tévés ajánló

Jó reggelt field!

Látom a horrorról lassan áttérünk a másik kategóriára, művész filmekre, drámákra. :) Szeretem őket, de nagyon hangulat kell hozzá. Almodovarnak vannak tipikusan férfi és tipikusan női filmjei. (A legutóbbiak mind ilyenek). A vágy törvényét is meg fogom nézni, ha meg tudom szerezni, mert tv-ben nem nagyon láttam hogy lett volna már. Majd sasolom a Duna tv műsorát, ott szoktak "filmek" lenni néha-néha és még reklám sincsen benne. A szeretni és szeretve lenni témája tényleg érdekes, számos filmben feldolgozták már a képlet, de azt hiszem a valóságban mi bonyolítjuk meg túlságosan az egészet és sokszor ezért nem működik. Elgondolkdtató.

hát, lehet ez a baj. számomra ezek annyira sablonosak, hogy nem tudok megijedni... és egyszer történt eddig olyan, hogy a következő másodperceket nem jól tippeltem meg... na ez a Halloweenben volt.

az alien számomra még mindig ijesztő, pedig az se mai gyerek... sőt, még az avpben is maradt valami minimális az eredetiből. mondom ezt úgy, hogy azt én a rosszul sikerült vígjátékok között tartom számon.

a másik probléma is ebből eredeztethető... aki 12 éves koráig látta az alien triológiát, nem sok mindenen fog meglepődni. meg aki 8 évesen doomozott. 10évesen carmageddonozott...

a probléma inkább olyan léptékű, hogy felesleges jelenetekkel széjjelszedik a filmet. gondolok itt a kötelező mellvillantásra (felesleges), a kötelező ágyjelenetre (méginkább felesleges... ez már a van damme filmeknél is inkább volt idegesítő, mint hasznos mozzanat), ingadozik a sebessége a filmeknek, feszültség pedig nehezen épül fel így. és ha nincs feszültség és nincs meg a megfelelő atmoszféra, akkor egy ötletesnek szánt kivégzésen nevetni fogsz, mert egész egyszerűen hülyén jön ki. ilyenkor még mindig be lehet vágni +30decibel körül hangokat, de inkább ne;>

egyébként a magam módján szeretem a rossz horrorokat, meg úgy a rossz filmeket is. megfelelően kifordítva iszonyatosan szórakoztatóak.

Almodovarról sajnos nem tudok nyilatkozni... tervbe van véve, de sajnos annyira sok időm nincs filmet nézni... na max nyáron hugommal, úgyis megígértette velem, hogy sok filmet fogunk nézni:)

Szép estét Angelus!

A THE THING nekem nem jött be igazán, ahogy általában Carpenter se az én világom. A BARLANG nálam közepes, a THE RING amerikai változata átlagos, de mindenesetre számomra szórakoztatóbb, mint a japán eredeti. Üres, de legalább nem unalmas.

Almodóvar esetében nem a kivitelezésre értettem a színházias jelleget: mindegyik alkotása ízig-vérig FILM, nagyon jó történetekkel, sok ötlettel, meg minden egyébbel. Csak mint írtam, többnyire nem tudom igazán mélyen átélni őket, mert akármilyen jó a rendezés, jók a színészek etc., mégis úgy érzem, az egészet tudom kívülről nézni. És az már nem az igazi, akkor már Field vagyok, a műmájer kritikus, s nem pedig a katartikus élményre öntudatlanul éhes befogadó néző. Talán ezért is van például, hogy sokak szerint gyengébb filmeket nagyon szeretek, mert számomra átélhetőbbek, közelebb kerülnek hozzám, látom a hídat a film világa és a saját világom között. A ROSSZ NEVELÉS mellett egyébként A VÁGY TÖRVÉNYE a másik kedvencem Almodóvartól, bár nem azért, ami miatt egyesek talán gondolnák.:)) A karakterek voltak nagyon jók, mert bizony az életben egyáltalán nem ritkaság, hogy nem az szeret minket, akit mi szeretünk, és az sem ritkaság, hogy sokan szépen tudnak beszélni (filmezni) az őszinte érzelmekről, csak éppen valamiért nyújtani nem tudják mindazt. Szeretni és szeretve lenni: ez a két dolog látszólag annyira egyszerű az elméletben, de oly nehéz a gyakorlatban. S ez már szerintem teljesen független attól, hogy a sztori szerelmi háromszögét mellesleg pasik alkották, mert ami az igazán lényeges ebben a filmben, az szerintem túl van ezen a szubkultúrán, sokkal általánosabb érvényű. Ami egyébként nagyon jó Almodóvárnál, az a vállaltan kicsit melodramatikus jelleg, elvégre az Élet igazából tényleg egy melodráma, nagy, végletes érzelmekkel, melyeket oly szépen kifejeznek a giccs és a művészet mezsgyéjén álló, fájdalmasan szép betétdalok.

Szép estét field!

A horrorok közül a feszültségkeltőket jobban kedvelem, mint a trancsírt, de az is jöhet részemről. :) A Halloween is talán azért tetszett annyira, mert igazából nem nagyon, sőt egyáltalán nincs benne vér, mégis nyomasztó. A The thing szintén klausztrofób élménye miatt nagy kedvenc, vagy a The descent, amit szintén sokan utálnak, sokan kedvelnek. Jómagam az utóbbi kategóriába tertozom. A The ring szintén nagyon jó, sokadik nézésre is van benne valami hátborzongató.

Almodovar legjobb rendezése szerintem a Mindent anyámról. Ezt a filmet láttam tőle elsőnek és ebben nagyon átjönnek a karakterek, a szereplők jelleme, a tragédiák mindenkiben mély nyomot hagynak. Számomra egyáltalán nem színháziasak a filmjei. A Rossz nevelésről sajnos nem tudok semmit sem mondani, még nem láttam, majd pótolom!

Az nincs! ;-)

A PÉNTEK 13. megszületésében valószínűleg szerepe volt abban is...

Helyesen:

A PÉNTEK 13. megszületésében valószínűleg szerepe volt annak is...

acenzúra = a cenzúra

Szia Angie!

A H20 nálam mondjuk 10/6. Sajnos egyenletesen lefelé ívelő görbével tudnám ábrázolni a hatást, amit kiváltott belőlem. A rötyis rész tényleg jó volt, ugyanazért tetszett, mint a PÉNTEK 13. kevésbé borzalmas részei: feszültség volt benne, az idegeinkre akart hatni, nem a gyomrunkra. S tulajdonképpen én az ilyen horrorokat szeretem. Nekem nem jönnek be a szemkikanalazós zombifilmek, meg azok a horrorok, melyekben kitépik a szereplők lábát, és a hátába szúrják stb. :))) Én izgulni szeretek egy ilyen filmen, nem rókázni. :)) Ezért szeretem inkább az olyan filmeket, mint Polanski horrorjai, az ÓMEN-ek (nekem a 2. és 3. rész is tetszett) vagy az ALIEN-filmek.

Jancsó nekem sem az No. 1., bár a korai filmjei szerintem újszerűek és érdekesek voltak, de később formálissá váltak számomra. Fellinit az utóbbi években zártam a szívembe: mondhatni, most nőttem fel (öregedtem hozzá?) az ő világához. Érdekes, hogy a fantáziadús "középtáji" Fellini-filmek (kb. a JÚLIÁ-tól a CASANOVÁ-ig) közelebb állnak hozzám, mint a korai, realistább opuszok vagy a kései darabok. Almodóvar érdekes határeset: nagyjából egyenletesnek tartom a filmjeit, tetszik is a legtöbb, amit láttam, élvezetes, szórakoztató, tehetséges, fantáziadús. Mégis kicsit színház számomra mindegyik: minden és mindenki nagyon jó, mégis valahol mélyen az van bennem, hogy amit látok, az mind játék, nem jönnek át az igazán katartikus érzelmek, nem érint meg mélyen belül, a szememre jobban hat, mint a szívemre. A ROSSZ NEVELÉS talán kivétel: sokan ezt a filmjét nem szeretik, pedig egy motívum engem nagyon megfogott benne. Az éneklő kisfiú kontra a későbbi kábítószeres, lecsúszott roncs. Itt tényleg átjött számomra valami valódi, valami mélyen őszinte arról, hogy tulajdonképpen mindnyájan "éneklő angyalkák" vagyunk gyerekkorunkban, s aztán mivé is tudunk válni a könyörtelenül múló évek alatt. De lehet, hogy ezt csak én magyarázom vagy érzem bele...

Amin még ma is összeszarom magam az az Alien - nyolcadik utas a halál, pedig az sem ma készült, de mai szemmel is kellően nyomasztó és félelmetes. Ellenvetés? :)

Szia Proci!

Köszönöm az elismerést. A SATYRICON-t, a JASON X-et, a HALLOWEEN-t meg a VÖRÖS ZSARU-t illetően egyetértek Veled. Lényegében a PÉNTEK 13. esetében is igazad van, de hát igaza van Electrify barátunknak abban, hogy bizony tényleg nem mellékes ezen filmek keletkezési ideje, s akkor meg is tették a magukét. Más kérdés, hogy egy igazán jó film mondjuk 25 év után sem avul el igazán. A klasszikus Universal-horrorok például ma már tényleg nem félelmetesek, viszont filmkészítési szempontból még most is érdekesek: patinájuk van. A PÉNTEK 13. megszületésében valószínűleg szerepe volt abban is, hogy az azt megelőző években az európai (főleg olasz) horrorfilmek különösen véresek és sokkolóak voltak, s ezt a (sikeres) trendet nem lehetett figyelmen kívül hagyni még akkor se, ha acenzúra gyakran közbeszólt.

Az a baj Veletek, hogy nemrégen láttátok csak a Rémálom/Péntek 13-filmeket! Higgyétek el, hogy annak idején ezek eléggé rémisztő filmek voltak, általános iskolás korunkban eléggé paráztunk tőlük, de később, lányokkal is újranézve persze azért már nem is volt olyan szörnyű! ;-) Viccet félretéve nem szabad elfelejteni, hogy ezek a filmek mikor is készültek, akkoriban ugyanis ezek voltak az igazán kemény horrorfilmek - ma meg mások számítanak annak. ;-)

Mezőke! ;)

De jó, hogy találtunk egy pici közös érdeklődést, és tök jó, hogy neked is tetszett a H20. Abban igazad van, hogy a végét csöppet elszúrták, de az egész film nagyon hangulatos tele feszültséggel, ami tényleg érzékelhető. az említett klotyós jelenetnél lerágtam a körmeimet izgalmamban :) Kár, hogy nincs meg, most olyan szivesen megnézném.

A Jason X-hez szerencsére csak divxben volt szerencsém, egyik haverom tukmálta rám és váltig állította hogy milyen király és ilyen meg olyan brutális stb Igazából végigszenvedtem az egészet, az elején még volt némi fénysugár, hogy lesz belőle más, csak aztán nem jött össze az alkotóknak. Megesik néha :) Esetleg kedvencet tudsz mondani? :)

Nézek én is művészfilmeket, de Jancsót valamiért sosem kedveltem és igazából Fellini sem fogott meg, pedig próbálkoztam velük. Almodovar viszont bejött, az ő filmjeit nagyon szeretem, kevésbé művésziek a fentebb említettekhez képest mégis elgondolkodtatóak.

field, jók az ajánlók;> eléggé jól körbejárod a témákat, szóval hajrá, ilyeneknek csak örülni lehet. a horrornak meg cginek van egy apró előnye, hogy azokhoz nem kell hangulat...;>

péntek13: hát, mi három éve láttuk barátokkal, mindenki célcsoportba tartozott. végignéztük... de a film maga szörnyű.az effektek gyengék, a halálok nevetségesek, bár itt még annyira a téma nem válik baromsággá. unalmas, vontatott és rossz film.

a későbbiekből a freddy vs jasont láttam még (hasonló társaság, végigfetrengtük a nevetéstől), valamint a jason xet.

a jason xnek története volt. sci-fi horrorra voltam kiéhezve, pontosabban az event horizonra. ami akkor épp kölcsönben volt. alieneim akkor még nem voltak, hát maradt a jason x. jó, az event horizon korántsem tökéletes, ellenben nagyon hangulatos. nos a jason xel annyi a közös benne, hogy mindkettő űrhajón játszódik. a halálnem fetisizmus itt jutott el számomra az abszolút mélységbe a folyékony hidrogén csappal. kb a hófehérke gonosz mostohája félelemetesebb, de maga a hófehérke is, beleértve a törpéket és a szőke herceget. feszültségről nem beszélhetünk, a végén a droidnőnél már erőteljes xéna utánérzésem volt. érdemes karosszékben nézni, nehogy kiess belőle nevetés közben.

a halloweent két napja láttam, két halálnál tényleg elmosolyodtam egy picit, de filmként nézve is megállja a helyét. és eléggé jól leírja a slasher műfajt, hogy a mai napig nem tudnak kilépni ennek a filmnek az árnyékából...

aztán volt még a kukorica gyermekei négy, na azt barátnőm végignézette velem... és nem hagyott 15 perc után elaludni, mint az történt előtte háromszor:)

a Satyricon meg alapmű számomra. nem az az egyszerű darab, de gyönyörű. A Romat még nem láttam, de ideje lenne megnézni, ha már a polcomon van.

a vörös zsaru jó film, 90es évek eleje stílusban. jó szórakozás, de semmi több:)

Csövi Vérgrófnő! :))

A RÉMÁLOM-sorozat szerintem is inkább vicces, mint félelmetes, csak hát úgy tűnt, az alkotók túl komolyan veszik önmagukat. Ezért jobb például az EVIL DEAD (csak a 2-t és a 3-at láttam), mert azok nem veszik annyira komolyan saját magukat. A 2-ben sok az ötlet, ami feledteti, hogy a film horrornak talán nem elég ijesztő, vígjátéknak meg talán nem annyira vicces. A 3. rész viszont nagyon bejött, mert pont azon a "komolysági" szinten volt, ami oda szerintem kellett.

Hát a JASON X tényleg ritka szar volt, amit csak a FREDDY VS. JASON bírt überelni. A HALLOWEEN első részének régi emléke már kezd elhalványulni bennem: talán majd nemsoká a barátaimmal újra meg tudom nézni. A H20-ban a WC-s jelenet tényleg nagyon hatásos volt: kár, hogy a film végét főleg nagyon elb@szták. Horrorban én nem vagyok nagyon otthon, meg aztán ennek a műfajnak itt az Xpresszen annyi rajongója van, akik nálam jobban értenek ehhez a műfajhoz. Én azért is karoltam fel a művészfilmeket, hogy valaki már pátyolgassa azokat is az Xpress topikjaiban, ne csak mindig a horror meg a vadiúj új CGI filmek legyenek az állandó témák. :)

Szeritnem pont hogy a Rémálom sorozat a legjobb és Freddy a legeredetibb karakter.

Hali mezőke! :)

A Rémálom sorozat nekem sem jött be, szóval akkor már ketten vagyunk. :) Inkább röhögtem rajta, mint féltem, de ha jól belegondolunk ezek inkább paródia kategórába tartoznak semmint a rettegés eszköztárai közé. Akárcsak az Evil dead filmek. :)

A Péntek 13-ból az elsőt láttam meg még valami 10. folytatást Jason X címmel, az valami katasztrófa volt... A Halloweenből láttam az elsőt és a Halloween 20 évvel később címet viselőt, ezek mind nagyon tetszettek. A 20 évvel később nagyon hatásos, különösen a wc-s jelenetét. Nem tudom láttad-e, ezért nem szpojlerkedem. ;) Talán még nagybb cidrit váltott ki belőlem, mint bármely horror folytatás!

Sajnos a többi ajánlódra azért nem kommentelek, mert egyáltalán nem láttam azokat a filmeket és csak nagy baromságokat írnék, vagy tényleg olyan jók, hogy nem kell hozzá semmi. :) Írhatnál több klasszikus horrorról, azokhoz hozzá tudok nyögni egy-két szót pl. The Burning vagy Sleepaway camp :]

Ez az!!!!!!!!! :-)))
Naná, hogy figyelmesen! :-))) Hát nem alaposnak ismersz? A te szövegeid meg egyébként is kitüntetett figyelmet élveznek nálam. :-)

Megfogtál. :))

Most már elhiszem, hogy figyelmesen szoktad olvasni a szövegeimet. :)

oké, gondoltam, hogy valami hasonlóról lehet szó. te nem az a fajta ember vagy, aki nem válaszol (ellenben khm... velem :).

Így jár, aki nem a filmek adatlapjához írja a kritikáit. Ott legalább pontokat kapnál. :-)))

Nem azt akartad írni, hogy első 4 része? Az első 4. része kicsit furcsa. :-)))
(Ez az, megfogtam fieldet helyesírásban!!!! :-)))

Gerbence, TM: no, akkor megnyugodtam, hogy nem fölöslegesen töltöm az időm. :))

Jamamura: bocs, csak tegnap estefelé találtam meg a leveled, nemsoká válaszolok rá. Privát levelezésem olyan intenzív szokott lenni, hogy a múlt héten átirányítottam a leggyakoribb partnereket a jahus címemre. Emiatt viszont tegnap napközben meg se néztem a munkahelyi postafiókom.

én még levelet is írtam neked, amire sajnos nem érkezett válasz. :(

Holy!

Én mindig elolvaslak az utolsó betűig, s biztosíthatlak, nálam az írásaid tetszési indexe jottányit sem csökkent, mégha ez nem is mindig párosul LEÍRT elismerő szavakkal. Mondhatjuk úgy is, hogy kimerítem a "hálátlan közönség" fogalmát. :-)

Csak azért nincsenek kommentek, mert semmi hiányérzetet nem hagynak maguk után az ajánlóid! :)
Én pl. nagyon élvezem őket, szóval csak így tovább!

Szia Angelus!

Biztos én menedzselem rosszul magam, ha rólam mindenki azt hiszi, hogy csak a magasröptű művészfilmeket favorizálom, s mások nem is tetszenek. A PÉNTEK 13. első 4. része minden logikai bukfence ellenére tetszett, bár a 4. rész erőszakossága már azért nekem is sok volt, feleslegesen brutális, és logikailag is túl zavaros. A HALLOWEEN rám nem volt akkora hatással, pedig egyike azon horroroknak, amiket először moziban láttam, s nem csak videóról (DVD-ről) ismerem. Ami viszont sose fogott meg, az a RÉMÁLOM-sorozat, aminek egyik részében se találtam semmi izgalmasat vagy figyelemre méltót.

No, és végül kibököm, ami a bögyömet nyomja. Hát majd megzöldülök ezekkel az ajánlókkal, míg megfogalmazom őket, erre hetek óta legfeljebb csak azokra van valami reagálás, amelyek alig többek, mint az IMDB infóinak folyamatos szöveggé formálása. :)) Pedig pár hete például A NÉGY TESTŐR ajánlóm teljesen kreatív szöveg volt, még a bakik is saját gyűjtések voltak, s a Fellini-filmekhez is mindenfelé bogarásztam, hogy összegereblyézzem a legérdekesebbnek mondható infókat. :))