Nem volt mit megbocsátani. Egy játékos mindig szabadon dönthet arról, hogy mikor akar válogatott lenni és mikor nem. Kiss Gergely is lemondta 1,5 évre a válogatottságot, ő is játszott külföldön, több csapatban is. Kásás Tamás egyenesen kijelentette, hogy őt hagyják békén, végleg befejezte a válogatottal, csak a külföldi klubcsapatában akar már játszani, aztán a következő évben mégis kopogtatott Kemény Dénesnél. Szerintem focistánk is volt már olyan, aki lemondta a válogatottságot, mégsem feszítették keresztre. Hunyadi Emese gyorskorcsolyázó például egészen az olimpiai aranyéremig jutott el - osztrák színekben.. Mégis hazajöhet azóta is, senki nem őrjöng, ha meglátja. Ez az egész Nagy ügy jól fel lett fújva, és ahogy lenni szokott, a végén már főleg olyanok verték a tamm-tammot, akik már másod- vagy harmadkézből, jól átszűrten, hozzáköltötten kapták az infót, igen, például az említett bulvárlapon keresztül.
Egyébként ha valaki nem csak most kezdett el kézilabdával foglalkozni, amióta egyesek szerint illik "nagylacizni", az még jól emlékszik arra, hogy volt egy női válogatott kapusunk, Rácz Mariann, aki szintén másik ország válogatottját választotta, a Hypóval hétszeres(!) BEK-győztes lett, 1992-ben a barcelonai olimpián az osztrák válogatottat erősítette, az olimpia legjobb kapusának választottákmíg a magyar lányok nem jutottak ki. Talán vele sikerült volna... Ennek ellenére Mariann segédedző lehetett a magyar női válogatottnál 2000-ben Sydney-ben. Nem volt ügy a korábbi élete, döntése. Ezt csak most, Nagy Lászlónál fújták így fel, annak ellenére, hogy ő végül NEM választott se új hazát, se új válogatottat. Mellesleg amikor ő lemondta a válogatottságot, akkor Mocsai fia is lemondta, egy EB ciklusra ő is "cserbenhagyta az országot", abból mégsem lett semekkora ügy. Szóval nagy állat tud lenni a magyar sportszerető ember, főleg, ha még terelik is.