Terminátor 4
Meztelen testem körül energianyalábok cikáznak, a visszasugárzás 1991 júliusába történik. A világpremier hetében vagyunk, s olvadozunk az elaléltságtól, illetve elalélunk az olvadozottságtól, hogy a korábbi két éves intervallumok helyett Hollywooddal szinkronban kapjuk a bombasztikus új amerikai sikerfilmet.
Egy tatabányai lakótelepen zárt láncú kábelhálózat müködik, amit az üzemeltető neve után csak "Feriszkájnak" hív mindenki. Ülünk a tévé előtt és a lefekvés előtti kakaónkat tartalmazó bögrébe hullik szánkból a félig megrágott falat, amikor egyszer csak játszóteret látunk, meg fémesen koppanó tatamtamtatamot hallunk.
Azt hiszem, világrekorder pillanat részesei vagyunk, mi vagyunk az elsők, akik otthonukban élvezhetik a vadiúj csemegét. Igen, ez a T2, nem tévedés! Aztán egy állampolgári kötelességét híven tudó Mószer Aranka beviharzik az adás kazettájával a videótékánkba, ahol a főnök riasztja az InterComot és máris mini médiabotrány kerekedik a békés szórakozásból. :) A Feriszkáj(nete)t mégsem sikerül megsemmisíteni, egészen addig, míg egy sokat használt VHS-en a frissen szerzett kalózfilm után egy több réteggel mélyebben fekvő sávról nem kandikál ki az ottmaradt pornó, s mivel délelőtt járunk, több gyeses kismama, meg vakációzó kölyök lett direktbe felvilágosítva az élet dolgairól. Feriszkájnak ez a hanyag állománykezelés tesz be, utódja még pár évig kínlódik, míg eléri a tömbök határát a júpiszí.
Visszatérve a jelenbe, néhány szó az új film kapcsán, melyet sikerült megvizualizálni. Amennyire lesújtóak a kritikák, s amilyen szűken csordogál a mozibilétalé, nem számítottam semmi épkézlábra a vászon innenső feléről szemlélődve. Talán ez volt az oka annak, hogy sikerült nem-terminátor-filmként felfogni a látottakat, nem keresni a nyilvánvalóan nagy színvonalkülönbségi jellemzőket. Azért időnként mégis felszisszentem, amikor olyat láttam, hogy a torzó robot gúnyosan ráröhög a vele hemperegve attakoló ellenállóval, vagy amikor egy halálosztót telibe vesz a kamera, s annak polírozott búráján úgy virít a kendő, mint Deppnek a karibosban. Ezek olyan hatáskeltő izék, mint a Baljós árnyakban a visszatérően "oops"-oló düddő droidok, vagy ugyanezen remekben a távcsővel tájékozódó tankosrobot. Dehát az ugye gyerekfilm, ez meg csak ippeg lett széleskorhatáros, vagy mi. Az egyik sokat gyepált karaktert félidőben újragenerálozzák, hogy a következő szcénában ismét leamortizálódhasson. Ez kicsit olyan volt, mintha a Passióban Jézus vérátömlesztést kapott volna a korbácsolás derekán (oké, nincs annyi vére egy embernek, blabla, maradjunk ennél a mozinál) hogy aztán újfent kiserkenthessék azt. Na meg a film befejezése... Orvostudományi kisujjrutin a szálldogáló porral színesített tábori piknikben. :)
De ne legyünk igazságtalanok, vannak a filmnek egész jó részei: a látvány végig perfekt, a nagyember CGI-cameója is teljesen odab..., Chekov most sem muzsikál gyengén és a főszereplő színészek is jól oldják meg az ezúttal csupán kétdimenziósra írt feladatukat. Mondjuk Helenát nem teljesen értem, miért jó neki az ilyen szerep, de hát nem ma kezdte a blockbusteri mellékszereplést, biztos hoz ez is a konyhára valamit. Szerintem Elfman nem ezért a muzsikáért kap Oscart, bár Morricone Farkasához képest harmóniahegyeket hallunk. S amit még fontosnak tartok megjegyezni, Roland Kickingernek férfiszemmel is nagyon dögös teste van, némileg sajnálható, hogy mindez kevés "Az év arca" címhez. :))
A Terminator 4 a szem rágógumija, nagyjából ennyit várok a Transformerstől is.
A kukorica és a kóla elfogyott, az idő jól telt el, nem vagyok hanyattesve, de csalódott sem. Cameron meg Cameron. Jöjjön már az az Avatar!
