John Williams: szerintem is túlzott hangsúlyt kap a hang a DVD-filmek esetében, ami az új produkciók esetében érthető. Bosszantó, amikor egy Különvélemény Surround magyar szinkronnal jelenik meg és nem minimum DD 5.1-ben, de ennél - szerintem - még bosszantóbb az, hogy a vásárlókban kialakult egy látszat igény az 5.1-es hangra, így a kiadók egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy akár egy klasszikust, vagy egy 10-15 évvel ezelőtt készített filmet az eredeti hangkeveréssel, vagyis sztereóban, neadjisten monóban adjanak ki. A vásárlók nagy része ugyanis azonnal félreteszi a filmet, ha meglátja, hogy az nem használja ki a DVD-k nyújtotta szolgáltatások maximumát, vagyis nem 5.1-ben szólal meg a hang. Ennek a látszat-igénynek (vagy valódi igénynek?) aztán néha születnek olyan vadhajtásai, amelyekre diplomáciai okok miatt most nem mondanék konkrét példákat. Mindenesetre a monó eredeti szinkronból a többcsatornás nemzetközi hangsáv nélkül, vagy újrazörejezés (pozitív példa: Brian élete!!!) nélkül "kevert" 5.1-es hangok a borítón ugyan jól mutatnak, de a lejátszásnál....
A legideálisabb megoldás az lenne, ha az eredeti keverés is mindig ott figyelne a lemezen az esetleges új keverés mellett (hányan örültek volna a régi Vissza a jövőbe szinkronnak, de persze külföldi produkcióknál nem lehet az ember válogatós - már azzal is megelégednénk, ha legalább kapni lehetne), és a nagyobb kiadók tettek is már erre vonatkozólag néhány bátortalan lépést - persze nem a mi kis nyelvünkön. Az Ilyenek voltunk lemezen például három nyelven is fent van a korongon a régi monó szinkron, és mindegyik nyelvnek megvan a maga felkevert, 5.1-es változata is.
Somma: én azon a véleményen vagyok, hogy új filmeknél egyértelműen a lehető legjobb hang a cél és az elvárható minimum, míg a klasszikusoknál egy digitálisan megtisztított, sercegésmentesített kétcsatornás monó hang tökéletesen elegendő - senki nem azért szereti a Máltai sólyom Bogartját, mert jól lehet vele tesztelni az új DTS erősítőt. Egy minőségi új keverés (Ben Hur) csak hab a tortán. Nálam azonban mindig a film volt az elsődleges, és van néhány olyan lemez a gyűjteményemben, amely technikailag gyalázatosnak minősül, mégis (jobb híján) megvettem a kiadványt, mert maga a film értékes. Úgyhogy támogatom a javaslatot, miszerint szóljon gazdagabban a legtöbb kritika magáról a filmről, aztán a technikai paramétereket nyugodtan szét lehet cincálni ezután is.