Nem lett volna szabad Christian Bale-re osztani John Connor szerepét. Persze az átlagos tini mozibajárókat nem fogja ez érdekelni, őket csak a robbanások és a kóla köti majd le. De Bale neve és arca már túlságosan összeforrt az új Batman karakterével (az első 4-et tekintsük különálló fejezetnek a Denevérember életében) ahhoz, hogy hitelesnek tűnjön egy már évtizedes múltra visszatekintő, hírneves franchiseban, ahol ráadásul egy ikonikus karakter bőrébe kell bújnia.
Harrison Ford anno azért működött Indiana Jonesként Han Solo után, mert Jones vadonatúj karakter volt. Ugyanez érvényes Stallone-ra és a Rocky-Rambo karakterekre is. Rocky után lett Rambo, de Rambo sem volt előtte senki. Bale átsétált egyik kulteposzból a másikba, és nehezen tudja elfeledtetni az emberrel, hogy ő nem Batman. Egy kellően kemény sztori és egy talán végre hiteles Terminátor-folytatás mindezt részben feledtetheti, de véleményem szerint (és ezt nem feltétlenül negatívumként említem, amennyiben önmagára vetítve vizsgáljuk a kérdést) Balet is eléri saját ikonikus szerepének átka, azazhogy egy olyan masszív alakítást tudhat már maga mögött, amiből többet képtelen lesz kimászni. Talán e rontás őt mégis elkerüli, és ezt az idő majd eldönti mindenképp, mert ő jó néhány komoly szakmai elismerést, és fontos szerepet a háta mögött tudhatott, mire eljátszotta a maszkos igazságosztót.
De nézzük csak Mark Hamillt, vagy Elijah Wood-ot (aki azért sokkal inkább Bale-re hajaz, mégis, a Gyűrűk Ura óta alig hallhattunk róla érdemlegeset), és még sorolhatnánk.
Christian Bale, ahogyan azt McG is elmondta, ma az egyik legeladhatóbb, leghitelesebb akciósztár, egyben mozisztár Hugh Jackman mellett. Egy igazi veterán, aki könnyedén megoldja John Connor szerepét, akit, valljuk be, egy egészen másik univerzumban alkotott meg James Cameron, ahogyan a mostani Terminátor -film (legalább is Cameron eredeti víziójához mérten, nem pedig a cselekmény által sugallt számos spekuláció alapján, melyből e film is született) is fényévek távolában jár az 1991-es klasszikustól.
John Connor John Connor, akit a T2-ben villanásnyi időre láthattunk, mégis beleégett emlékezetünkbe az arca és, gyakorlatilag minden az ő vállán nyugszik, minden őróla szól, ő áll az események hátterében, ő minden mozgatórugója.
Félek attól, hogy Bale túlságosan konkrét előzményekhez köthető sztárkarizm(áj)a ártani fog a már így is igencsak bicebóca, és viharvert Terminátor-mítosznak. Bár, ha jobban belegondolunk, amennyire Mario Kassar (nomen est omen) a profit érdekében megerőszakolta Jonathan Mostow és egy öregedőn inkább szánalmat ébresztő Arnie segédletével azt a sorozatot, amit James Cameron megálmodott, és új fejezetet nyitott a sc-fi akciófilmek, és a filmtechnika számos területén, mellesleg kiváló történetet mesélt el, már nem tehetik túlzottan tönkre. Úgy érzem, az új Terminátor, akárcsak a legutóbbi James Bond-filmek, egy modern igényekhez idomuló, azokat és a bevételt maximalizáló céloknak a művészetet és eredetiséget alávető, más sikeres filmek receptjét ellopkodó, és azok mintájára összegyúró klón lesz, amiben a látványnak és a gigantikus akcióelemeknek éppenhogy az eredeti Terminátorok emberi mértékű embersége esik majd áldozatául. A kevesebb több, ezt üzenem valamennyi Michael Baynek, Roland Emmerichnek és McG-nek. Mert előbb-utóbb nem repülhet a levegőbe egyidőben több kamion, és nem omolhat össze több ház, nem szakadhat le több híd, és nem robbanhat fel több atombomba. És akkor egy idő múltán a néző újra elkezdi majd a vizuális kavalkád mögött az emberi tényezőt keresni, az emberi történetet, amely e régi klasszikusokat, mint az első, és a 2. Terminátor is, többek között, és sokak szerint elsősorban, kiemelt a tucatakciófilmek közül. Azok a pillanatok, amikor semmi nem robbant fel, és semmi nem égett, de a Terminátor rádöbbent a legnagyobb igazságra, amelyet az emberi fajról csak meg lehet állapítani, miszerint: "Véretekben van az önpusztítás.", nagyobb értékkel bírtak, mint az azt megelőző, vagy azt követő 30 percbeli összes történés. És még sorolhatnám. A Terminátor, Cameron zseniális írói és rendezői kvalitásának csúcsa, kiváló tehetségének hála sosem volt egyszerű sci-fi akció, hanem mély, emberi dráma, rémisztő utopisztikus vízió, amelyben emberek szenvednek és harcolnak az életbenmaradásért, melyet az általuk öntudatra ébresztett technika , saját gyermekük ellen folytatnak, és ha jobban belegondolunk, egy bizonyos, metaforisztikus szinten önmaguk ellen vívnak meg. Az emberiség vérében ott az önpusztítás.
Ha mindennek legalább sugallatát is látni fogom az új filmben, és nem csak óriás robotok esztelen pusztítását (mely a filmek által sugallt valóságban épp így történt), akkor talán nem érzem majd azt, amit már sok hasonló esetben. Azazhogy Hollywood a pénz oltárán feláldozza összes mítoszát.