Kedves XPress, engedd meg, hogy néhány dolgot korrigáljak, leginkább a tényszerűség kedvéért :)
- A megasztár CD már aranylemez, ami min. 15e darabot jelent, amit már kb. egy hónapja elért, azóta pedig nyilván nőtt a darabszám. (Nem mintha ez valami sok lenne, de ez a tény...)
- Az USA-nak nem a szórakoztatóipar, hanem a fegyver- és az informatikai ipar a két vezető export ágazata. A szórakoztatóipar volumenben a sok-sok-sokadik.
- A zeneipar - ugyanúgy mint más iparágak is - változik. Ami igaz volt 15 éve, az nem igaz ma. A zenészek bevételei ma már nem kizárólag (sőt sokaknak nem elsősorban) a lemezeladásokból, hanem koncertekből, rádió- és tévéfellépésekből, interjúkból, egyéb fellépésekből, stb. is vannak.
Végül néhány észrevétel:
Én nem sajnálnám sem a zenészeket, sem a zeneipart. Soha annyi gazdag (kurvagazdag) kiadó és zenész, vagy zenéből élő nem volt ezen a piacon mint ma. Nem tudok számokat mondani, de van egy olyan gyanúm, hogy még a mai magyar zenepiacon is sokkal több zenész él meg jelenleg, mint mondjuk 20 éve. Kevesen gazdagodnak meg rajta az tény, de jól megélnek sokan, ez is tény. És ez a kitétel nem csak a zeneiparra, de úgy nagy általánosságban a szerzői jogokkal "érintett" minden iparágra érvényes szerintem.
Az üzletelést kalóz szoftverrel, zenével, filmmel én is mélységesen elítélem. Ugyanakkor - akár törvényes akár nem - nem tudom erkölcsileg elitélni azt, ha az emberek egymás között, egymásnak, baráti alapon, nem pénzért lemásolnak ezt-azt. Több dolog miatt is:
Ellentmondást érzek ugyanis aközött, hogy a legerősebben védett területeken (zene, film, szoftveripar), ahol állítólag szétlopják őket a másolások miatt, SOHA olyan soha olyan gazdag cégek nem voltak, soha annyian nem éltek meg belőle mint ma. A szerzői jogi védelemnek pedig az elvi alapja a szerző anyagi kompenzálása, ami ezekszerint minden korábbi időknél jobban működik...
Éppen ezért elgondolkozásra késztet, hogy a szerzői jogok mai szintű, egyre keményebb védelme valódi jogos védelelme-e a szerzői jogoknak, vagy egyre gyakrabban visszaélés ugyanezzel. Sokszor úgy érzem - talán mert magam is a szoftveriparban dolgozom -, hogy egyre többször sajnos az utóbbi. Most nem kezdek bele abba, hogy például milyen szabadságfoka van megvenni vagy nem- megvenni egy adott gyártó adott operációs rendszerét, vagy irodai szoftverét mondjuk egy vállalkozásnak, ha nem akar eleve versenyhátránnyal indulni, vannak-e alternatívái, stb., inkább engedj meg egy gondolatkísérletet:
Induljunk ki abból, hogy van egy szerző, aki megír és előad egy zenét. Abban egyetértünk, hogy - amennyiben ez bárkit is érdekel - ezért anyagi ellenszolgáltatást várhat. Kitől, és milyen alapon várhatja ezt az ellenszolgáltatást? A szerzői-jogi törvények eredeti elképzelése az volt, hogy attól, aki mindebből üzleti hasznot akar csinálni (éppen ezért volt a "nyilvánosságra hozatallal" összekapcsolva a törvény), illetve újabban attól, aki akár magáncélra is, de "használja". Aki üzletet csinál belőle (a kiadó), az úgy tud üzletet csinálni, ha megveszik a termékét. Éppen ezért pénzért adja. És kiköti, hogy a termékét csak "illetékes módon", azaz megvásárolva, és nem lemásolva használják, hiszen a másoltból nem lesz jövedelme, és ő sem tud a szerzőnek fizetni. A dolog elvileg kerek, mert aki használja az is fizet, és aki üzletel vele az is. Viszont van itt egy-két dolog, ami mégsem ilyen kerek:
- Rengetegen fizetnek akkor az adott termékért annak ellenére, hogy nem használják, mégpedig a hordozókra kivetett extra adóval. Miért? Az indok ugye az, hogy "mert sokan lemásolják a zenét, és ők nem fizetnek érte". De mi van azzal a milliónyi emberrel, aki nem másolja le, mégis minden egyes hordozóval fizetnie kell? Ez nem erkölcstelen? Mert szerintem ez ugyanannyira az, mint lemásolni az adott zenét, mégis, ez törvényes...
- Nem kerek az sem, hogy mi számít "használatnak"? Mi a különbség aközött, ha a barátomat meghívom hozzám, és együtt megnézünk egy filmet, vagy aközött, ha én megyek hozzá, és megnézzük, vagy kölcsönadom neki, hogy nézze meg, esetleg lemásolom neki, hogy nézze meg? Jogilag értem a különbséget, de "erkölcsileg"? Azaz mitől lesz kevésbé kompenzálva a szerző?
- Lehetne még folytatni tovább is, mondjuk szigorúan a fizikai médiára nézve is: miért kell ugyanannyit fizetnie annak aki csak magának veszi a lemezt, mint annak, akinek a komplett családja együtt hallgatja? És ha a családja 100 tagú? :) És ha én úgy döntök, hogy nem a családdal, hanem a baráti társaságommal együtt veszem a lemezt? Az miért jogtalan, ha a "családi" vétel jogos? És ha az otthoni, családnak szánt lemezemről jogosan készíthetek másolatot magamnak - azaz a "családnak" -, akkor a baráti körömnek ugyanilyen alapon miért nem?
Szóval hol húzzuk meg határt? És hol húzzuk meg akkor, ha tudjuk, hogy a zene, film, szoftver az csak egy irinyó-pirinyó szelete azoknak a szellemi tevékenységeknek, ahol alkotni lehet? Kérdezem én, mondjuk egy fizikus, orvos, matematikus ha kitalál valamit (és most nem Nobel dijas felfedezésre gondolok, hanem a sok millió kis apró dologra, egy ügyes kísérletre, egy módszerre, egy új génre, stb.), az miért nem szed jogdíjat minden mástól, aki akár csak felhasználja azt amit ő kitalált? Vagy egy csillagász, aki felfedezett egy új üstököst, miért nem kér mindenkitől pénzt aki belenéz a távcsőbe és megnézi az üstököst?
Na túl hosszú lettem, befejezem...