Nincs problémám egyik színésszel sem, hiszen mindegyiküket nagyon szeretem, de úgy érzem, ez a film nem a pályájuk csúcsa, és erről sem ők, sem a történet nem felelős...
Egy történet eszembe jutott a filmmel kapcsolatban, mégpedig az elkészülte utáni első sajtótájékoztató, ahol a szenzációhajhász ujságírók, riporterek szinte kivétel nélkül csak a Titanic miatt (is) igencsak nagyon népszerű Leonardo DiCaprio körül sürögtek-forogtak. A négy igazán nagy "színész" John Malkovich, Gérard Depardieu, Jeremy Irons, Gabriel Byrne (Athos, Porthos, Aramis, D Artagnan) megunva a mellőzöttséget felszedelőzködtek és sértődötten távoztak.
Azt hiszem, talán ez volt Leónak az első olyan filmje, ahol talán problémát jelentett a kölyökképe, a kétségkívül nagy kisugárzása, amivel nagyon jó lázadó ifjonci figurákat formált meg, de ebbe valahogy nem igazán passzolt bele. Sajnálom őt, mert nagyon jó színésznek tartom, de a külseje miatt nem tud hiteles lenni komoly érett karakterek megformálásában, ezért is voltak felemás érzéseim, mint a New York bandái, mind az Aviatort illetően.
A színész most "változókorban van, pihennie kéne egy ideig, amíg a külső megjelenése hozzáidomul a belső markánsságához.
Már mondtam párszor, de mindig eszembe jut Kern András példája, akit Várkonyi Zoltán azzal "vígasztalta mindig, hogy ne aggassza a kölyökképű mivoltja, mert ha egyszer elkezd ráncosodni, akkor remek szerepek garmadája fog majd várni rá. Én bízom DiCaprióban, hogy fog ő még ragyogni, díjakat begyűjteni, mert nagyon nagy színész!
A másik négy - lassan már - "színészlegendától", pedig sok olyan filmet szeretnék látni, mint pl. a Veszedelmes viszonyok, Tűzvonalban, Cyrano de Bergerac, Huszadik század, A szerencse forgandó, A francia hadnagy szeretője, A halál keresztútján, Gótika, és még sok-sok nagyszerű film melyben alakításukkal megörvendeztettek minket.
Visszatérre A vasálarcosra, kár, hogy ilyen impozáns névsor ellenére sem született ezúttal klasszikus mű.