Nekem sosem esett eredetiben hallgatni valamit, s közben a tükörfordítást olvasni, s az egészet "úgy hallani", mintha eleve azt a szöveget énekelné az eredeti előadó. Így tudom roppant mód élvezni például az Evitát, vagy Az Operaház fantomját is. Azt kell mondjam, hogy a Rómeó és Júlia magyar fordítása is nagyon jó lett, simán ráénekelhető az eredetire, miközben nem csorbul az eredeti szöveg hangulata, üzenete, érzése, holott nem tükörfordítás, s több tucatnyi helyen lehetne belekötni, hogy mit, hol fordítottak másképpen. Annál a darabnál csupán azért berzenkedem, mert nagyon sokszor hallottam az eredetit, még a komplett művet is rengetegszer megnéztem, ezért aztán nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni már maguktól az eredeti szereplőktől, nemhogy a nyelvtől. De ott is elismerem a műfordítás nagyszerűségét. Ami egyáltalán nem felesleges, sőt, az úgynevezett "cizellált köntös" csak hasznára van a szöveg élvezetének.
Nézzük meg Shakespeare LXXV. szonettjét fordítóprogrammal:
Te is a gondolataimba ételként életbe,
Vagy sweet-season d zuhanyokként vagy a földre;
És a te békédért ilyen harcot tartok
Twixtként egy fösvény és a gazdagságát megtalálják.
Most büszke enjoyerként, és mindjárt
Kételkedni az elcsenő korban lopni fogja a kincsét;
Most számítani legjobb, hogy egyedül van veled,
Akkor better d az a világ láthatja az örömemet:
Egykor minden ünnepléssel van tele a látványodon,
És idővel tisztítás éhes egy pillantásért;
Birtokolni vagy élvezetet üldözni
Spórol mi van, vagy követelmény tőled lenni vett.
Így lankadok és megcsömörlök napról napra,
Vagy gluttoning mind az, vagy mind az távol.
Ugyanez tök felesleges műfordításban valami Szabó Lőrinc nevű palitól, aki marhára ráért, és hülyeségekkel tömte tele a szimpla szöveget:
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
Biztos bennem van a hiba, de a második változatért ölni tudnék - igaz, az elsőért is, csak másképp...