A VB-ről egyébként csak rosszat tudok mondani. Soha ennyire kiábrándító tornát nem láttam még. Mint minden, ez a sportág is már annyira a pénzről szól, hogy a végtelenségig zsigerelt játékosok közül a szerencsésebbek, kevésbé sérülékenyek azok, akik a megterhelő szezon után tartott világtornán - stílszerűen - labdába rúghatnak. Nagy csapatok még sosem voltak ilyen haloványak, mint most, nagy sztárok még sosem véreztek el annyian, mint most. Ez szurkolástól, kedvenc válogatottól függetlenül nagyon kiábrándító, nagyon ledegradálja az egész rendezvényt. Ettől aztán akik igazán színt vittek a bajnokságba, azok a kis/kisebb (értsd: esélytelenebb) csapatok, akiknek ugyan a taktikai fegyelmezettségük, játékintelligenciájuk igazán kívánnivalót hagyott maga után, viszont számukra jelenthetett legtöbbet a nemzeti mez viselése, lelkesek voltak, futottak, mint a nyulak, és ha összejött valami, akkor örültek, mint a gyerekek.
A kieséses szakaszban aztán még borzasztóbb meccseket lehetett végigszenvedni. A Góliát-csapatok betliztek a Dávid-csapatokkal szemben, s amikor az ember már úgy volt vele, hogy ha ilyen bénák, akkor inkább menjen tovább az esélytelenebb, akkor az utolsó percekben, vagy a büntetőrúgásoknál helyreállt az a papírforma, aminek már kezdés után kidomborodni kellett volna. Mint amikor egy jó, ámde lusta tanuló pótvizsgával menekül meg a szégyentől.
A magam részéről úgy indultam neki, hogy nem találtam egy olyan válogatottat se, akiért izgulnék. Igazán jó játékot, élvezetes, hullámzó, lüktető összecsapást csak elvétve lehetett látni. Inkább villanások voltak a szürkeségben. Olyan se volt korábban, s ezt az országban szanaszét szórt ismerőseim is osztották, hogy egyáltalán nem aggódtak azon, hogy lekésik egy meccs elejét, vagy elaludják a végét, mert annyira gyenge ez a VB, hogy mindez nem számít, nem életbevágó. Pedig személy szerint az első VB-meccsem, amire emlékszem, az az 1978-as magyar-argentin (ahol a tatabányai Csapó Károly olyan villámgyorsan bevágta a magyar találatot, hogy a torna legfürgébb gólszerzőjének járó SEIKO órát is elnyerte vele), vagyis kiszámítható, hogy az EB-ket is idevéve ez a 19. nagy futballtorna, amit követek. Aggódom, hogy ez később ne legyen még rosszabb.
Persze ilyen Katarnak adott VB-rendezés, meg egyéb korrupt szélhámosságok közepette még kevésbé lehet erre számítani.