A KÖVETKEZŐ AJÁNLÓBAN SPOILEREK IS ELŐFORDULHATNAK!!!
Hétfőn 23.25-től az RTL Klub minden idők egyik legsikeresebb és legjobb sci-fi-horrorját, A NYOLCADIK UTAS A HALÁL-t (Alien, 1979) vetíti. A film sztorija Don O’Bannontól származik, aki eredetileg az „Emlék” című 1972-es forgatókönyvét akarta átdolgozni, de barátja, Ronald Shussett javaslatára a szkriptet egy másik befejezetlen történetével kombinálta. Munkájának előbb a „Star Beast” címet adta, majd az „Alien” mellett döntött. A történetben azonban a végső változat egyetlen karaktere sem szerepelt. O’Bannon elképzelése az volt, hogy ő készít filmet a szkriptből. A legkedvezőbb ajánlat a Brandywine Productionstől érkezett. A cég tulajdonosai, Gordon Carroll producer, továbbá David Giler és Walter Hill író-rendezők úgy döntöttek, hogy az „Alien” lesz az első filmjük. Walter Hill átdolgozta a forgatókönyvet, amely felkeltette a 20th Century Fox érdeklődését. A cég hajlandó volt finanszírozni a filmet, Giler és Hill pedig a forgatókönyv átdolgozásába O’Bannont is bevonta. Végül vita keletkezett arról, hogy a stáblistán kit tüntessenek fel forgatókönyvírónak. Az Amerikai Írók Szövetsége elutasította Giler és Hill kérelmét, és kizárólag O’Bannont tekintette a történet írójának. A forgatókönyv egyik korai változatában Ripley férfi volt. Bannon és Shusett általában azonban „uniszex” karakterekben gondolkodtak, mert nem ismerték előre a szereposztást. Hill és Giler döntöttek arról, hogy melyik karakter milyen nemű legyen. A forgatókönyv végső változatában szerepelt egy szexjelenet Ripley és Dallas kapitány között, de ezt az epizódot végül nem forgatták le.
Kane a tojásoknál (John Hurt)
[img]http://img183.imageshack.us/img183//al06zv6.jpg"width=600>
A lehetséges rendezők között felmerült Robert Aldrich, Peter Yates és Jack Clayton neve. A történetet maga Walter Hill is szerette volna megrendezni, de mivel addigra már lekötötte magát a HARCOSOK (The Warriors, 1979) című filmhez, muszáj volt új rendezőt keresni. Társa, David Giler A PÁRBAJOZÓK (The Duellists, 1977) című film megtekintése után annak rendezőjét, Ridley Scottot javasolta a munkára. A PÁRBAJOZÓK Joseph Conrad egyik művén alapul, s Conrad másik regénye, a „Nostromo” címéből származik A NYOLCADIK UTAS A HALÁL űrhajójának a neve. (Az eredeti név Leviathan lett volna.) A forgatókönyvhöz Ridley Scott részletes storyboardot készített. A dialógusok jelentős része viszont improvizációból született. O’Bannon szerette volna, ha H. R. (Hans Rudi) Giger tervezi az idegen lényt, s ezt az elképzelést Ridley Scott is támogatta. A szexuális jelleg otromba hangsúlyozása miatt azonban Gigernek többször át kellett dolgoznia a szörnyfigura terveit. Az Idegennek eredetileg szemei is lettek volna, de ezt a variációt elvetették, hogy a lény kinézete még félelmetesebb legyen. Fejrészét viszont igazi emberi koponya felhasználásával alkották meg. Egyébként minden forgatási nap estéjén újra kellett festeni az idegen lény modelljét, mert a nyálként használt anyag rendszeresen leoldotta róla a festéket. Összesen három idegen lényt készítettek: egy modellt, illetve két jelmezt. A jelmezeket Bolaji Badejo és Eddie Powell kaszkadőr viselték, amikor az Idegennek komplex mozgásokat kellett végeznie. (Powell neve nem került fel a stáblistára.) Az Idegen szerepére Peter Mayhew is esélyes volt, aki Chewbaccát játszotta a STAR WARS-filmekben.
Egy filmtörténeti szörnyeteg születése
Derek Vanlint operatőr már dolgozott Ridley Scott-tal, mikor Scott reklámfilmeket készített. Vanlint jelen volt a díszletek megépítésénél is, hogy megvilágítási és fényképezési ötleteit idejében figyelembe tudják venni. A Nostromot a NASA űrhajókra vonatkozó előírásai alapján tervezték. Rácsszerű padlózatát valójában felfelé fordított, befestett tejes rekeszekből alkották meg. Az ajtaján látható matrica ugyanazt a szimbólumot ábrázolja, amelyet a Purina állateledeleken is használnak. A díszleteket a londoni Shepperton stúdióban építették fel. A film tényleges forgatása 1978. július 5-én kezdődött. Sigourney Weaver eleinte vonakodott attól, hogy egy sci-fiben vállaljon szerepet, de hamar felismerte a karakterben és a filmben rejlő lehetőségeket. Próbafelvételei a Fox illetékeseit is meggyőzték, így az addig kevéssé ismert színésznő megkapta a főszerepet. Az eredeti elképzelés szerint Veronica Cartwright játszotta volna Ripley karakterét, de végül a másik, kevésbé fontos női karakter, Lambert szerepét kapta. Veronica gyerekszínészként lett népszerű: William Wyler VÉGZETES RÁGALOM (The Children’s Hour, 1961) című filmje tette ismertté, s ennek köszönhetően kapott szerepet Alfred Hitchcock MADARAK (The Birds, 1963) című klasszikus alkotásában. Kane szerepét eredetileg Jon Finch kapta meg, aki azonban az első forgatási nap után megbetegedett, s így került a helyére John Hurt. Hurtöt előző filmjében, az ÉJFÉLI EXPRESSZ-ben (Midnight Express, 1978) nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Az ŰRGOLYHÓK (Space Balls, 1987) című filmben a színész lényegében A NYOLCADIK UTAS A HALÁL-ban játszott karakterét parodizálja. Ian Holm robotot játszik a filmben, s a karakter (Ash) az egyik jelenetben darabokban látható. Ehhez Holm fejéről másolatot kellett készíteni, amelyet ráerősítettek egy speciális torzóra. Abban a jelenetben viszont, ahol Ash feje az asztalon beszél, Holmot látjuk, akinek át kellett dugnia a fejét az asztalba vágott résen. Egyébként AZ ÖTÖDIK ELEM (The Fifth Element, 1997) című sci-fiben szintén van egy Dallas nevű szereplő (Bruce Willis), s Ian Holm abban a filmben is szerepel.
Amikor Lambert, Dallas és Kane az idegen bolygóra lép, a színészek helyett valójában három gyerek (köztük Scott két gyereke) látható a jelmezekben: a rendező ezzel a fogással is a méretkülönbségeket kívánta érzékeltetni az űrhajósok és az általuk talált titokzatos roncs között. Az arctámadó embrionikus mozgását a tojásban Ridley Scott produkálta, gumikesztyűbe bújtatott kezeivel. Amikor Kane a polipszerű lénnyel az arcán a laboratóriumban fekszik, ugyanaz a háttérzene hallható, ami később Decker szobájában is a SZÁRNYAS FEJVADÁSZ (Blade Runner, 1982) című filmben. (Ennek rendezője szintén Ridley Scott.) A dokkolási jelenetben a Ripley monitorján látható vektorábrákat később ugyancsak felhasználták a SZÁRNYAS FEJVADÁSZ-ban. A tojások körül látható vékony rétegű ködöt egy olyan pulzáló lézer- és füstgép szolgáltatta, amelyet a The Who együttestől kölcsönöztek. Az arctámadó teteme, melyet Ash felboncol, friss kagyló és különféle belső szervek kombinációja volt. Az a híresztelés, hogy a születési jelenet részleteit a színészek – John Hurt kivételével – nem ismerték, részben igaz. Így például Veronica Cartwright sem számított arra, hogy tele fogják fröcskölni művérrel. Roger Dicken, az arctámadó és a mellkasrobbantó tervezője a születési jelenetet úgy képzelte el, hogy az idegen lény kis kezei segítségével kimászik Kane mellkasából. Szerinte ez sokkal ijesztőbb lett volna, mint a végső változat, melyben Dicken feleslegesnek találta a sok vért és belsőséget. Veronica Cartwright egy interjúban elárulta, hogy abban a jelenetben, amikor az Idegen csápja az ő lába köré csavarodik, valójában Harry Dean Stanton lába látható. Eredetileg ugyanis azt a jelenetet Stanton karakterének (Brett) halálához vették fel, de ott nem használták fel. Scott sokkal nyomasztóbb befejezést képzelt el a filmhez: a mentőkabinban az idegen lény leharapja Ripley fejét, beül a székébe, és az ő hangján küld üzenetet a Földre. A 20th Century Fox illetékeseinek azonban nem tetszett ez az ötlet. A film végén a mentőkabinból távozó üzemanyag, amely az Idegent ellöki az űrhajótól, valójában a kamera felé zúduló nagy mennyiségű víz volt. Számos országban ALIEN: A NYOLCADIK UTAS címmel mutatták be a filmet, természetesen az adott ország nyelvére fordítva a címet. A magyar címváltozat A NYOLCADIK UTAS A HALÁL volt. (A hazai premier 1981 januárjában volt.) A film eredeti változata állítólag 192 perces. A film 2003-as verzióján tulajdonképpen marketingfogásként szerepel a „Rendezői változat” megjelölés, mivel Scott az eredeti moziverzióval is elégedett volt. Engedett azonban a rajongói óhajnak, hogy a korábban kihagyott jeleneteket beépítse a filmbe. Barbara Gips újságírótól származik a film híres szlogenje: „Az űrben senki nem hallja a sikolyod.” (Ez az ajánló az Imdb infóinak felhasználásával íródott.)
A magyar cím tökéletes tévedés: a nyolcadik utas nem a Halál, hanem Jones, a macska volt (balról jobbra: Harry Dean Stanton, Ian Holm, John Hurt, Veronica Cartwright, Tom Skerritt, Sigourney Weaver, Yaphet Kotto)
Az elbűvölő szépségű Faye Dunaway (copyright by Brown) előtt nagy szerelmem a nem kevésbé gyönyörű Jennifer O’Neill volt, akit a szerencsének köszönhetően pályafutása két fontos filmjében is láthatunk a jövő héten. A Tv2 szerdán (V. 9.), 13.25-től mutatja be a KAMASZKOROM LEGSZEBB NYARA (Summer of ’42, 1971) című filmet, az MGM pedig szombat (V. 12) este 20.00 órától AZ ÁRTATLAN-t (L’Innocente, 1976) tűzte műsorára. Jennifernek a szerencsés indulás ellenére se sikerült olyan fényes karriert befutnia, mint Faye-nek. Ennek oka főleg szerencsétlenül alakult magánélete volt: kilenc (!!) házasságával még a férjhez menés olyan hollywoodi rekordereit is felülmúlta, mint Elizabeth Taylor és Gábor Zsa Zsa. Taylorhoz hasonlóan Jennifer is kétszer ment hozzá ugyanahhoz a férfihoz. Ötödik férje azonban kiforgatta a vagyonából, a hatodik pedig rútul megcsalta. (Aztán a hetedik férj után mégis újra férjhez ment a hatodikhoz.) Egyik férje gyilkosság áldozata lett. A tragédiák egyébként végigkísérték a gyönyörű színésznő életét: gyerekkorában súlyos lovasbalesetet szenvedett, majd befutott színésznőként egy véletlenül elsült fegyver sebezte meg. Sikeresen indult tévésorozatát, a COVER UP-ot leállították, miután partnere, a fiatal és jóképű Jon-Erik Hexum egy tragikus forgatási balesetben meghalt. Jennifer pályáján a KAMASZKOROM LEGSZEBB NYARA jelentette a nagy áttörést. A világsikerű film megtörtént eset alapján készült, Herman (Hermie) Raucher visszaemlékezései nyomán. A férfi eredetileg a koreai háborúban eltűnt barátja emlékének akarta szentelni a könyvét, majd írás közben úgy döntött, az özvegyet, Dorothyt állítja középpontba. Az események nagyjából úgy történtek a valóságban, ahogyan a filmen is látjuk. Évekkel később egyébként az igazi Dorothy is írt egy levelet Rauchernak, s élete azóta történt szerencsésebb fordulatairól is beszámolt neki, ám nem találkoztak újból. A film zenéjét Michel Legrand komponálta, s a melódia ma már filmzenei örökzöldnek számít: a Biddu Orchestra által készített diszkóátirat például évekig a Magyar Televízió Szombat esti filmkoktéljának szignálzenéje volt. A zenéhez magyar szöveg íródott: az EGY NYÁRON ÁT című dal Kovács Kati egyik (méltán) legsikeresebb slágere lett, amely csak a magyar moziverzióban a film végén is hallható volt. Jennifer a 70-es évek közepén Olaszországban forgatott. Előbb Luigi Zampa izgalmas bűnügyi drámája, a TISZTES HONPOLGÁROK (Gente di rispetto, 1975) női főszerepét játszotta, ezt követte Luchino Visconti utolsó filmje, AZ ÁRTATLAN. Még a horrorfilmjeiről elhíresült Lucio Fulcinak is sikerült a színésznőt bepaliznia egy filmre (SEVEN NOTES IN BLACK, 1976), melyben Jennifer azzal a Marc Porellel játszott, aki AZ ÁRTATLAN-ban is az egyik partnere volt, de abban nem volt közös jelenetük.
Jennifer a KAMASZKOROM LEGSZEBB NYARA (balra) és AZ ÁRTATLAN (jobbra) című filmekben
AZ ÁRTATLAN a XX. századi olasz (és egyetemes) kultúra egyik nagy egyénisége, Luchino Visconti utolsó filmje: alapjául Gabriele D’Annunzio egyik regénye szolgált. Az írót Visconti személyesen is ismerte, hiszen D’Annunzio gyakori vendég volt az arisztokrata Visconti-házban, ahol a kis Luchinóval is többször találkozott. AZ ÁRTATLAN főhőse Tullio, a gazdag arisztokrata, aki gátlástalanul csalja gyönyörű feleségét, ám hiúságában sértve érzi magát, amikor neje egy fiatal költő karjaiban talál vigaszt. A viszonyból ráadásul gyermek születik, s az ártatlan kisded Tullio számára egyre nyomasztóbb lelki terhet jelent… Visconti több filmjében is igyekezett különböző társadalmi és történelmi sorsfordulókat egy-egy család történetén keresztül bemutatni. AZ ÁRTATLAN egyik filmes előképe a Mester talán legjobb filmje, az ÉRZELEM (Senso, 1954), amelyben az arisztokrata hölgy önzetlen szerelmét gátlástalanul kihasználja egy fiatal tiszt. A ROCCO ÉS FIVÉREI (Rocco e suoi fratelli, 1960) családtörténete az olasz gazdasági csoda idején játszódik. A PÁRDUC (Il Gattopardo1963) azt a történelmi pillanatot igyekezett megragadni, amikor az arisztokrácia kénytelen átadni a vezető szerepet a feltörekvő polgárságnak. E filmek családjai veszteségek árán ugyan, de lényegében átvészelik a történelmi sorsfordulókat, míg az ELÁTKOZOTTAK (La caduta degli dei, 1969) nagypolgári családja a fasizmus árnyékában teljesen szétzüllik, a görög tragédián alapuló A GÖNCÖL NYÁJAS CSILLAGAI (Vaghe stelle dell’ Orsa. 1964) ugyancsak széthulló családjának históriája pedig azt sugallja, hogy nincs jövő a múlttal való szembenézés nélkül. A boldog család már csak illúzió a MEGHITT CSALÁDI KÖR-ben (Gruppo di famiglia in un interno, 1974), AZ ÁRTATLAN tragikus végkifejlete pedig már teljes pesszimizmust sugall a jövőt illetően. A lassú tempójú film kritikai visszhangja – ahogyan általában a kései Visconti-műveké – többnyire elutasító volt, de főleg a tengerentúlon és Nyugat-Európában ma már mesterműként tekintenek rá, amely finom részletgazdagságával a kinematopiktoralizmus (de szép szó!!) egyik korai és szép darabja. Tullio szerepét Giancarlo Giannini alakítja, aki Visconti korábbi filmje, a LUDWIG (1973) olasz változatában a főszereplő Helmut Berger szinkronhangja volt. Feleségét Laura Antonelli játssza: a tehetséges színésznő a pletykalapok gyakori szereplője volt, hiszen Jean-Paul Belmondo vele cserélte le egyik barátnőjét, minden idők legtökéletesebb Bond-girljét, Ursula Andresst. (Laura és Belmondo az EGY VÁLÁS MEGLEPETÉSEI 1971-es romániai forgatásán melegedtek össze.) Laura később kábítószerbotrányával és félresikerült plasztikai műtétjével szerepelt a botránykrónikákban. Színésznőként főleg olcsó komédiák és szexfilmek szereplőjeként volt látható, noha Visconti mellett Ettore Scola és mások is próbáltak igényesebb szerepeket adni neki. Giannini szeretőjének szerepét Visconti eredetileg Jacqueline Bisset-nek szánta. Amikor viszont a sztár megsértődött valamin, a Mester Jennifer O’Neillt kérte fel. A feleség kedvesének szerepét Marc Porel alakította, aki a LUDWIG-ban is szerepelt: a tehetséges és jóképű színész fiatalon halt meg, s halála összefüggött a kábítószer iránti szenvedélyével. Egy kisebb szerepben látható Marina Pierro is, aki aztán a tavaly elhunyt lengyel rendező, Walerian Borowczyk múzsája, és több erotikus filmjének (EGY KOLOSTOR BELSEJÉBEN, A ROMLÁS DÉMONAI, DR. JEKYLL ÉS A NŐK, A SZERELEM MŰVÉSZETE, SZERELMI RÍTUS) hősnője lett.
Tullio, az önző és féltékeny arisztokrata (Giancarlo Giannini)
A megcsalt feleség (balra: Laura Antonelli)