"A baj az, hogy megint beüt a magyar mentalitás, nevezetesen hiába a kedvenc filmje, képes várni hónapokat, csak hogy néhány ezressel olcsóbban megvehesse."
Ez kemény volt és baromira nem tudok egyetérteni. Ez nem mentalítás, hanem kőkemény, húsbavágó financiális kérdés. Aki átlag fölötti keresettel rendelkezik, vagy minden pénzét DVD-re költi, nyilván nem sajnálja a pár ezer forint.
De az átlag (és többségi) magyar munkavállaló, vagy kis-, és magánvállalkozó, akinek a nyugateurópai országok keresőihez képest nagyságrendekkel alacsonyabb a fizuja/bevétele, ráadásul ugyanolyan drágán és sokszor magasabbat adózva (csak nálunk van 25%-os ÁFA két északi, jóléti államot leszámítva, a járulékokról és egyéb adóterhekről nem beszélve) kénytelen megélni, az igenis elgondolkodik még pár ezer forint kiadásán is.
És hiába a kedvenc filmem, inkább megveszem a fiamnak a drágább ruhát, vagy elviszem nyaralni a családomat minden évben máshová, ez ugyanis priorítást élvez, de egy DVD film nem. Legalábbis például nálam. Tessék tudomásul venni és elfogadni, hogy a magyar piac árérzékeny, lévén, hogy ellentétben az árakkal és adóterhekkel, a fizetések meg sem közelítik a ny-eu átlagot. Márpedig az ember kedvenc filmje nem olyan fontos, mint a családja vagy egyéb más kiadásai, ami a mindennapi élethez szükségesek. Sajnos ma itthon a DVD luxuscikk.