jin roh - the wolf brigade
[JP, 1998, okiura hiroyuki]

mérhetetlenül utálom azokat a szavakat, amik úgy kezdődnek, hogy "leg", az ember hajlamos velük felelőtlenül dobálózni, meg aztán úgy is jön egy jobb, több, nagyobb. most viszont kénytelen vagyok kijelenteni, a jin roh a legjobb animációs film, amit valaha láttam. phü. nem volt könnyű kimondani. :]
a sztoriról mélyen hallgatok. én sem tudtam róla semmit, a sokatmondó "az akira és a ghost in the shell slkotóitól" fejlécnek sem dőltem be, annál inkább a kis négyszögletes világomat feldúló történetnek, ami már az első 15 percben kioszt jó pár hatalmas pofont; a nyakam belereccsent, a szívem beleroppant. és a jin roh ekkor még csupán az alapok lefektetésénél tart. bármennyire furán hangzik, a történet alapját a klasszikus grimm mese, a piroska és a farkas képezi, persze, metafórikus értelemben; erre épül fel egy alternatív múltban játszódó szövevényes politikai krimi, átható erejű szerelmi történet és egy mélységesen emberi dráma.
az animáció teljesen mellőzi a számítógépes támogatást, ennek ellenére fájóan valósághű. néhány jelentet látva azt kívántam, bárcsak veszítene az érzékletességéből, bárcsak bújna a rajzolt illúzió megnyugtató álcája mögé és akkor ne lenne oly kínzó a látvány. érdekes amúgy a japán animáció szélsőségessége: az arcjáték néha kimerül 1-2 konzekvens érzelem elnagyolt ábrázolásán, a jin roh esetében azonban az animátorok fantasztikus munkát végeztek, a franc essen beléjük, ez túl jól sikerült. azt hittem, a grave of the fireflies-t nem lehet felülmúlni. de lehet.