Valóban, régen is szinte ugyanazok a színészek szinkronizáltak majd minden filmben (ami nem csoda, hiszen a Pannónia Filmstúdiónak saját, állandó színészgárdája volt, például Dallos Szilviával). Elég csak egy régi tévéújságot kinyitni, és láthatjuk, hogy a hatvanas-hetvenes években minden film szinkronjában ott volt Váradi Hédi, Somogyvári Pál, Szabó Gyula, Avar István stb. Ami különbség köztük és Gesztesi Károly között van, hogy esetükben ez fel sem tűnik. Nem szembeötlő az állandó színészgárda, mert ők a szikronizált színészt tolják előre, ők a háttérben maradnak. Amikor a Rocco és fivéreiben Annie Girardot megszólal Dallos Szilvia hangján, akkor az az érzésünk, hogy Annie Girardo szólalt meg. Annyira hitelesen szól, eggyé válik a kép és a hang, a színész érzelmei, rezdülései mind-mind ott vannak a hangban. És Dallos Szilvia ugyanúgy képes elhitetni, hogy a Dallasban Ellie beszél, míg ő diszkréten a háttérben marad. Egy hiteles színésznél fel sem tűnik, hogy ő szólal meg, és nem az, akit a képen látok.
Talán éppen azért tűnik fel Gesztesi Károly hangja, mert nem képes elhitetni, hogy ő nincs, csak a színész van, akit a képen látunk.