Egyértelműen Serena Williams és Rafael Nadal. Akit szerintem szintén rosszul ítélsz meg, mert evidens, hogy akkor nem tudja hozni a tőle megszokott szintet, amikor fáj valamije. Ő egyébként akkor is küzd még magával, csak akkor adja fel, ha már nem látja értelmét a további kínlódásnak. Nemrég Wimbledonban valami tökismeretlen csávó verte őt meg az első fordulóban. Nem fogta rá arra, hogy itt fáj vagy ott fáj, elismerte, hogy rosszul játszott és gratulált a győztesnek. Del Potro is verte már el őt, talán döntőben is, ott sem volt "színlelt sérülés". Ebben a tekintetben Djokovics sokkal sumákabb ő sokszor csinálta azt, hogy amikor kútban volt egy meccsen, akkor többször is ápoltatta magát, majd hirtelen úgy felgyógyult, bogy a megzavarodott ellenfelet hip-hopp legyőzte. Nadal ha azt mondja, hogy sérült, akkor sérült, véve a meccsnek és annyi. Del Potro biztos nem bánta, hogy nem kellett még három órát izzaxnia az elődöntőben, az évkönyvekben meg csak az lesz benne, hogy ki nyert és kész. A meccset feladó játékos így is a vesztes fél marad.
Agassinak én is nagy rajongója voltam, Steffinek nem, főleg, hogy Szeles kiesésével "ölébe hullott" egy rakás GS-siker. Federert is szeretem, és most szimpi ez az Oszaka is, belőle lehet még nagy játékos. S persze Fucsovicsot és Babost, akiket a junior GS-győzelmeik óta követek. Szexista részről meg nem bírom Halepet, aki a gyönyörű cicijeit beáldozta a siker oltárán. :)