Stephenie Meyer - Alkonyat
Hm... ez jó volt. Summásan és röviden ennyi lenne, de mivel ki szeretném fejteni, így most álljon itt egy bővített, hosszabb összefoglaló.
Stephanie Meyer nagyon jó - ugyanakkor kissé elcsépelt - sztorit tálalt szinte a Buffyval és az Angellel azonos alapszituációval. Persze a vámpír mítoszt kellőképpen modernizálta, mert jelen esetben a vérszívók nem roskadnak össze egy halom porrá, ha kisüt a nap. :) Valamint szerelmesek is lehetnek, és még csúnya metszőfogaik sincsenek (amiket én személy szerint azért hiányoltam) De a legfontosabb természetesen az érzelmek, itt minden vámpírnak van lelke - alapjáraton - és teljesen úgy élnek mint az emberek, kicsit tán jobban is. Persze a napsütést kerülik, ezért laknak a Félteke egyik legesősebb és leborúsabb kisvárosában, ahol soha nem történik semmi, Forksban. Az állóvizet természetesen egy lány kavarja fel, ő Bella. A maga visszafogott és szerencsétlen módján önmagát kárhoztatja arra, hogy a napsütéses Arizónából elköltözik apjához ebbe a kicsit és félreeső porfészekbe. Könnyen kitalálható, hogy a lány keresi a helyét, a többiek kedvesen fogadják a zárkózott újoncot, aki folyton hasra esik saját magában... A gyönyörű Edward hamar felismeri, vagyis inkább kiszagolja Bella különlegességét, amit a lány - a furcsa reakciók láttán - az utálat jelének vél. Holott Edward csupán vérszomját próbálta kordában tartani. Fiú és lány közt hamar kialakul a vonzódás majd a szerelem. Csakhogy akadnak azért bökkenők: feltűnik egy másik vámpír kompánia, akik nem olyan önmegtartóztatóak és beilleszkedők, mint Cullenék, ők igenis embert kajálnak - a vérét, hogy pontosak legyünk. A másik apró, ám nem elhanyagolható tény, hogy Edward nem öregszik míg Bella igen (Hegylakó utóérzet), valamint az igaz szerelem valódi veszéllyel jár, mert Edward Cullen mindennél jobban szomjazik Swan kisasszony vérére... A vége happy, de nyitott, mégis egy kerek történetet ad nekünk.
Azért is válhatott ily népszerűvé, mert az első szerelem, a szex, az odaadás, veszély és izgalom, valamint a humor tökéletes elegye. Egy hétköznapi lány, nem túl hétköznapi története. Meyer olvasmányos félezer oldalas könyve végig leköti az embert, mert felesleges mellékszálaktól mentes, és leginkább a fő témára, magára a szerelemre helyezi a hangsúlyt annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Sokat adhat a mai tiniknek, hogy megtanulják tisztelni önmagukat, hogy várják ki az igazi szerelmet és ne az első diszkó után essen meg a dolog... Teljesen kiforrott karaktereket állít elénk, de nem jelenti ki, hogy csak fekete és fehér van. Hiszen a gonosz is lehet jó és fordítva. Mindezek mellett elfogadást, feltétel nélküli elfogadást tanít. Hiába, nem egy irodalmi talentum mégis ha képes jó irányban hatni az emberre, akkor az író már elérte a célját.
