tévés ajánló

Szerdán este 22.10-től az MGM csatorna Federico Fellini különleges esszéfilmjét, a FELLINI-RÓMA (1972) című mesterművet tűzte műsorára. A rendező szerint a film ötlete egyik álmából származik, de hatott rá az Ő (1965) című alkotás is, ami H. Rider Haggard regénye alapján készült. Fellini eleinte töredékekből építkező alkotást képzelt el, melyet kötetlen módon forgatott volna, egyéb munkái között adódó szabadidejében. Forgatókönyvírójával, Bernardino Zapponival azonban egyre jobban elmélyedt az előkészületekben, s végül a furcsa ötletek gyűjteményeként indult film határozottabb arcot öltött: a múlt és a jelen köré rendeződtek az epizódok. A producer eredetileg Alberto Grimaldi lett volna, akinek viszont nem igazán tetszettek Fellini elképzelései, ezért hamar kiszállt a vállalkozásból. A forgatás anyagi nehézségek közepette zajlott. 1970. november 2-án indult a munka, rögtön egy olyan jelenettel, ami végül nem került be a végső változatba: a veranói temetőről készült légi felvétel képsorairól van szó. Kis kényszerszünet után 1971 februárjától folytatódott a forgatás, méghozzá az egyházi divatbemutató különös hangvételű epizódjával. Utána vették fel azt a jelenetet, melyben a stáb szakadó esőben érkezik meg Rómába. Bármilyen meglepő, nem eredeti helyszínen, hanem a Cinecittában zajlott e képsor rögzítése is: a híres stúdióban a római körgyűrű mintegy fél kilométer hosszúságú szakaszát építették fel az összes kellékkel, köztük két út menti vendéglővel egyetemben! Fellini szeretett volna az Igazságügyi Palota pincéiben is forgatni, mivel fantáziáját megragadta egy anekdota. A történet szerint az épület pincéjében annyira elszaporodtak és hatalmasra nőttek a patkányok, hogy megették az elpusztításukra rájuk eresztett macskákat, s végül egy állatkertből kellett párducokat hozni, hogy azok végezzenek a veszedelmes rágcsálókkal. A jelenetet azonban mellőzni kellett, mert a stáb nem kapott forgatási engedélyt az épületbe. Több szerencséjük volt az akkoriban épülő metróval: leszállhattak a mélybe, jelen lehettek a fúrópajzs működésénél is. A filmet ismerők nyilván tudják, hogy a fúrópajzs egy ókori villa falát üti keresztül, s a beáramló XX. századi levegő hatására a csodálatos antik freskók elveszítik a színüket. Nos a valóságban is találtak ókori maradványokat a metróépítők, ám azok nem maradtak fenn olyan épségben, mint a filmbeli villa. A valódi metróépítkezés egészen addig leállt, amíg a régészek megpróbálták biztonságba helyezni a leleteket. (Az antik villa képsora a FELLINI-RÓMÁ-t a FELLINI-SATYRICON-hoz (1969) kapcsolja, miközben a film más (bevezető) részei az AMARCORD-ot (1973) előlegezik meg.) 1971 nyarán a film aktuális gyártója is csődbe ment, s a forgatás újra leállt. A producer szerint a rapszodikus szerkezetű filmet akár már azonnal be lehetett volna mutatni, Fellini szerint azonban a RÓMA akkor még csak félkész állapotban volt. Kompromisszum született: a művész leforgathatta a nagy szabadtéri étkezés jelenetét az utcán járó villamosokkal (természetesen szintén a Cinecittában), viszont le kellett mondania néhány tervezett jelenetről, így például a Róma–Lazio focimérkőzés felvételéről, egy varieté stílusú zárójelenetről, egy temetői epizódról és egy éjszakai jelenetről is. Feltűnő, hogy a filmben nincsenek nagy sztárok, illetve csak néhány villanásra láthatók: Anna Magnani szerepléséhez Fellini feltétlenül ragaszkodott, hiszen a színésznő valósággal a város szimbóluma volt, főleg Pasolini MAMMA RÓMA (1962) című filmjének köszönhetően. (Ez volt egyébként Magnani utolsó filmszereplése.) Az egyik jelenetben kis ideig látható Gore Vidal, amerikai író is, sőt az olasz változatban villanásnyi jelenése volt Alberto Sordinak és Marcello Mastroianninak is. (Ezek a képkockák kimaradtak a nemzetközi változatból.) Az 1972. március 16-i olasz bemutató vegyes reakciókat váltott ki. Voltak, akik zseniálisnak tartották a filmet, fantáziadús alkotásnak, amelyen még Godard (!!??) és az avantgárd hatása is érződik, mások szerint erőtlen és öntetszelgő vacakról van szó. A mértéktartóbb kritikusok egyetértettek abban, hogy a múltbeli epizódok sikerültek a legjobban: a jelennel mintha nem tudott volna mit kezdeni a művész. Sokan a befejező képsort, az éjszakai Róma kivilágított műemlékei között látszólag céltalanul robogó motorosok jelenetét is a művész tanácstalanságának tudták be. Az évtizedek távlatából a FELLINI-RÓMA is átértékelődött: ma már a rendező legjelentősebb alkotásai között tartják számon, egyesek szerint még az AMARCORD-ot is felülmúlja. A film talán legnagyobb értéke, hogy egészen más látás- és gondolkodásmódot kínál fel, mint amihez az átlagnéző hozzászokott. Aki képes magát átadni ennek, az emlékezetes filmélményben fog részesülni.

Fantáziajelenet, film a filmben



A híres zárójelenet



Csütörtök este 22.05-től a TV2 Arnold Schwarzenegger egyik legjobb filmjét, a részben Magyarországon forgatott VÖRÖS ZSARU-t (Red Heat, 1988) tűzte műsorára. A humoros elemeket sem nélkülöző akciófilm főhőse Ivan Danko, a kemény öklű orosz rendőr, aki egy veszedelmes bűnöző hazaszállítására utazik az Egyesült Államokba. Az Ed O’ Ross alakította kábítószer-kereskedő azonban megszökik a repülőtéren, s ismételt elfogására Dankónak szövetkeznie kell amerikai kollégájával, Ridzik felügyelővel (James Belushi). A VÖRÖS ZSARU volt az első amerikai produkció, ami engedélyt kapott arra, hogy a moszkvai Vörös téren is forgathasson a stáb. Igaz, csak egy kamerát használhattak. Az engedélyt is csupán azért kapták meg bő fél év után, mert a főszereplő orosz végső soron pozitív szereplő volt. A nyitójelenetet a szaunában egy magyar fürdőben vették fel, azonban a verekedést a hóban már Ausztriában kellett rögzíteni, mert Magyarországon a forgatás idején még nem esett a hó. Az ausztriai jelenet forgatásán szívrohamban hunyt el Bennie E. Dobbins kaszkadőr. Schwarzi épp Budapesten tartózkodott az Operabálon, mikor értesült a szomorú hírről. Ellenfelét a hóban egyébként jó barátja, Sven-Ole Thorsen játszotta. Arnold a forgatás előtt három hónapig tanult oroszul, míg Belushi 2 hétig valóban dolgozott a chicagói rendőrség főhadiszállásán. Walter Hill rendező utasítására Schwarzinak fogynia, Belushinak pedig híznia kellett. Az amerikai szereplők közül a rendőrfőnök szerepét játszó Peter Boyle nevét kell kiemelni. Kisebb szerepben látható a szexis Gina Gershon, illetve Laurence Fishburne is. Danko orosz barátját Oleg Vidov alakítja, aki a 70-es években nálunk is igen népszerű volt olyan filmjeinek köszönhetően, mint a MESE SZALTÁN CÁRRÓL, A FEJ NÉLKÜLI LOVAS és a SZERELMEM, MOSZKVA. A magyar színészek közül Koncz Gábor, Bán János, Balkay Géza, Körtvélyessy Zsolt és a színészettel akkor még csak amatőr szinten foglalkozó Növényi Norbert látható a filmben.

Arnold Schwarzenegger és James Belushi

  

Gina Gershon és Oleg Vidov

:)))

Akkor rám gondolt. De, hogy miért, azt már elfelejtettem...  :)

Nem. Az Aliens már jön az anyatejjel.

Gondolt a néhány nagyon fiatal, nagyon normális résztvevőre is. Nem?

Na, jó, ügyes voltál. Viszont ki a szarnak lehet még ebből a filmből spoilereket elárulni? :) Maximum a szeniliseknek.

A Foglalkozása: riporter-hez képest elég gyorsan elkészült. :-)

:))))))

Oké, majd átnevezem magam Hübele Balázsra... :))

Kicsit, mintha összecsaptad volna ezt az ajánlót. Hova vezetnek ezek a lelketlen, csakneporosodjanakabillentyűk-munkák? :))

Na, ilyenkor örülök, hogy nálunk nincs MGM...

Ma és holnap M2 21.30.:

Veszedelmes viszonyok
kanadai-francia-angol tévéfilm, 1. rész, 95 perc, 2003
16 éven aluliak számára nem ajánlott

rendező: Josée Dayan
író: Choderlos de Laclos
forgatókönyvíró: Eric-Emmanuel Schmitt
operatőr: Caroline Champetier
zene: Angelo Badalamenti
vágó: Jean-Pierre Cereghetti, Marie-Josephe Yoyotte

szereplő(k):
Catherine Deneuve (Marquise Isabelle de Merteuil)
Rupert Everett (Vicomte Sébastien de Valmont)
Nastassja Kinski (Madame Maria de Tourvel)
Danielle Darrieux (Madame de Rosemonde)
Leelee Sobieski (Cécile de Volanges)


Megvan a Kegyetlen játékok, a Veszedelmes viszonyok és a Valmont,de ezt a feldolgozást még nem láttam!! De jó, h véletlen a port.hu-n találtam magam!!!

Ma 21:50
Film+
Mulholland Drive

Egy ismerősöm jóvoltából sikerült megtekintenem az ominózus MGM kínálatából a Breakheart Pass című westernt. A film szerintem nagyon jó,Charles Bronson szintén. Mivel eddig még nem hallottam a sokat szidott nagyváradi szinkronok közül egyet sem,most pótoltam,de minek?! Ez a szinkron,amit összetákoltak a filmhez,egyszerűen borzalom, főleg annak tekintetében,hogy még mindig itt cseng a fülemben a jól bevált Szersén Gyula-féle szinkron (ami nagyon jó,ott a film címét így fordították le: Az út a Halálszoroson át vezet). Szóval ez az MGM-es szinkron pocsék,se a film elején,se a végén nem mondják be a szinkronhangokat,vágót,rendezőt,többi munkatársat,ez azért már igénytelenség a javából. A filmet nagyon szeretem,láttam már vagy százszor,de ezek az élettelen szinkronhangok jól hazavágták az esztétikai élményt. Nagy western rajongó vagyok,állítólag az MGM sok jó westernt vetít,de ha mind ilyen szinkronnal van ellátva,akkor inkább nem töröm magam...

Egyébként ha már a fonnyadt bájakat én hoztam szóba, lélegzetelállítóan gyönyörű volt az Arizónai álmodozókban is, noha az 20 évvel később készült, mint a Dumas-filmek....

Nagyon várom a kulisszatitkaidat a két Tarkovszkij-filmről is, noha az Áldozathozatalról lesújtó a véleményem.

Kösz, József. Tény, hogy Miss Faye bájai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a film bevonult all time favoritjaim közé, de ettől függetlenül a mű már első megtekintéskor, 12 évesen is nagyon tetszett, amikor még Dunaway asszonyságról jószerivel nem is hallottam. (Ezzel az alakításával került be a látókörömbe.)

A Tarkovszkij-filmekről is majd írnék valami hasonló backgroundosat, ha a munkám nem szól majd közbe.

Kösz. Be kell vallanom, hogy ezeket az ismertetőket korábban már elsütöttem egy másik honlapon, de hát miért ne használhatnám fel őket itt is, ha most még tévés bemutató is kapcsolódik hozzájuk?

Köszi, Field, nagyon érdekesek az ismertetéseid. Tényleg nagyon klasszak ezek a Három testőr-filmek, bár nehezen tudom elfojtani magamban azt az érzést, hogy eme Dumas-adaptációk iránti olthatatlan lelkesedésed igazi forrása leginkább az, hogy az isteni Faye Dunaway szerepel bennük, ráadásul még fonnyatlan bájainak teljes pompázatában :))

Ha már tévé-ajánlunk, akkor, komorabb vizekre evezve, hivnám fel a figyelmet két kuriózum alkotásra:
megszokhattuk már, hogy igazi filmcsemegék hazai dvd-kiadásait hiába várva, inkább megnyomjuk a gombot alkalmom-adódván a dvd-recorderen. Nos, április 5-én és 11-én éjjel a Duna tévé levetíti a két utolsó Tarkovszkij filmet, a Nosztalgiát és az Áldozathozatalt. A rendező korai orosz filmjei színvonalát nem érik el, de különösen a Nosztalgia szerintem gyönyörű!!!, vízuálisan mindenképpen a legszebb.

Köszi, field! Élvezettel olvastam az írásodat. Különösen a kulisszatitkok tetszettek nagyon.

Még mielőtt Juliet rákérdezne, pontosítok: a TV2 vetíti a filmet. (A 2 valamiért lemaradt első nekifutásra.)

FIGYELEM! A következő ajánlóban SPOILEREK fordulnak elő!

A TV holnap 13.15-től 12 all time favoritom egyikét vetíti: A NÉGY TESTŐR, AVAGY A MILADY BOSSZÚJA (1974). Rendező: Richard Lester, főszereplők: Michael York, Oliver Reed, Frank Finlay, Richard Chamberlain, Faye Dunaway, Christopher Lee, Charlton Heston, Raquel Welch, Jean-Pierre Cassel, Geraldine Chaplin, Simon Ward, Michael Gothard, Roy KInnear és Nicole Calfan.

A történet

La Rochelle ostrománál vagyunk. A király ellen lázadók Buckingham herceg és az angolok támogatásában reménykednek. A herceg titkos terve az, hogy a La Rochelle-i lázadók megsegítése után Párizsba nyomul tovább, hogy végre valóban övé legyen Anna királyné. Richelieu bíboros azonban megint közbelép: Rochefort gróffal elraboltatja a gyönyörű Constance-t, aki a királyné és a herceg titkos levelezését intézte. Ezzel párhuzamosan megbízza szépséges kémnőjét, a Miladyt, hogy bájaival kösse le D’Artagnant, az elrabolt Constance kedvesét. A Milady, aki mellesleg Rochefort gróf szeretője, kifogástalanul teljesíti a megbízást. Arról azonban nem tud, hogy fiatal szobalánya is szemet vetett a délceg testőrre, s elárulja neki, hogy úrnője csak színleli az érzelmeket D’Artagnan iránt. A sértett testőr az ágyban rátámad a Miladyre, s dulakodás közben felfedezi, hogy a nőt megbélyegezték, vagyis közönséges bűnöző vagy lotyó lehet valójában. Sikerül elmenekülnie, s azt hiszi, ennyivel meg is úszta. A Milady azonban bosszút esküszik, s szeretője közreműködésével D’Artagnan életére tör. A testőrök sietnek barátjuk segítségére: előbb megszöktetik Constance-t, majd D’Artagnan életét is megmentik. A Vörös Galambdúc fogadóban Athos kihallgatja Richelieu és a Milady titkos beszélgetését: a bíboros Angliába küldi a nőt tárgyalni, ugyanakkor célozgat rá, hogy sikertelen tárgyalás esetén a herceget meg kell ölni. A Milady fizetségül D’Artagnan és Constance életét követeli. Richelieu némi vonakodás után írásbeli felmentést ad az asszonynak a tervezett gyilkosságokra. A bíboros távozása után a Milady szobájában megjelenik Athos. Mindketten felismerik egymást: valaha a Milady felesége volt Athosnak, akit akkor La Fère grófnak hívtak. A testőr elveszi a bíboros felmentő írását a nőtől, aki Angliában se jár sikerrel: Buckingham börtönbe záratja. A ravasz kémnő azonban még ott is megtalálja a módját annak, miként teljesítse Richelieu megbízását, s hogyan jusson vissza Franciaországba, hogy véghez vigye bosszúját a testőrökön és a szépséges Constance-on…

A per

A négy testőr, avagy a Milady bosszúja egy időben készült A három testőr, avagy a királyné gyémántjaival. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a felvett anyagot egész estés, kétrészes produkcióként hozzák forgalomba. Végül a producerek a rendezővel egyetértésben úgy döntöttek, hogy két külön filmként mutatják be a végső változatot. A színészek tiltakoztak, mondván, hogy csak egy film után kaptak gázsit, holott valójában kettőt forgattak velük. Különösen Frank Finlay és Faye Dunaway elégedetlenkedtek. A pénzen kívül Faye főleg azt sérelmezte, hogy az anyag két részre bontásával szerepe az első epizódban másodlagossá vált. Ekkoriban ugyanis Dunaway már ismert sztár volt, s természetesen hollywoodi pozíciója miatt egyáltalán nem volt mellékes későbbi szerződései (és gázsijai) szempontjából, hogy milyen volumenű szerepekben volt látható addig. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni azt is, hogy effajta méltatlankodással Raquel Welch is előállhatott volna, csak nála fordított volt a helyzet: az ő karaktere a második részben szorult háttérbe. Hogy ez tényleg ok-okozati összefüggésben van-e azzal, hogy Welch utolsó jelentős szerepe éppen Lester testőr-filmjeiben volt, az kétséges, ám az tény, hogy a szexszimbólum a 70-es években fokozatosan kiment a divatból, s egyre érdektelenebb filmekben foglalkoztatták csupán. A színészek egyébként megnyerték az ügyben indított pert, de a számukra megítélt pénz így is kevesebb volt, mintha eleve két filmre szerződtek volna. A pereskedés miatt jelentősen csúszott a premier időpontja is, s valószínűleg jogi (netán adózási) szempontok is szerepet játszottak abban, hogy a folytatást spanyol–panamai koprodukcióként jegyezték be, noha ugyanaz a stáb, ugyanakkor forgatta, mint az angol–amerikai vállalkozásként forgalomba hozott A három testőr, avagy a királyné gyémántjait.

A kritikai fogadtatás

A filmet sokkal szigorúbban ítélte meg a kritika, mint az első részt. Főleg azt kifogásolták, hogy a második rész jóval komorabb, mint az első, kevesebb az irónia, túlságosan előtérbe kerül a Milady alakja, a testőrök közül pedig Porthos és Aramis egészen a háttérbe szorulnak. E vádak csak részben jogosak. A film nagy vonalakban követi az eredeti cselekményt, s a regény második fele szintén komorabb, mint az eleje. Mellesleg a könyv második felében szintén erőteljesen dominál a Milady karaktere, akárcsak a filmben. Aramis és Porthos kétségtelenül kevésbé hangsúlyos figurák a filmben, mint D’Artagnan vagy Athos, de az első részhez képest nem szorulnak jobban háttérbe.

Érdekességek

    * A filmhez Aramis és Porthos narrációját is felvették, de végül csak az utóbbit használták fel a mű elején és végén.

    * A magyarországi premier 1976. december 23-án volt. A hazai közönség akkor egy rövidített verziót láthatott, melyből épp a Milady elítélésének és kivégzésének képsorai hiányoztak! Ezek nélkül a néző azt hihette, hogy Athos lelőtte a nőt, miután pisztolyt fogott rá a zárda udvarán, a lovas hintónál. D’Artagnan és Rochefort párbaját a rövidített változatban rögtön az a jelenet követte, melyben a testőr Richelieu előtt áll. Nálunk a 80-as évek elején a televízió mutatta be először a vágatlan változatot, s a későbbi tévés bemutatók alkalmával is mindig azt játszották. DVD-n szintén a vágatlan változat került forgalomba, bizonyos külföldi tévétársaságok azonban olykor még mindig a rövidebb verziót sugározzák.

Bakik

    * A film elején látható képkockákat, mikor jellegzetes kameraállásból felvéve egy nyáj vonul el a La Rochelle-t támadó ágyúk előtt, a történet közepén ismét felhasználták.

    * Amikor Buckingham halála után a Milady megérkezik Calais-be, pontosan ugyanazt a ruhát viseli, amit az első rész azon jelenetében, mikor az ellopott gyémántokkal érkezett francia földre. Mivel a két filmet egyszerre forgatták, valószínűleg a két jelenetet is egymás után vették fel.

    * Amikor a Milady és Rochefort gróf elindulnak a zárdába, a nő a hintóban a jobb oldalon ül. Mikor egy kisvárosban D’Artagnan megpróbál felkapaszkodni a hintóra, a Milady már a bal oldali ülésen ül, noha kevéssé valószínű, hogy útközben helyet cserélt volna Rochefort-ral.

    * Az égő zárdánál játszódó epizódban kétszer is látható ugyanaz a vívójelenet, melyben Aramis küzd meg ellenfelével: először, mikor ő van fókuszban, később, másik kameraállásból abban a képsorban, melyben Athos és Rochefort küzdelme kerül a kép előterébe.

    * Amikor a Milady megfojtja Constance-t, a gyilkos láncot a nő feje mellé ejti a földre. Mikor pár perccel később D’Artagnan rátalál a tetemre, a lánc a testtől jóval távolabb van a földön.

Athos és a Milady (Oliver Reed és Faye Dunaway)



D Artagnan és Rochefort élethalálharca (Michael York és Christopher Lee)

négylábó = négylábú

Hová a bánatba tűnt az első kép? Újabb nekifutás alant.

De jó lenne, ha egy-egy hozzászólás elküldése előtt lenne "Próba" gomb: az ember tesztelhetné, mit akar felrakni, s talán egy-két idiótának közben elmenne a kedve attól, hogy négylábó állatok hímtagjáról való kitartó ábrándjaival szórja tele a topikokat.

FIGYELEM! A következő ajánlóban SPOILEREK fordulnak elő!

A film+ ma este 21.15-től az ALIEN-trilógia második részét, A BOLYGÓ NEVE:HALÁL-t (1986) tűzi műsorra. Rendező: James Cameron, főszereplők: Sigourney Weaver, Michael Biehn, Carrie Henn, Lance Henriksen, Bill Paxton, Jenette Goldstein, Paul Reiser.  A filmet 7 kategóriában jelölték Oscar-díjra, s kettőt meg is nyert: legjobb hangeffektek, legjobb vizuális effektek. (Az alábbi részletes ismertető az IMDB infóinak felhasználásával készült.)

A történet

57 év telt el azóta, hogy a Nostromo űrhajó legénységét egy ismeretlen földönkívüli lény elpusztította, ám Ellen Ripley hadnagynak végül sikerült kilöknie a világűrbe. Ripley mentőkabinját a több évtizedes kozmikus sodródás után megtalálják, ám a Földön hitetlenkedve fogadják történetét a félelmetes lényről, amelynek ereiben vér helyett sav folyik. A hitetlenség fő oka, hogy a bolygón, amelyen valaha a Nostromo a titokzatos tojásokat találta, már évek óta emberi kolónia található, s a telepesek addig semmilyen nyomát nem találták idegen lények jelenlétének. Hamarosan azonban megszakad a kapcsolat a kolóniával. A Társaság megbízottja, Carter Burke felkéri Ripley-t, hogy egy kommandós expedíció tanácsadójaként térjen vissza a bolygóra, hogy felderítsék, mi történt az emberekkel. A rémálmokkal küszködő Ripley vállalja a megbízást azzal a feltétellel, hogy az expedíció a lények elpusztítására megy, s nem azért, hogy esetleg a Földre hozzák őket. A marcona tengerészgyalogosok félvállról veszik a Ripley által elmondottakat, s vakon bíznak korszerű fegyvereik erejében. A bolygón a kolónia teljesen kihalt, a telepesek eltűntek. A kommandó a laboratóriumban, üveghengerekbe zárva talál néhány arctámadót. Mindez megerősíti Ripley gyanúját arról, hogy mi történhetett. Sejtelmei beigazolódnak, mikor találnak egy túlélőt: egy kislányt, akinek sikerült megmenekülnie az idegen lények elől. Érzékelők segítségével a tengerészgyalogosok a telepesek nyomára akadnak. Már késő: egy nő kivételével mindannyian halottak. A katonák saját szemükkel láthatják, amint a nő mellkasából megszületik egy idegen lény, melyet azonban sikerül elpusztítani. Ekkor viszont elszabadul a pokol. Mintha megelevenednének a falak, mindenhonnan óriási földönkívüliek támadnak a katonákra, akik hullanak, mint a legyek. Az expedíció tapasztalatlan parancsnokának tehetetlenségét megelégelve Ripley egy páncélozott járműben maga indul a túlélők kimentésére. Sikerül is kihoznia néhány tengerészgyalogost. Elhatározzák, hogy a lehető legsürgősebben távoznak a bolygóról, melyet a világűrből fel fognak robbantani. A terv azonban meghiúsul: egy földönkívüli ugyanis bejut a leszállóegységbe, megöli a pilótákat, s a jármű felrobban. Ripley-ék a bolygón rekednek, s heteket kéne várniuk egy újabb mentőexpedíció érkezéséig. Visszatérnek a kolóniára, elbarikádozzák magukat, s megpróbálják felvenni az egyre kilátástalanabbnak tűnő harcot az idegen lények ellen. Az ellenség viszont nem csak a falakon kívül van: valakinek nagyon is érdeke, hogy a földönkívüliek a védelmi vonalon belülre kerüljenek…

Így készült a film

Sztoritervezetek
James Cameron 1983 szeptemberében kezdett foglalkozni az akkor még Alien II címet viselő projekttel. Az első vázlatokban még nem szerepelt Burke figurája. Szövege egy részét egy Dr. O’Niel nevű szereplő mondta, aki nem vett volna részt az expedícióban. Ripley lánya életben maradt, s egy képtelefonos beszélgetésben azzal vádolta volna anyját, hogy elhagyta őt az űrutazás miatt. A bolygó neve LV-426 helyett Acheron lett volna. Láthattuk volna azt is, hogy az idegenek fészkénél az egyik tojásból egy arctámadó Newt apjának az arcára ugrik, majd a később odaérkező mentőexpedíció tagjait is megtámadják a tojásokból kiugró lények. A földönkívüliek egy szúrással megbénítják az embereket, mielőtt megölnék vagy gubóba zárnák őket. A cselekmény során Ripley, Newt és Hicks is gubókba kerültek volna. A foglyul ejtett emberekből különböző idegen lények születtek volna: a harcos változatnál kisebbek, illetve albínók. Bishop megtagadja, hogy leszálljon a bolygón és kimentse a három főszereplőt, mondván, hogy túl nagy a kockázat. Ripley végül a telepesek hajójával tért volna vissza a Sulacóra.

Már az első szkripttervezetek is nagyon hasonlítottak a kész filmre, de néhány jelenetet mégis kihagytak.

    * Egy futurisztikus miliőben játszódó zuhanyjelenetben Ripley további részleteket közöl a kommandósokkal az arctámadóról, kb. úgy jellemezve azt, mint egy „két lábon járó nemi szerv”. Hudson erre így reagál: „Akárcsak te, Hicks.”
    * Harminc atmoszféra-feldolgozó egység van a bolygón, de a kész filmben csak egyet látunk.
    * Newt kijelenti, hogy szeretne Ripley lánya lenni. Bishop a szűk alagútban találkozik egy idegen lénnyel. (Ez a jelenet a végső forgatókönyvben is szerepel, de a film egyik változatába se került bele.)
    * A második szállítóhajó automatikusan tankol, mielőtt Bishop vezérlése alatt elhagyja a Sulacót.
    * Sem a moziváltozatban, sem a rendezői változatban nem látható az a leforgatott jelenet, amelyben Ripley rátalál Burke-re egy gubóban, s gránátot ad neki, hogy megölhesse magát. Cameron állítólag azért hagyta ki a jelenetet, mert úgy ítélte meg, hogy Burke átalakulása az előző részhez képest túl gyors lett volna, hiszen abban Kane arcáról hosszabb idő után vált le az arctámadó.

Egyedi óhajok
Miközben folytak a gázsitárgyalások Sigourney Weaverrel, a stúdió utasította Cameront, hogy készítsen alternatív cselekménytervezetet Ripley karaktere nélkül. Cameron ezt megtagadta, mondván, hogy az egész sztori Ripley-re épül, s személye nélkülözhetetlen. Weaver egyébként eleinte nem akarta elvállalni a folytatást, mert félt, hogy karaktere kidolgozatlan, rosszul megírt lenne, de Cameron elképzelésinek ismeretében végül aláírta a szerződést. Közölte viszont a rendezővel, hogy három dolgot semmiképp nem akar csinálni a filmben: fegyvert használni, meghalni és idegen lénnyel szerelmeskedni. Első kívánságát nem tudták figyelembe venni, s a másik kettőre is végül sor került a későbbi folytatásokban.

A stáb
Hicks szerepét James Remar játszotta volna, de néhány nap után lecserélték Michael Biehnre. A hivatalos indok a Remar és James Cameron közötti „művészi nézeteltérések” voltak. A Remarral készült képsorok némelyikét azonban felhasználták a végső változatban, ahol a karakter távolról és/vagy hátulról látható. A tengerészgyalogosokat játszó színészek kéthetes felkészítésen vettek részt az S. A. S. (a brit antiterrorista kommandó) egységében, s el kellett olvasniuk Robert A. Henlein Starship Troopers című regényét is. (Ebből készült Paul Verhoeven 1997-es filmje, a Csillagközi invázió.) Michael Biehn hiányzott a kiképzésről, mivel ő később került a stábba. A kéthetes felkészítésen Sigourney Weaver, Paul Reiser és William Hope sem vett részt. Cameron ugyanis úgy gondolta, hogy az általuk játszott karaktereknek a kommandósoktól való elkülönülése ezzel is jobban kifejezésre jut: Ripley (Weaver) tanácsadóként van jelen, Burke (Reiser) anyagi érdekből, Gorman (Hope) pedig kezdő hadnagyként, aki beosztottjainál is kevesebb harci tapasztalattal rendelkezik.

Dick Bush operatőrt egy hónappal a forgatás kezdete után Cameron elbocsátotta, mert elégedetlen volt a világítással. Az a hír járta, hogy a két férfi gyűlölt együtt dolgozni. Cameron Derek Vanlintet próbálta szerződtetni, de őt nem érdekelte a munka, viszont maga helyett Adrian Biddle-t ajánlotta.

James Horner azt nyilatkozta, hogy James Cameron rendkívül kevés időt adott neki a filmzene megírására. A produkció utómunkálatai során annyira kiéleződtek köztük az ellentétek, hogy Horner elhatározta, soha többé nem fog Cameronnal dolgozni. A rendezőnek viszont annyira tetszett Hornernek A rettenthetetlenhez (1995) írt zenéje, hogy felkérte a Titanic (1997) zenéjének megkomponálására is.

Érdekességek

    * James Cameron és az egyik producer, Gale Anne Hurd 1985 és 1989 között házasok voltak. Kapcsolatuk a Terminátor (1984) forgatása során kezdődött.

    * Carrie Henn teljes neve: Caroline Marie Henn. Mindenféle színészi tapasztalat nélkül kapta meg Newt szerepét, és más filmben azóta se játszott. Filmbéli bátyját igazi bátyja, Christopher játszotta, de a kissrác jelenetei csak a rendezői változatban szerepelnek.

    * Michael Biehn teljes neve: Michael Connell Biehn. Szerepelt Cameron előző (Terminátor) és következő (A mélység titka, 1989) filmjében is.

    * Lance Henriksen szerepelt Cameron előző két filmjében, a Piranha 2-ben (1981) és a Terminátorban.

    * Jenette Goldsteinnek ez volt az első filmje. Cameron a Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991) és a Titanic című filmjeiben is szerepeltette.

    * Az őrmestert játszó Al Matthews (*1944) volt a valóságban az első néger tengerészgyalogos, akit őrmesterré léptettek elő a vietnami harctéren teljesített szolgálatáért.

    * Tip Tipping (1958–1993) eredeti neve: Tim Tipping. Egy baleseteket rekonstruáló televíziós showműsor felvételei közben hunyt el: ejtőernyős zuhanás közben nem nyílt ki az ejtőernyője.

    * James Cameron több díszlettervezővel konzultált arról, hogyan nézzen ki az a hajó, amellyel a kommandósok a Sulacóról a bolygóra érkeznek. Számos sikertelen terv után végül egy ún. Apache helikoptermodell és más alkatrészelemek felhasználásával saját maga készített egy modellt a tervezett díszlethez.

    * Szó volt arról, hogy H. R. Gigert ismét felkérik, hogy ehhez a filmhez is készítsen terveket, de Cameron megvétózta az ötletet. Közölte, hogy csupán a szörnykirálynő alakja igényelne tervezést, ahhoz viszont ő már addigra készített néhány rajzot.

    * James Cameron a színészek öltözékét személyes jellegű feliratokkal látta el. Bill Paxton páncélján például a Louise felirat volt olvasható, mivel ez a színész feleségének keresztneve. Cynthia Dale Scott sisakján a Blue Angel (Kék Angyal) felirat szerepelt. A színésznő filmbeli karakterét ugyanis Dietrich-nek hívták, s Marlene Dietrich híres szerepe volt a Kék Angyal.

    * Sigourney Weaver előző filmje, a Diplomás utcalány forgatásának befejezése csúszott, ezért a színésznő a tervezettnél három héttel később tudott csak Cameron rendelkezésére állni. Emiatt a stáb kénytelen volt a forgatást azzal az egyetlen jelenettel kezdeni, melyhez nem volt szükség Weaverre: az idegen lények első, nagyszabású támadásával.

    * A legtöbb filmhez hasonlóan A bolygó neve: Halál jeleneteit sem időrendben vették fel. A realitás érdekében Cameron utolsónak vette fel azt a jelenetet, melyben először látjuk a tengerészgyalogosokat. A színészek ekkor már hónapokat töltöttek együtt, s így köztük is kialakult az a bajtársiasság, amelyet ebben a jelenetben érzékeltetni kellett.

    * Lance Henriksen dupla kontaktlencsét akart viselni abban a jelenetben, amelyben laboratóriumi munkáját kis időre félbeszakítja egy betoppanó tengerészgyalogos, s ő ijesztő pillantással néz rá. A lencsékkel érkezett a felvételre, de Cameron nem egyezett bele azok használatába, mondván, hogy Henriksen már addig is elég hátborzongatóan játszotta a karaktert.

    * Csupán két tengerészgyalogosnak (Crowe és Wierzbowski) nincsen szövege: ők az első áldozatok között vannak, s mindössze a film elején láthatók néhány képsoron.

    * A tengerészgyalogosok átalakított M–1 ballisztikus sisakot viseltek.

    * Az M–56 fegyvereket, valamint a bázist őrző automata fegyvereket a német MG 42 gépfegyver alapján tervezték.

    * A kommandósok által használt fegyver lényegében egy Thompson M1A1 gépfegyver volt egy alatta elhelyezett Frenchi SPAS 12 vadászpuskával.

    * A film vége felé látható liftjelenetben Ripley a brit fegyveres erőknél használt „szimatszatyrot” viseli.

    * Egyes jelenetekben Sigourney Weaver egy Newtról mintázott bábut vitt a karjaiban Carrie Henn helyett.

    * Anyagi okok miatt a film elején tükröket használtak, hogy azok segítségével a Sulaco fedélzetén található hibernáló ágyakból többet tudjanak mutatni, mint amennyi valójában volt.

    * Jerry Goldsmithnek A nyolcadik utas: a Halálhoz írt zenéje hallható abban a jelenetben, amelyben a szörnykirálynő elől menekülő Ripley és Newt a liftre várakozik. A két jelenet felépítése is hasonló: elkezdődött a visszaszámlálás a végső robbanáshoz, csak A bolygó neve: Halálban Ripley nem egyedül próbál menekülni.

    * A forgatás során háromféle füstöt is használtak, de ezek egyikét azóta tilos alkalmazni filmforgatásokon.

    * Amikor Vasquez a légaknában egy idegen lényre lő egy kézipisztollyal, a szerepet játszó Jenette Goldstein nem tudta megfelelően használni a fegyvert, ezért Gale Anne Hurd helyettesítette azokon a képkockákon, melyeken a fegyver tüzelés közben látható.

    * A Sulaco padlórácsozatának megalkotásához felhasználták A nyolcadik utas: a Halálból megőrzött kelléket.

    * A Nostromo mentőhajója, a Narcissus eredeti modelljei és tervrajzai nem kerültek elő, ezért a tervezők A nyolcadik: utas a Halál megtekintése révén rekonstruálták a Narcissus modelljét és belső terét.

    * Az egyik laboratóriumi hengerben talált élő idegen lény (az arctámadó) mozgatására ugyanazt a módszert használták, mint Cameron első filmjében, a Piranha 2-ben az egyik repülő hal esetében. Minden egyes lábat külön ember mozgatott, s külön személy volt a farok mozgatására is: összesen kilenc emberre volt szükség ebben a jelenetben.

    * Az egyik jelenetben Ripley-re ráugrik az egyik arctámadó, miután ő működésbe hozta a tűzriasztót, amely vizet spriccelt szét a helyiségben. Cameron a speciális effektekért felelős szakemberektől olyan modellt kért, ami alkalmas arra, hogy a Ripley felé történő mozgást végrehajtsa. A leugrást az asztalról a rendező fordított irányú filmezéssel oldotta meg. A modellt az asztal aljához helyezték, majd visszarántották. Az epizódot visszafelé vágták be a filmbe, s ezért úgy látszott, mintha a lény ugrana az asztalról. Gondot jelentett viszont, hogy a cselekmény szerint ekkor már spriccelt a víz a mennyezetből, ezért a visszafelé játszott képkockákon a vízcseppek is ellentétes irányba mozogtak. A trükk végül annyira rövid ideig tart, hogy ez nem vehető észre.

    * A felvételek befejezése után az egyik díszlet annyira épségben maradt is, hogy a Batman (1989) című filmben is felhasználták.

    * Ebben a filmben hangzik el először a Társaság neve: Weyland Yutani. A név jól olvasható a falakon és a berendezési tárgyakon a rendezői változat azon jelenetében, amely az LV–426-on játszódik az idegen lények megjelenése előtt. Állítólag Weyland Yutaninak hívták Ridley Scott korábbi szomszédját, akit a rendező nem kedvelt, s azzal kívánt neki emléket állítani, hogy egy gátlástalan konszernt nevezett el róla. A jól hangzó anekdota ellenére a nevet valójában Ron Cobb alkotta. (Cobb tervezte egyébként a Nostromót és a legénység egyenruháit is.)

    * Joseph Conrad Nostromo című novellájának címéből származott az első rész űrhajójának a neve. Ugyancsak e novellából való az itteni űrhajó, a Sulaco neve is: Conradnál így hívták a várost.

    * Bishop saját beültetett programjáról elmondott szavai megegyeznek a robotika három törvénye közül az elsővel, amelyet Isaac Asimov fogalmazott meg műveiben.

    * Abban a jelenetben, melyben Burke és Ripley a nő pszichológiai kiértékelését beszélik meg, egy People magazin látható az asztalon.

    * A rendezői változat egyik jelenetében a Ripley lányát ábrázoló képen valójában Weaver édesanyja, Elizabeth Inglis látható.

    * A harcoló idegen lényekével szemben a szörnykirálynő fogazata áttetsző.

    * A telepesnő melléből kirobbanó idegen lénynek jól láthatóan karjai voltak. A nyolcadik utas: a Halálban megszületett idegen lénynek is lettek volna, de Ridley Scott akkor úgy döntött, hogy az ne legyen látható.

    * A Bishop által bemutatott késes mutatvány Roman Polanski Kés a vízben (1962) című filmjében volt látható először. John Carpenter Sötét csillag (1974) című művének egyik szereplője is előadja, s ugyanúgy elvéti, mint itt Bishop. A motívum az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2004) című filmben is szerepel.

    * A film mindkét változatában a 15 perces visszaszámlálás jelenete csakugyan 15 percig tart.

    * A film egyik jelenetében Newt megharapja Hicks kezét. A Hickset játszó Michael Biehn James Cameron két másik filmjében (Terminátor, A mélység titka) is olyan karaktereket játszik, akiknek a kezét egy másik szereplő megharapja.

    * A DVD korszakban sokan felemlegették, hogy A bolygó neve: Halál képe feltűnően szemcsés. Ez azonban nem véletlen: az alkotók ezzel a módszerrel kívánták elérni, hogy a néző ne vegye észre a felvételekhez nélkülözhetetlen különféle kábeleket és az időnkénti háttérvetítést.

    * A legtöbb jelenetet „éles”-ben, utólagos trükkök nélkül vették fel. Ripley és a szörnykirálynő harcát 5 napig forgatták. Cameron előbb felvette Sigourney Weaver és egy hatalmas bábu „küzdelmét”, majd ezt kiegészítette olyan képsorokkal, melyekben kb. egyméteres bábuk küzdenek méretarányos díszletek között.

Rendezői változat

A moziváltozat megtekintése után Sigourney Weaver azzal fenyegetőzött, hogy nem fog több alien-filmet elvállalni, ha nem kerül a közönség elé a rendezői verzió is. Kompromisszumos megoldásként 1991-ben a film speciális változatát kiadták lézerlemezen. A bővebb változat elején látható egy jelenet, amely az LV-426-on játszódik, az idegen lények támadása előtt. Láthatjuk Newtot, a testvérét és a szüleit, amint az ismeretlen űrhajó felderítésére indulnak, s az apát a polipszerű lénnyel az arcán hozza vissza a felesége, aki kétségbeesetten kér segítséget rádión. Megtudhatjuk, hogy Ripley-nek volt egy lánya, aki meghalt, miközben az anyja évtizedekig sodródott a világűrben. Részletesebben megismerhetjük a tengerészgyalogosok fegyvereit, s láthatjuk működés közben az idegenek behatolásának megakadályozására felállított automata lövegeket is. Magyarországon VHS-en jelent meg először a rendezői változat, majd kiadták DVD-n is.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

:-)))