Minden, ami sport...

Rafael Nadal-Roger Federer 7:5 3:6 7:6 3:6 6:2

Egy kis ízelítő a mérkőzésből néhány hihetetlen labdamenettel



s az emlékezetes küzdelem emlékezetes díjátadója

A vasárnap számomra az Ausztrál Open férfi teniszdöntőjétől marad emlékezetes.
Nadal ötszettes csatában diadalmaskodott Federrel szemben, gigászi közel 4 és félórás küzdelemben. A félistenek csatája a tavalyi Wimbledon-fináléhoz hasonlóan ezúttal is felvonultatta a játék minden szépségét, fordulatokban, látványos elemekben, drámai pillanatokban tobzódhattak a nézők.
A legmegindítóbb Roger Federer elérzékenyülése volt, amikor a második helyezettnek járó díj átvétele után képtelen volt megszólalni a mikrofon előtt, s pár pillanattal később elöntötték szemét a könnyek. Kegyetlen dolog az, amikor egy elveszített döntő után a vesztes játékosnak nincs lehetősége elbújni a színről, a kötelező formaságok még hosszú percekre a rivaldafényben marasztalják, miközben belül háborog a lélek. Nagyon meg tudtam őt érteni, s számomra ettől még nagyobb sportember, mint eddig volt.
Rafael Nadalról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, az elődöntő 314 perce után két nappal 262 perces erőpróbát vívott sikerrel. Elképesztő! Míg én a drukkolásba is belefáradtam a tévé előtt, addig ő 200 km/h feletti szervákkal, hőséggel és hatalmas nagy ellenfelekkel szemben állta a sarat.
Győzelmének értékét növeli, hogy keménypályás borításon eddig nem tudott Grand Slam-versenyt nyerni. Emberi nagyságát pedig az jellemzi, hogy eme számára is nagy jelentőségű győzelem ellenére sem sztárolta, ünnnepeltette agyon magát, inkább Federert vígasztalta, beszédében is őt méltatta, mint a valaha látott legjobb játékost.
Így is lehet, sőt, így kell. A nagyság szerénnyé tesz, a szerénység naggyá tesz.
Még sok ilyen döntőt kívánok mindannyiunknak!

Oké, hogy már egy ideje lefolyt, de csak most jutok gépközelbe hogy kijelentsem: Ez az idei valami baromi jó SuperBowl volt! Aki nem hallotta volna: A rekordírásra készülő Pittsburgh Steelers 6. kupája elnyerésére készült, míg az Arizona Cardinals meglepetéscsapatként bejutva első diadalát akarta learatni.
Nem követtem figyelemmel az idényt sajnos, így nem is vagyok annyira otthon a témában, de azért a döntőt nem hagytam volna ki, és nem is bántam meg! Megérte éjszakázni (hajnalozni), egy izgalmas, fordulatokban és IGAZI Amerikai fociban bővelkedő meccset láttam.
Pár nappal ezelőtt még Steelers-drukkerként vártam a meccset, de háttéranyagokat olvasva, és egyéb okokból a kezdőrúgásnál már a Cardinals oldalán álltam.
Az Arizona végig üldözte ellenfelét, volt, hogy 10 pontos hátrányból, míg nem sokkal a vége előtt átvette a vezetést. A Steelers 36 másodperccel a lefújás előtt szerezte meg a mégis javára döntő Touchdownt egy mesteri átadással.
Láthattunk egy gyönyörű Cardinals touchdownt Warren és Fitzgerald előadásában, valamint egy rekordnak is szemtanúi lehettünk: James  Harrison (Pittsburgh) 100 yardos interception utánni futásával történelmet írt.
A meccs MVP-jének a győztes pontokat jegyző Santonio Holmest választották. Persze megérdemelte, de számomra játékuk alapján Harrison, Fitzgerald, Roethlisberger és Warren is szimpatikusabb volt.
A végeredmény Pittsburgh Steelers-Arizona Cardinals 27-23, nem jött össze az arizónai csoda, de egy roppant szimpatikus csapatot ismerhettünk meg, a Steelersnek pedig gratulálok.

De mi az hogy, sportösszefoglaló? :)

Aki eddig nem szerette az unalmas sportösszefoglalókat, ezután függő lesz :DDD

azt hiszem az új szezonban le lesz törve pár első légterelő előzéskor. azért ennyire nagy nem kellett volna, de sajnos egyenlőre nem rajtam múlnak az ilyen dolgok. na majd pár év múlva :P

A Ferrari bemutatta a 2009-es versenyautóját!

Ez a Vettel gyerök tényleg az. Olyan szűken fordult, hogy a p.cs.met én sem tettem volna oda. :-)))

Na, ez laza...:)

Jövőre F1 light?

A HONDA KISZÁLL AZ F1-BŐL!

A BMW új F1-es autója? (ide is beütött a retró láz?)




Az új szezon első tesztjéhez és a részletekért katt ide.

Ez tényleg jó lenne, már csak a UPC-t kellene móresre tanítani, hogy végre adjon Eurosport 2-t...

Szerencsére nem kell szoknunk... Egyszeri és többet soha elő nem forduló dolog volt! :)

Csúcsrangadó a PREMIER LEAGUE-ben!!!


Ma

Eurosport 2

13:45   ARSENAL - MANCHESTER UNITED


én szóltam;)

Amiért ilyen édesek vagytok, itt egy fotó ajiba. :))



Szokjátok! :)

Majd pofára esik!

Mint tavaly Brazil verseny előtt megkérdezték tőle, hogy mit gondol Kimi Räikkonen esélyeiről? Erre apuka, ki az a Räikkonen? :D:D:D:D Verseny után érdekes képet vágott apuka :D:D

"valószínűnek látszik, hogy 7-eszeres világbajnok nem nagyon lesz itt 20 éven belül!"


a kis LUIS papája megmondta, hogy a pici fia bizony 8szoros bajnok lesz. HAHAHAHAHAHAHAHA tud az öreg tréfákat gyártani.

Csak a teljesség igénye végett jegyzem meg, hogy az előbbi statisztikából kifelejtettem az 1994-es és 1995-ös két szezont, melyben Mansell még összesen 6 futamon rajthoz állt beugróként, s egyet meg is nyert!
Michael Schumacherrel szembeni aránya így eképp változik:

____Mansell: 10 (16)
Schumacher:  3 (10)

A nagy Alain, a "Professzor" is gyűjthetett volna még akár két VB-címet. Egyet mindenképp, mivel 1990-ben csak azért lett 2. mert az utolsó versenyen Senna "letörlesztette" a korábbi ütközésüket, a rajt után nem sokkal egyszerűen kitolta Prostot a pályáról, nem törődve azzal, hogy ezzel ő is kiesik. Sportszerű, nem sportszerű, mindenesetre egyenesnek egyenes, mivel megmondta előre, hogy ezt fogja csinálni. Dehát ez már csak a hab volt a kettejük között zajló keserű tortán - hogy ezzel a képzavarral éljek.
Aztán Prost és a Ferrari között sem volt felhőtlen a viszony, ezt mutatja az 1991-es soványka 5. helyezés, ami a csapat és a remek pilóta párosát nézve mindenképp kudarc. Annyira megromlott a viszony, hogy Prost még annak ellenére is távozott, hogy - mivel még 1992-re is érvényes Ferrari szerződése volt, addig nem mehetett másik istállóhoz míg lejár a kontraktus, ezért - ki kellett hagynia egy teljes versenyévet. Hogy nagyon nem rozsdásodott be, azt bizonyította az 1993-as bajnoki címmel. Örök kérdés marad, hogy ha nem ilyen szerencsétlenül alakulnak a dolgai, vajon 1992-ben világbajnok lehetett volna, meghiúsítva ezzel Mansell egyetlen elsőségét vagy sem.

Hozzátenném, hogy Sennát és Mansell-t soha nem kedveltem, Piquet de még inkább Prostot annál inkább. Schumit se nagyon, de attól még elismerem a teljesítményét. Csak Hamiét nem tudom elismerni.... mert annyira utálom! :DDD

Körülbelül azonos formátumú versenyzőknek tartom őket (Senna, Prost, Piquet, Mansell, Schumi) Ha egy időben versenyeznek, valószínű Schumi elvesz egy-két bajnoki címet tőlük, de nem mindet! De ezen tényleg kár vitatkozni, az viszont nagyon valószínűnek látszik, hogy 7-eszeres világbajnok nem nagyon lesz itt 20 éven belül!

Korrekt.
Írásom után én is beleástam magam a statisztikákba. Mihez is volt nagy pofám?!:)
Túl sok érzelmet visz bele az ember.:)
A vb aranyat meg a számok határozzák meg.
Szerettem Sennat, de jött Sumi és már 92-től fanjvá váltam, feladva eddigi idolomat. Pedig ez nem jellemző rám. Pl. a moto gp-ben Biaggit minden hibája ellenére nem cseréltem le a mai napig. Tudom most máshol játszik és vannak nála sokkal jobak is. Ezért is elemi erejű volt a Sumi imádatom. Mára már annyira nem zavarna, ha futamokat nem látnék. Vettel jöhet.

Itt egy jó kis stasztikai F1 program.
http://history.formula.hu/
F1

Kicsit zavart ez a kijelentésed, ezért a Wikipédia alapján csináltam egy gyorselemzést.
Összehasonlítottam Schumacher futameredményeit Piquet, Prost és Senna eredményeivel, méghozzá kétféleképpen. Először úgy, hogy csak azokat a futamokat vettem figyelembe, ahol az egymáshoz viszonyítottak közül mindketten célba értek, a másik adat pedig az, hogy hányszor végeztek a másik előtt a tabellán, függetlenül attól, hogy a másik félnek menetközben ki kellett állnia a versenyből.
Íme:

_____Piquet: 1 (4)
Schumacher: 2 (2)

____Mansell: 10 (13)
Schumacher:  2 (5)

______Prost: 8 (16)
Schumacher: 2 (4)

_____Senna: 9 (19)
Schumacher: 9 (19)

Az adatokból világosan látszik, hogy azért nem "rendre" Schumi nyerte ezeket az összevetéseket, sőt!
1991 már nem igazán Piquet szezonja volt, épp közte és Schumi között zajlott le az "őrségváltás". Amiitt nem szerepel, az az, hogy a közös időmérőkből mindössze egyszer ért el jobb időt Piquet a fiatal kollégánál. Piquet e szezon végén vonult vissza.
A Mansell és Prost elleni hasonlítgatásnak nincs különösebb értelme, jobb időben, nagyobb rutinnal, tán több tudással, de mindenképp jobb autóval indultak az "öregek" Schumihoz képest, így mérvadó arányt itt sem kaphatunk.
Az igazán érdekes statisztika Senna esetében mutatkozik. Ha csak a száraz arányt nézzük, akkor kb. egál, de ha bekukkantunk a háttérbe, akkor láthatjuk, hogy Sennának rengeteg problémája volt az autóival, a csapattal, és istállótársaival sem mindig volt felhőtlen viszonyban, elég, ha csak a Prosttal folytatott nem csak pályán vívott harcra gondolunk. Ehhez nyilván kellett Senna habitusa is, ami ahogy a pályán előnyként jelentkezett, úgy a pályán kívül esetleg hátrányként. Mindenesetre az a véleményem, már 1993-ig is "benne maradt" a jobb eredmény, utána pedig már nem volt sansza további bizonyításra...
Hiszem, hogy ő és Scumacher igenis nagy csatákat vívtak volna még egy-két évig, s ha ez nem is változatott volna Schumi statisztikáin, az mindenképpen szebben vette volna ki magát, hogy Senna skalpja is a legyőzöttek között lett volna. Sajnos ez is már csak egy "ha" marad.

Na persze csak szerintem, Dávid Sándor szerint pl, le volt bundázva :D:D:D