művészfilmek kicsinyke topikja

Azért művészfilm mert génmanipulációs elméletek vannak benne? Akkor majdnem minden második '60-as '70-es évekbeli B-filmre rálehet huzni, hogy művészfilm.

A Hulk-ban meg az az iszonyatos génmanipulációs elméletek, a visszatérő ócska amerikalekvár rémálmai, emlékei... Egy iszonyat rossz művészfilm!

Mátrix 2-re gondoltam!

Miért pont a Mátrix és a Hulk ? Szerintem egy cseppet sem akart művészfilmnek látszani egyik sem. A Mátrix (az első) úgy jó, ahogy van, ráadásul van mondanivalója is, miért bűn az egy ilyen filmnél? Szerintem akkor lenne csak baj, ha nem működne jól, de a Mátrix esetében működik.

"Olvasod a Bibliát? Van egy kedvenc passzusom amit megjegyeztem..." "...hogy miért jegyeztem meg arról gőzöm sincs! Sosem gondolkodtam el rajta. De nemrég történt valami velem. Úgyhogy elgondolkodtam rajta."

Nem rossz film. De vannak jobbak is, ez szinte vitathatatlan!

szerintem a nagy hal a maga kategóriájában nagyon szép film. hogy mûvész-e arról dunsztom sincsen, de hogy nagyon jó az 100%:)

khm..
a művészetek kialakulása az emberiség történetében egy hosszú folyamat.
Minden évszázad és minden történelmi kor hozzáteszi sajátját,s az idő múlása, mint tökéletes kritikus, könyörtelenül leselejtezi a "mellékterméket".
Művészeti érték meghatározása a jelenben igen kényes, s kifinomult ízlést kíván meg. Ennek kialakításához óhatalanul szükségeltetik mind minőségi, mind mennyiségi tudás. Ha konkrétan a filmekről szeretnénk véleményt formálni, ehhez
bizony ismerni kell a gyökereket, utalásokat, társművészeteket.
A művészetek az idők folyamán több forradalmat is megértek, egyrészt új kifejezési formák, másrészt technikai eszközök megjelenése miatt.
Gondoljunk a festészet változásaira:PL:az altamirai barlang rajzok ősi "művészi"
megjelenésétől az ikon festészeten át Rubens-ig,Picasso-ig.
Minden fontosabb kezdetnél a szellemi robbanás mély nyomot hagyott az elkövetkezendő évek-évtizedek művészi irányvonalára, de egy idő után szükség volt egy újabb irányzat megjelenésére, mely az akkori jelent jobban meg tudta fogalmazni. Természetesen az irányzatok fennmaradtak, csak az ezeken belül készült művek szelektálódtak ki. Azok maradtak-maradnak meg melyek évek-évszázadok múltán is hozzá tudnak szólni valamit az utódok gondolataihoz, érzéseihez. /ld pl:Dante / Leonardo / Shakespeare / Beethoven időtállóságat./
Nem csak ők alkottak a korukban, de ők tettek le az asztalra valamit, melyet ma is
az emberiség kincseiként kezelhetünk.
A filmnek is megvolt a maga forradalma. A fontosabb irányzatok már korán kialakultak, s ezen belül a mesterek, futottak még és egyéb kategóriák is.
Az I. világhaború utáni szellemi forradalom a zene és az irodalom mellett termékenyítően hatott a filművészet alakulására is. Színre lép Bunuel , Griffith, Chaplin , Lang  a hangos és a színes technika,
majd újabb löket a II vh után a filmnoir, az újhullám, Goddard,Truffaut,Fellini, stb mind megannyi mérföldkő a film történetében. De a forradalmak mennek, s mindig
egy kis állóvíz követi a nagy "történéseket".
Világos, hogy a jelenkor mozijának már nem feladata a "forradalmiság" minden áron való megjelenítése, hiszen a fogyasztói társadalmi berendezkedés elsősorban a tömegigény kielégítését szolgálja. Ahol a pénz diktál, s az eladhatóság a mérce /lásd a filmek értékelésénél megadott forgalamzási adatokban a ráfordítás/bevétel értékeket /pl:Vox/ Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem készülnének tisztességes mozik is, de bizony a jelenkort vagy az álművészieskedő
lila ködök,depresszív alkotások és a nagy tömegben és tömegeknek készülő  szélesvásznú kolektív kábítószerek töltik ki......

Cinema Paradiso,Amarcord,Dakameron,esetleg Apokalipszis Most

... ámen! :)

Moulin Rouge, Chicago? Dehogyis! Ezek mind ordítanak a giccstől meg a sikertől! Egy művészfilm elsődleges tulajdonsága, hogy csakis a nagyon trendi, a nagyon elmélázó emberek, a kritikusok értik meg a filmet.
Ha te is megakarsz érteni egy olyan filmet ami nagyon bonyolult mondanivalót ad el a nagyközönségnek, akkor csak álj fel az asztalra és nézd meg egy másik szemszögből (Keaton tanárúr nagy ász mi?)!

Én pl így értettem meg h hogy a picsába adott a CINEMA 100%-ot a Nagy Hal-ra...Mert biza nagyon elkúrt egy film (ha vannak előitéleteink és elvárásaink)

Amúgy most fogom életemben először megnézni a Ponyvaregényt VHS-en! Szurkoljatok hogy tetszen nekem is!

hátén nemtom hogy mûvészfilmek vagy nem, de szerintem a Moulin Rouge!, a Chicago és még sok musical besorolható annak. Ha ezek nem (...) akkorviszont Kusturica Arizonai Álmodozókja mûvészfilm.

Szerintem sincs művészfilm! Álművészfilm viszont van, és az borzasztó, ilyen például a Mátrix vagy a Hulk!

Tök jó hogy valaki ennyire tisztában van vele, hogy mi a művészfilm, művészet stb...
irigylem az ilyen embereket

én még ilyen tömör hozzászólást nem láttam fieldtől, de szerintem is ???

????

Művészfilm: Szélsőséges sztori, Szélsőséges előadásban, - nem mindig, de - általában tömör mondanivaló ötvözi a fikció és valóság határán kallódó cselekményt. Olyan mint egy tipikus magyar film. Pl.: Zimmer Feri, mondanivaló nélkül.

Hű de kár hogy behalt ez a topic, pedig érdeklődve olvastam volna, hogy ki mit tart 'jó' filmnek, milyen művészi értékeket vesztek figyelembe. Van egy csomó film, ami csak akkor érthető igazán, ha az ember áskálódik a témában, megint mások csak akkor ha ismerjük az alkotó életművét... de legalábbis így többet nyújtanak. ezért van az irodalomkönyv is tele elemzésekkel, hogy mások rávilágítsanak arra, hogy mit is kell keresni egy adott műben. Például az impresszionisták képei mai szemmel, az általuk kiváltott új irányzatok műveinek tükrében nagyonis realistának tűnnek, nem épp ezért nehéz megérteni miért is volt ez akkor különleges, polgárpukkasztó.

Szóval szívesen látnám itt ki milyen filmeket szeret, tart, maradandó művészi értéknek, és miért.
A mai alkotó világ (nem csak a filmeknél) alapjában 2 részre oszlik,akik művésznek tartják magukat, és a nagypénzű sznobokból élnek, és akik felvállalják kommerszségüket, sőt egyenesen elzárkóznak a művészi titulustól. Sokáig magam is művészi pályára készültem(képző-ipar) és rengeteg ismerősöm üzi is ezt, de erről mindenkinek más a véleménye, mindenkinek mást jelent. Pl. Én utálom a Bunuel filmeket, a világból ki lehetne kergetni velük, és Dali szürreális víziói sem segítenek ezen az andalúziai kutyában bár az legalább képileg rendben van. De ha belegondolok hogy akkoriban ez teljesen mást jelentett, egy más rétegnek, nem mondom rá hogy szar, most is itt pihen a gépemen, de megnézni nem bírom,de talán majd egyszer. Van viszont rengeteg olyan többé kevésbé komersz film, amit inkább sorolnék az én mércémen a műalkotás kategóriába, és nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy mainstream filmnek nincs mondanivalója. És talán(nekem biztosan) ez a lényeg, hogy egy jó film, ami művészi értékkel bír, szóljon valamiről, mondjon valami olyat amit más még nem mondott, így legalábbis,és ne csak a puszta szórakozásról szóljon. Attól még egy csak szórakoztatni akaró film is lehet jó(csak ne akarjon homár lenni a szalámis pizza), sőt a gyönyörűen kivitelezett akciójelenetek is bírnak értékkel, de az igazi műalkotást szerintem a történetben, annak előadásában(színészi játék,forgatókönyv,rendezés,operatőr) kell keresni, a vizuális orgazmusok(CGIstb...) pedig megmaradnak az iparművészet szintjén. Na jó, már késő van, sokmindent összehordtam, azért remélem nem lett zagyvaság az egész.

erről jut eszembe eisenstein patyomkin páncélosa.Az is sík propagandafilm, aztán ha valminek akkor annak igazán van művészi értéke

vannak rendezők, aki eldöntötték, hogy "én bizony most komoly, művészfilmet fogok rendezni, jó stábbal, oscarért, yeah! ". ilyen sam mendes is a két filmjével együtt. csak ez nem művészi, hanem művi, mert művészieskedik. egyébként nálam az elsődleges szempont egy filmnél, hogy lekössön,  nem is kell ennél több.

"Vannak filmek, amelyek úgy születnek, hogy "na csináljunk valamiből pénzt", legyen benne minden ami eladhatóvá teszi, de semmi ami "fölösleges", ne újítsunk mert az rizikós, inkább lopkodjuk össze az egészet, a legjobb a folytatás, annak olcsóbb a marketingje, aztán nyomjuk le az emberek torkán. Na talán ezeket a filmeket nem nevezném művészfilmeknek, minden mást viszont teljes joggal. "

Picassoval és Dalival is többször előfordult, hogy csak azért festettek meg egy-egy újabb képet mert már nem volt mit enniük. Magyarán: ők csak és kizárolag pénzért csináltak bizonyos képeket. Akkor az már nem is művészet??? Szerintem elég hibás megközelités ha egy film müvészi értékét az alkotó szándékából akarjuk levezetni. Hogy miért és hogyan csinálta ezt meg azt... Az irodalmi elemzők már a XX század elején rájöttek hogy nem az iró szándékát kell meglátni egy műben, hanem azt hogy az adott mű milyen hatással van az olvasóra (esetünkben a nézőre) és milyen gondolatokat képes gerjeszteni. Egy iró vagy rendező hiába kapálodzik, hogy az ő filmjében rengeteg mondanivaló van és szivvel lélekkel csinálta ha egyszer úgy sz*r ahogy van és semmi értelmeset nem lehet meglátni benne. És ez igaz forditva is...

"Az a baj, hogy csak ugatjuk a témát. Ilyet emlegetünk, hogy művészet, de azt sem tudjuk mi az. Kívülállók vagyünk, egyszerű hozzánemértők a magunk kis jogos, de szubjektív véleményünkkel, mégis olyan okosságokat tudunk mondani, amikor bele kell kötni egy filmbe, hogy csuda. "

Szerintem nincs igazad. Mármint itt vannak páran, akik valóban érdeklődnek a filmművészet, és egyáltalán a művészet iránt is. Ők (én is) próbálják ismeretanyagjaikat fejleszteni. Az hogy ért valaki a művészetekhez szerintem nem jó kifejezés.A művészet, legyen az film, festészet vagy akármi, nem egy matematikai képlet eredménye. A művészetnél első az érzés. Megérezni, ráérezni. A művészet érzésekről szól, mind aki megalkotta mind aki befogadja ezt kell szem előtt tartania. Hibába esik aki egy mű elemzésénél már annyira leás más tájakra, hogy a mű teljesen széthullik előtte. Értéket keres, de azt már régen elhagyta. A művészet nem tanulható meg. Van megtanulható része, mint hogy hogy kell a festéket kikeverni, a szoborhaoz a gipszet, a filmnél a kamera technikai kezelése, de ez még nem művészet.

/Tolsztoj írta a művészetről: őszinteség,világosság,eredetiség/

Az a baj, hogy csak ugatjuk a témát. Ilyet emlegetünk, hogy művészet, de azt sem tudjuk mi az. Kívülállók vagyünk, egyszerű hozzánemértők a magunk kis jogos, de szubjektív véleményünkkel, mégis olyan okosságokat tudunk mondani, amikor bele kell kötni egy filmbe, hogy csuda.

Vannak filmek, amelyek úgy születnek, hogy "na csináljunk valamiből pénzt", legyen benne minden ami eladhatóvá teszi, de semmi ami "fölösleges", ne újítsunk mert az rizikós, inkább lopkodjuk össze az egészet, a legjobb a folytatás, annak olcsóbb a marketingje, aztán nyomjuk le az emberek torkán. Na talán ezeket a filmeket nem nevezném művészfilmeknek, minden mást viszont teljes joggal. De még a péncsinálóknál is gyakran előfordul, hogy egyes emberek kijátszva a producerek éber tekintetét valami újat, valami eredetit csempésznek, ami eltér a sablontól. Igazából nagyon kevés film van, ami valahol nem "művészfilm". De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek szar "művészfilmek", de ez megint szubjektív.

Szerintem a művészet úgy alkotni valamit, hogy közben a saját ízlésünk alapján döntjük el, hogy mi jó, és mi nem jó. Az alkotás mi magunk vagyunk, a mi ízlésünk, a mi személyiségünk.

Minél több "személytelen" tényezőt viszünk bele az alkotásba, a döntéseinkbe (pénz, eladhatóság, mások ízlése, több ember ízlése, sablonok alkalmazása), annál kevésbé nevezhető művészetnek, annál személytelenebb lesz maga az eredmény is. Minél több ember dolgozik egy alkotáson, annál inkább "felhígul" az alkotást irányító ízlés, értékrend, a személyiség.

Az alkotás (a folyamat és a produktum) az alkotót tükrözi. Egy ember, egy személy bonyolult, összetett, nehezen leírható, kiszámíthatlan. Több ember együtt már egyszerűbb, kiszámíthatóbb, statikusabb. A legegyszerűbbek, legkiszámíthatóbbak a személytelen tényezők.

Végül is a sokat emlegetett "művészi szabadságot" is úgy kell felfogni, mint a személytelen tényezők elhagyását.

Konkrétan a nagyfilmek esetében gyakran (de nem mindig) sok a személytelen tényező (sok ember sokféle ízléssel, pénz, eladhatóság, sablonok), ezáltal kevésbé "művésziek", mint a kisebb filmek, ahol általában (de nem mindig) nagyobb a "művészi szabadság", kevesebb a személytelen tényező. (megj: a magas költségvetés önmagában nem erősen személytelen tényező, de ilyenkor a producerek izgulósabbak.) FIGYELEM! Ezzel még semmit sem mondtam a film minőségéről, milyenségéről. A művészi szabadság nem garantálja jó eredményt (megint szubjektív!), csak azt, hogy az alkotót tükrözi, ugyanakkor egy teljesen személytelen, de profin összerakott film is lehet... hmm... jó (szubjektív!).

Legalábbis én így látom.

Na, bár provokatívnak találom, lehet jogtalanul, jamamura kezdeményezését, de egy két mondatot megér.
Művészfilm szerintem sem létezik, mivel az hogy mi az: művészetm az is borzasztó megosztott.De mint kifejezést, jelzőt azt szoktam használni.De meglehetősen rossz értelemben.Azt a tljes értelmetlen, művészi látszatot keltő filmekre szoktam mondani volt.
Az utálom, amikor (beleértve engem is) hosszas vitatkozás után oda lyukadunk ki hogy ízlések és pofonok........

Igaz! És még ez sem "egyetemes", mert senki sem mondhatja egy filmre hogy ez mindenki szerint szar, és viszont. Igazából nem is nagyon értem hogy miért alakulnak ki ilyen parázs viták egy-egy film értékelésénél. Miért olyan furcsa hogy ha nekem nem tetszik valami akkor másnak esetleg tetszik, és muszáj meggyőzni róla hogy bizony Ő egy tökkelütött barom ha így gondolja... pedig csak arról van szó hogy nem vagyunk egyformák.

máris ellentmondok a topikcímnek, mert szerintem olyan, hogy "művészfilm" nem létezik. persze, én is szoktam élni ezzel a titulussal, hosszas magyarázkodást, körülírást, stb-t kerülendő, de én olyan kis egyszerű arcocska vagyok, aki úgy véli, vannak jó filmek és vannak rossz filmek, az pedig nem nagyon érdekel, melyik milyen indíttatásból készült.