Kiri, kiri, kiri: Takashi Miike brutális kultuszfilmje megérkezett

Én nem szeretem a horrort, megmosolyogtat :)

Vape: érdekesen üti egymást az első és utolsó hozászólásod...távol-keleti horror témában ez a film megkerülhetetlen, egy igazi mestermunka...persze nincsenek hosszúhajú szellemlányok, klippes vágások, idegesítő hangeffektek, van viszont történet, karakterek és hihetelen atmoszféra...lassúnak lassú, de ez nem egyenlő azzal, hogy nem történik semmi (pl.: karakterépítés)...azért az nem lehet véletlen, hogy a top 100-as horrorlistákon rendre feltűnik, és ráadásul általában az első harmadában...ennyiért ez kötelező vétel, ráadásul Miike egyik legjobb filmje

Vape: megveszem tőled!

Ekkora marhaságot régen láttam, kár volt megvenni. A film 95%-ában nem történik semmi, a maradék 5%-ban pedig van látnivaló, spoilerek miatt nem írok semmit inkább.

2x sikeresen majdnem elaludtam rajta.

Bava, Deodato kimaradt, hamár trendi olasz trancsírok pedárdái pattognak.

az odeonnal semmi gond, néhány eladó mentalitásával van baj. és ezen az sem segít, ha nekik köszönhetünk nagy filmeket. tuskóból nem lesz tölgyfaasztal....

Az Odeont en sem szapulnam. 12-13 eves koromban tobbek kozott nekik koszonhettem, hogy megismertem a zs kategorias remekmuvek utan (Jackie Chan, Richard Norton, Van Damme, Seagal, Cynthia Rothrock, Chad meg veletlenul sem Steve batyo Mcqueen stb) Kieslowski, Hartley, Greenaway, Wenders, Leigh,Lars Von Trier, Bergman (bar ahhoz tul fiatal voltam) es sorolhatnam reggelig, remekmuveit, amelyek mai napig kedvenceim.Pl. Spanyolorszagban kepes voltam horrorisztikus osszegeget kiadni Hartley filmekert, mert valamiert egyelore csak ott futottam bele filmjeibe, de persze ott sem a koraiakba. Ezuton is ezer hala nekik, bar kb 15 eve valtottam tagsagit az Odeonba meg a mai napig emlekszem a tagsagi szamomra, pedig vagy jo 8 eve nem kolcsonoztem toluk semmit.

JUBEI!
Valahogy fel lehetne venni veled a kapcsolatot, e-mail címed van? Fontos lenne!

Remélem előbb utóbb valaki ráfekszik az Argento, Soavi, Fulci, Pupi Avati filmekre. Ők tudtak (tudnak) minőségi horrorokat gyártani.

Reménykedem abban, hogy a sok újdonság között (még ha nem is mindegyikük feltétlenül kiemelkedő) lesz pénz néhány hiánypótló, vagy épp csak jól sikerült régebbi kedvencre is.

Köszi az ajánlást! Lehet, nem ártana a Cinetel figyelmét felhívni rá :-)
Mostanában nagyon ráfeküdtek  a horrortémára.

az egyik legbrutálisabb film, amit mostanság láttam, az EDEN LAKE volt.

Én mondjuk nem láttam még, de tény, hogy nagyon brutális filmnek ígérkezik :-)

remek. szerintem túlhájpolt, öncélú vérfürdő. de nem ez az első ilyen kategória a cinetel kínálatában.

Hamarosan az Inside című francia horror is megjelenik a Cineteltől!


http://www.cinetel.hu/varhato.html

Hu bazzeg amikor a csaj begyeiből nyomatják ki a cuccot az elég jellenformáló:)

Azért a Köd nem az lmúlt 20 év egyik legrosszabb horrorja! :) Nekem a maga módján még tetszett is, de persze nem lesz kedvenc, az is tuti. Végigolvastam ezt a sok hozzászólást, és arra a következtetésre jutottam, hogy elmegyek és megnézem a Visitor Q-t! :)))) Na, az aztán a beteg alkotás! :D

Nekem van több (ex) és jelenlegi odeonos cimborám is, és mindent lehet rájuk mondani csak azt nem, hogy sznobok lennének és ne szeretnék Fulci-t például.

A ködöt pedig (mármint a MIST-et) pedig én spec nem nagyon emlegetném. Szerintem az elmúlt 20 év egyik legrosszabb horrorja. Előbb tolnék be egy Asylum-ot a lejátszóba mint azt.

creeper: nem tudom, mi köze egymásnak a két dologhoz, de amint lesz egy tékás blog vagy topic, bővebben kifejtem. amúgy meg higgy, amit érzésed diktál. craig tré. a menő franchise meg...pff...

Velem is törődtek, amíg videótékát látogattam. Egy nagy kedves fiatal lány volt a boltban, és mivel én "kissé" többet tudtam nála a filmekről, ezért aztán hamarosan mindenről beszélgettünk, csak filmekről nem. :-) Órákat töltöttem ott, udvaroltam a kisasszoynank, de "sajnos" végül elmaradoztam, mert egyrészt megkezdődött a házimozizás új korszaka, a DVD, másrészt a hölgynek eggyel több barátja volt a kelleténél, és az nem én voltam :-)

Egyébként nagyon tetszik amikor azt olvasom, Ti hogyan csinálnátok, csináltátok a videotékát, mint vállalkozást, mert én megfordultam Kecskemét szinte összes videotékájában, és néhány apróbb véletlentől eltekintve mindössze egyetlenegy tékában tapasztaltam tényleges törődést. Egy pici kis garázshelyiségben volt, teljesen véletlenül figyeltem fel rá, bent pedig egy ötvenes éveiben járó özvegyasszony ült, aki kapásból kimondta a nevem és beszélgetést kezdeményezett, amikor másodszorra (!) látott. No nem volt nagy kunszt, mert rendkívül eldugott téka volt, ebből adódan sajnos alig volt vevőköre, de legalább szinte mindig minden új film bent volt, és a régebbiek sem voltak agyonjátszva.
A nővel remekül összebarátkoztunk, órákig beszélgettünk filmekről, és a filmekkel kapcsolatos dolgokról.

Ezt leszámítva a legtöbb tapasztalatom vagy semmilyen, vagy csalódás volt - az egyikben egyszer harsogó hangnemben kiküldött az üzletből a "hölgy" (itt valamiért eszembe jutott a fent használt luxuskurva kifejezés, na mindegy:) mert most éppen felmos, a másikban a srác épp azt a stílust kezdte szapulni, amilyen műfajú filmet visszavittem éppen, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy tetszett. A harmadikban a kislány a szemeit forgatta, amikor vittem a kiscetlit, hogy mire vadászok, a negyedikben pedig, amikor megkérdeztem, hogy "megvan-e Nektek A Birodalom visszavág szélesvásznú feliratos verziója", határozott rémülettel teli szempár fogadott a pult túloldaláról.

Egy szó, mint száz, kár, hogy nem találkoztunk, srácok. :)

Olvasva az utóbbi néhány órában született hozzászólásokat, arra gondoltam, vajon miért jutunk el mindig odáig, hogy általánosítanunk egy-egy adott irányzatot, vagy éppen azt határozzuk meg, mi is az univerzális, becsomagolható, a ilágűrbe fellőhető, filmes kurzusokon vagy Odeon tékák falaira kitapétázható általányos érvényű igazság, mint például hogy mitől, miért JÓ egy film. És akkor már azt is meghatározhatnánk, hogy mikor, mitől ROSSZ egy film. De remélem, mások is úgy látják, ahogy én, mégpedig, hogy ilyen következtetéseket a kérdéskör végtelen bonyolultságából adódóan rendkívül nehéz, majdhogynem lehetetlen, és ezáltal értelmetlen levonni, megalkotni. Kant  fogalmazta meg talán a lehetőségekhez képest legpontosabban azt, hogy mi a SZÉP, és gondolatát nyugodt szívvel ki lehet terjeszteni az élet valamennyi területére, amely összefügg az ízléssel, a szubjektummal, az egyén által felfogott valósággal: Tehát kant azt mondta: Szép az, ami érdek nélkül tetszik. E brilliáns és végtelenül sok jelentéssel, mélységgel bíró kijelentésről is hosszas értekezéseket lehetne írni, de a lényeg az, amit még egy laikus is fel tud fogni: Ha egy alkotás úgy érint meg bennünket, hogy előtte nem rendelkeztünk róla semmiféle előzetes ismerettel, sem előítélettel, hanem akkor, a befogadás pillanatában ismerkedünk meg vele, majd így hat ránk, és a befogadását követően érezzük magunkat kellemesen (vagy éppen kellemetlenül, az adott témától függően), akkor arról már kijelenthetjük, NEKÜNK tetszik. Ettől egy alkotás (jelen esetben film) még természetesen nem JÓ a szó abszolút értelmében, hiszen egyetlen individuum sem tekinthető az egész emberiség véleményét képviselőnek. De egy filmalkotás akkor már tekinthető értékesnek, és akár jónak is, ha mondjuk a statisztika szabályai szerint 10-ből 8 ember hasonló véleményt alkot a megtkintése után. A véleményazonosságok összegzését tekinthetjük egy film általános megítélésének, és mint ahogyan a puding próbája az evés, a filmé a megnézés, és ha 10-ből 8 embernek nem ízlik a puding a világ minden táján (szándékosan próbálok általánosítani, de hangsúlyozom, ez nem mérvadó az élet legtöbb területén, én legalább is nem szeretem a tömegízléstől függővé tenni egy dolog értékét) , akkor azt a pudingot már határozottabban tarthatjuk NEM JÓNAk (!). Ugyanakkor az emberi ízlés olyan sokszínű, ahányféle kultúra, szubkultúra létezik, és kevés film az, amely az emberiség nagy részéhez eljutva azonos reakciót vált ki belőlük. Lényeg a lényeg: Nem léteznek általános értelemben vett jó vagy rossz filmek, ezt az adott kor, demográfiai hovatartozás, vallás, kultúra, műveltségi szint, nyelv, szokások határozzák meg és befolyásolják különböző mértékben. Végül tényleg az a leghelytállóbb meghatározás, hogy Jó az, ami az adott individuumnak tetszik.

Nem tudom, Gonzo, nekem valahogy hiteltelennek tűnik, hogy törődsz a vendégeiddel, valamint alázatról és tiszteletről beszélsz, miközben az első adandó filmes fórumon az eesetleges rajongókra tekintet nélkül agyatlannak sznob baromságnak, szarnak nevezed a világ egyik legsikerebb franchise-át.

Jóindulatból elhiszem, amit állítasz, de szerintem pont olyannak állítod be magad, mint amitől büszkén úgy véled, hogy különbözöl.

52. ez az egész érvelés teljesen rendben lenne, ha kihagynád belőle az odeont érintő negatív jelzőket, mivel:
- az egyik odeonos idei legkedvesebb filmje a fay grim
- több hartley jött ki az odeon gondozásában még videón
- odeonosokból verbuválódott csapat csinálta a corner filmet (ádám almái), sőt volt közük black mirrorhoz, ultrafilmhez, navigátorhoz egyaránt
és így tovább.

Látom, közben okafogyottá vált a téma, így a nem kívánt részeket tessék átugrani, s most tényleg GRATULÁLOK! :)
Peace

Na, csakhogy tisztába tegyük a dolgot, s ne tűnjön kekeckedésnek.
Egy jó tékásnak elsősorban jó emberismerőnek kell lenni, nem árt, ha odafigyel a vendégeire, s megjegyzi, milyen stílusú filmeket szeret, mely színészek a kedvencei. Ez hosszadalmas tanulási folyamat, de hálás, mert értékelik, ha látják, hogy gesztust teszel feléjük. Alapos filmismeret, nagy lexikális tudás kell, s ha mindez megvan, akkor már csak a jó fellépés, a lehengerlő duma kell, s nyert ügyed van. Viszont akinek a drámai filmek jönnek be jobban, nem adhatsz ázsiai horrort, s fordítva sem szerencsés. Ettől még nem nevezhető egyik érdeklődési körbe eső kölcsönző sem bunkónak, sznobnak stb. A tékásnak legkevésbé tisztje az, hogy a betévedő ember intelligenciahányadosát minősítse csupán az alapján, hogy az illetőnek az ízlése fedésben áll-e a tékáséval. Gonzo épp ez alapján minősített, miközben arról papolt, hogy azonos hullámhosszon kell lenni a tagokkal. Utóbbi kétségkívül igaz, ám ebbe az is beletartozik, hogy olyan embereket is próbálunk megérteni, akiknek a kiri a köbön, helyett urambocsá Godard vagy Craig tetszik jobban.
Nekem annyira jól ment a kaméleonkodás, hogy megszerettem minden műfajt, így aztán szívom a dvd-gyűjtést, mert minden vackot megveszek. :)