Mindenekelőtt elnézést a témáért.
Ha a topicindító hozzászólásom után az illetékesek úgy érzik, hogy megcsalt a személyes jogérzékem, és valóban egy aljas bűnöző vagyok, nyugodtan töröljék az egészet.
Íme a gyűjteményem.
A mai napon saját katalógusom alapján 1042 db legálisan megvásárolt DVD-kiadvány tulajdonosa vagyok, melyben megtalálható sok egyéb mellett 71 Disney rajzfilm, 31 animációs film, a Frédi és Béni 5 évada, 18 egyéb amerikai rajzfilm, 24 egyéb rajzfilm és 53 magyar rajzfilm, azaz jóval több, mint 200 mese.
Teljes DVD gyűjteményem simán több milliós kiadás révén állt össze, a fent felsorolt mesék is legalább félmillió forintomba kerültek, és mint sokan, ezért a pénzért nekem is meg kellett dolgoznom.
Kénytelen vagyok együttélni azzal a sajnálatos tendenciával, hogy a kiadványokat lezüllesztik. Igaz, az árak az elmúlt években megfeleződtek, cserébe sok a selejtes kiadvány. A DVD-kkel kapcsolatos problémák nagyrésze az elmúlt egy-két évre volt jellemző nálam. Emellett gagyi egyenmenük, ocsmány és silány minőségű egyenborítók, vacak minőségű tokok, karcos lemezek és "Ne lopj!" filmek boldogítják azokat, akik még hajlandók pénzt adni legális kiadványokért.
De nekem szenvedélyem a DVD-gyűjtés, így kénytelen-kelletlen, beletörődtem ezekbe a dolgokba.
Van azonban egy másik szerelmem is, és most éppen miatta ragadtam billentyűzetet: két és fél éves kislányom egy tündér, és mostanában kezdi értékelni a rajzfilmeket. Szerencsére nem kell a Dragon Ball-ra fanyalodnia, hiszen nívósabbnál nívósabb rajz- és animációs filmek sorakoznak a polcon. Szegény gyerek azonban, bár nagyon igyekszik, méreteinél és korlátozott koordinációs fejlettségénél fogva nemigen tud kellő körültekintéssel bánni a korongokkat, melyeket én oly féltve őrzök.
Voltam hát olyan elvetemült, hogy két kedvencét, a Hamupipőkét és a Szépség és a Szörnyeteget átmásoltam neki. Ez tehát az én bűnöm, de úgy éreztem, bocsánatos bűn ez, különös tekintettel arra, hogy a Disney rajzfilmek még ma sem az ezer forintos kategóriába tartoznak, ráadásul időről-időre eltűnnek a piacról, joglejárttá válnak. Ugyanakkor a lányom különös érdeklődést mutat irántuk, képes őket naponta 2-3 alkalommal is megnézni, és persze szeretné ő kezelni a korongokat. Tisztában vagyok vele, hogy úgy tudja megtanulni a dolgokat, ha gyakorolja őket, ám közben én se szeretnék agyvérzést kapni.
A forgalmazók pedig ki tudja miért, minden egyes példány megvásárlásával újra kifizettetik velünk a jogdíjat is, márpedig ha én azt már egyszer kifizettem, nem szívesen adok pénzt mégegyszer ugyanazért. Más a helyzet persze egy új kiadvánnyal, ami több, szebb, jobb, azt örömmel veszem meg újra.
A szerzői jogi törvény a magáncélú másolást ráadásul lehetővé is teszi, igaz, ugyanakkor a másolásvédelmet szolgáló technikai megoldás megkerülését büntetni rendeli.
Nem kertelek tovább, a 101 kiskutya kifogott rajtam. Ez lett volna a lányom gyűjteményének harmadik darabja, ám az első VOB olvashatatlannak tűnik minden általam ismert szoftver számára. Nyilván valami trükkös védelemről van szó. Persze bevillant, hogy biztosan van már erre is megoldás, de én nem vagyok egy nagy kalóz, és nem is akarok ezzel vacakolni. Ugyanakkor érdekelne, miként tudnám mégis átmásolni azt a nyamvadt rajzfilmet, hogy a lányom is boldog lehessen, de közben én se őszüljek meg teljesen.
Nem muszáj válaszolni, tudom, hogy nagyon idegen itt ez a téma. Leginkább csak azért írtam le mindezt, hogy kiírjam magamból a mérgemet.
Azt is tudom, hogy ez a helyzet a valódi kalózok érdeme, de a fenti gondok egyáltalán nem sújtják azokat, akik a legális piac közelébe se szagolnak.
A kisgyermekes DVD-vásárlók nevében ezúton szeretném kifejezni hálámat a kiadók felé. Akinek nem inge, persze ne vegye magára.
Kis utóirat: néhány hete az Alexandra könyvesboltban jártam, ahol egy fiatalasszony nézegetett egy nívósabb rajzfilmet, ami egy ezres alatt volt árban - a címére sajnos már nem emlékszem. Nézegette, forgatta, majd visszatette a kupacra, hogy inkább majd átíratja. Én marha, még kiálltam a gyári korong mellett: az azért mégiscsak időtállóbb, meg szebb és jobb. Azt válaszolta, hogy bizonyára, de a gyerekei kezében ez sem lenne túl hosszú életű, és így persze ennyit sem ér számára. Most már megértem az álláspontját.
Ettől függetlenül a jövőben is meg fogom venni a számomra és gyermekem számára kedves rajzfilmeket, legfeljebb egy-kettő nem lesz benne a plüss mese-kutyus DVD-tartójában.
Vicces gyerek vagy Sully, ezt díjazom. Téged nyírlak ki utolsónak.