre az olimpiára nem csak a sportvilág emlékszik majd vissza szívesen.”

Lidove Noviny: „Sokan a mostanit tartják minden idők legjobb olimpiájának. Azzal a különbséggel, hogy ezt, ellentétben a négy évvel ezelőtt házigazda kínaiakkal, nem a britek állítják magukról."

Nekem se a "színek" mondatták a véleményem, egyébként is úgy vagyok vele, hogy ez egy olyan skatulya, ami félreviheti az embert. Minden "oldalban" próbálom megtalálni a számomra értékes, érdemes dolgokat, a politika meg egyébként is a meggyőzés művészete, olyan terület, ahol nem lehet tökéletesen tisztán látni, mert a benne munkálkodóknak nem az az elsődleges érdeke, hogy ilyen plasztikusan fejezzem ki magam.
Borkai normálisnak tűnik, megfelelő ember a megfelelő helyen és manapság ez sem kevés. :)

Borkai egy remek ember, mondom ezt attól függetlenül, hogy nem túlzottan kedvelem azt a színt, amiben játszik. Itt viszont nem is a szín a lényeg, hanem az, hogy egy olyan ember, aki tud és akar is tenni a magyar sportért! Nekem volt alkalmam személyesen is megismerni, akkor még polgármester sem volt, remek volt beszélgetni vele, ami szerintem most sem lenne másképpen.

Már megint a "félig üres" nézőpont... Légyszíves vedd figyelembe azt is, hogy mekkora volt a mostani létszámunk a korábbihoz képest!
Nehezebb úgy pontversenyben dominálni, 4-5-6. helyeket szerezni, hogy közben az olimpiai csapatunk számottevően kisebb.
Athénban 209 fő, Atlantában 212 fő, Barcelonában 217 fő képviselte a magyar színeket, ehhez képest most 157 fő volt kint, vagyis a közel- vagy pont ugyanannyi érmet egynegyeddel kisebb delegáció szállította, s ez itt a bravúr, nem pedig az a magától értetődő és matematikából eredő  dolog a tragikus, hogy most kevesebb pontot szereztünk. Athénhoz képest egyébként mindössze 8 ponttal kevesebb jött össze, úgy hogy közben meg 52 magyar sportolóval volt több. Pedig nyolc évvel ezelőtt még lehet, hogy a mostaninál jobb lehetőségek álltak rendelkezésre.
Ami meg a személyes romantikádat illeti, azt megértem, csak éppen nem tudom, mi köze ennek a mondvacsinált "kudarchoz"?
Kéziabda most is van, nem is akármilyen, színvonalas a bajnokság, negyedikek vagyunk az olimpián. Kosárlabdában már ezer éve nem vagyunk nemzetközi tényezők, utoljára Mannerék voltak azok.
Teniszben meg most is volt egy Szávay, utánpótlásban Babos és Fucsovics, meg még jönnek utánuk is, ha nem a Margitszigetről, hát majd máshonnan. Egyáltalán nem olyan borús a helyzet, hogy "Budapesten szinte megszűnt a sportélet." Legfeljebb annak egy szelete, amihez téged érzelmi kötődés fűzött, ám ez nem általánosítható. Nyilván vannak javítani való pontok, de most a SIKERES olimpiai szereplés (a küldöttségnek több, mint a fele pontszerző volt, tehát az első hat helyek valamelyikén végzett,  miközben 204 másik ország is ezért küzdött) után az 5 kirakatsportágunk mellé további 11-et terveznek kiemeltté tenni, hogy a lényegesebben nagyobb támogatással megszilárduljon, nőjön a hátország. Borkai jól teszi a dolgát, most kell verni a vasat, pláne, hogy a sokat kritizált kormányban ehhez lehet találni partnerséget, mivel a sport támogatására való hajlam eddig is jellemző volt, és (bár szeretik egyoldalúsítani) nem csak fociban.

Végül az éremtáblázaton 9. helyen végeztünk.
Az összesített pontversenyt nem néztem meg,de alighanem 12.hely a végeredmény.
Hiába,a japánok és az ausztrálok nyertek valami 30-35 ezüstöt és bronzot...

Nem akarok ünneprontó lenni,de a minden szempontból rosszul sikerült pekingi olimpiát leszámítva ennél kevesebb érmet legutoljára 1936-ban szereztünk.A mostani eredményünk holtverseny a Sidney-ben és Athénban rendezett versennyel.

Ha a megszerezhető érmek számát is figyelembe veszem,akkor a londoni eredményünk sajnos minden idők második leggyengébb szereplése a pekingi után.

Vagyis az elmúlt 4 olimpiát nézve a visszaesés jól látható.Nem is csoda,hiszen ez az idő alatt Budapesten (is) szinte megszűnt a sportélet.

Hol, vannak már azok a kézilabda vagy kosárcsapatok,akiknek a meccseire jártam?
Hol a Szpari Jónyerrel és Klampárral?
Hol a Statisztika és a BSE?
Ha egyszer Budapesten jársz,nézzed meg a margitszigeti volt Dózsa teniszstadion maradványait...
Ott tanultam teniszezni,és láttam még Taróczy Balázs,vagy a külföldről hazatelepült és azonnal magyar bajnoki címet szerzett Temesvári Andreát is.
Meg sok-sok Davis-kupa mérkőzést is.

A többi eltűnt sportágra és csapatra helyhiány miatt nem térek ki...

Pontosabban, amikor írtad, akkor még nem volt biztos...

Még nem biztos...

Az eddigi olimpiák összesített éremtáblázatán a 8. helyen állunk.
Legutóbb Kína előzött meg minket.
A mögöttünk álló svédektől nincs mit tartanunk,a legutóbbi két játékokon egy arany mindössze.
Hosszabb távon Ausztrália és Dél-Korea fog majd megelőzni.
A 10 helyen viszont tartósan megmaradhatunk.

Én viszont az aranyérmek számát pont eltaláltam.Az aranyérmekben a 8.helyen állunk.

A végső pontversenyben némileg hátrébb csúszunk majd,az olaszok,hollandok,japánok,ausztrálok alighanem megelőznek majd,így olyan 12.-ek leszünk.
Összehasonlításképpen,a velünk azonos nagyságú és lakosságú Portugália egy ezüsttel áll.
A népesség számához mérve az ausztrálok néznek ki a legéremdúsabb országnak.:)

A póló helyosztó könnyed szórakozássá vált.
Na, hát ezért kellett volna csak egy kicsit jobban kepeszteni Montenegro ellen, s akkor nem egy oda, hanem egyide, s  ha megverjük őket, akkor mi vagyunk a csoportmásodikok, és ezzel a kellemes spanyol csapattal negyeddöntőztünk volna, utána meg a döntőért Horvátországot dobta volna a gép, s ismerve a szerb-fóbiánkat, talán még ez is jobb forgatókönyv lehetett volna, s akkor az olaszok a döntőben úsztak volna szembe. Nagy a letargia, pedig valójában még így is csak nüanszokon múlott minden.

Franciák helyett a horvátokat akartam írni :)
De egyelőre nem úgy tűnik, hogy a déliek motiválatlanok lennének...

Igazad van, elvégre női öttusázóink, Kovács Sarolta és Tóth Adrienn is nyertek VB-t és EB-t is az elmúlt években, tehát esélyesek a dobogóra, na meg a francia kézilabdázók is kifoghatnak olyan szar napot ellenünk, mint Izland csapata.

Drukkolhatunk holnap is! :)

Na meg lesz még a maratoni futás, ami mindig nagy élmény, és a kosárdöntőben még egyszer lehet élvezni az amerikaiakat, még ha ez a csapat már egyáltalán nem áll közel a szívemhez úgy, mint az 1992-es igazi Dream Team.

Egy holnapi öttusa arannyal meg egy kézis bronzzal még túl is teljesítheted... :)

Bár ez inkább csak álom.

Olvasom, hogy Usain Bolt lett 108 év után az első olyan atléta, aki két egymást követő olimpián is nyerni tudott ugyanabban a három versenyszámban. Nem semmi!
Ez van akkora szenzáció, mint Phelpsnek az az aranykollekciója, amit szét lehetne osztani egy futballpályán két csapat játékosainak.

9 arany 3 ezüst 6 bronz tippem nem jött be, jelenleg
8 arany 4 ezüst 5 bronz az állás.

Persze nagy bravúrral a kézisek még megszerezhetik a hatodik bronzérmet, ám én azt az egyik vízilabda csapatunktól vártam, és a Kovács-Janics (nekem már csak ez a régi elnevezés marad) kettőstől aranyat reméltem, de ezüst lett belőle.

Ha már nem változik ez az eredmény, akkor is nagyon szép teljesítmény, és ha azt is hozzászámoljuk, hogy most csak 157 sportolónk volt kint a versenyeken, ami (ha jól tudom) az 1956-os Melbourne-i létszám óta a legkevesebb, akkor talán azt is kijelenthetjük, hogy arányaiban ez az utóbbi 4 vagy 5 olimpia legjobb szereplése, ami a körülményekhez képest mindenképp bravúrosnak mondható!

Nyüves lottón két hármasom is lett volna, ha nem húz mellé az a fakezű. :)

De inkább gratulálok Marosinak, ez szép teljesítmény, férfimunka volt!

Durva...

A lottóhúzás fontosabb egy bronznál ...

Öttusa: Fábiánék olyan jól megreformálták a sportágat, nem is értem, hogy miért nem az ő változatukat űzik. A tévénézők is jól fogadták anno.

Az utolsóban természetesen nem kell lovagolni. :)

A második tusa után változatlan a helyzet. Az élen álló kínai még befogható, ehhez azonban nagyon jót kell lovagolni az egy óra múlva kezdődő harmadik tusában, illetve az este nyolc előtt induló utolsóban, ahol a kombinált futás-lövészet lesz, amit egy vagy több nagyokos erőltetett rá a sportágra, mert szerinte úgy élvezetesebb. Persze ahol gumiasztalon ugrálás is lehet olimpiai versenyszám, örüljünk, hogy még egyáltalán megtűrik az öttusát...