Folyamatosan szajkózod az ostobaságaidat és a féligazságokat, de lásd kivel van dolgod, türelmesen válaszolok. :-)
Ha Lucasból valaki ismert rendezőt csinált az semmiképp sem Spielberg volt, hanem Coppola, aki a hóna alá nyúlt a tehetséges fiatal rendezőnek és pénzelte az első két moziját, a THX 1138-at és az American Graffitit. Ezután a Universal mégsem látott fantáziát az űrháborús zagyvalékban, ami végül a Fox stúdiónál landolt. Ezidáig Spielbergnek nem sok köze volt a dologhoz. Annál inkább annak a rakat tehetséges filmesnek, akik mindezt tető alá hozták: a trükkmesterek, a technikusok, makettesek, vágók, (csak néhány ismert név: Gilbert Taylor, Richard Chew, Marcia Lucas, Rick Baker, Stewart Freeborn, Ben Burtt, John Dykstra, Phil Tippett). John Williams zeneszerzőt Spielberg ajánlotta Lucasnak, de kábé ennyi. A forgatásba Lucas a Graffitis pénzét fektette bele, persze további pénzeket is felhajtott, hiszen a költségvetés ennél jóval nagyobb volt. A film aztán sokkal nagyobbat durrant, mint valaki is várta volna, és gyakorlatilag ezzel eldőlt Lucas sorsa is. Akkor kijelentette, hogy nem akar többet rendezni, így aztán "röpke" 22 év ki is esett a rendezői pályafutásából, melyet az új trilógia készítésékor indukált újra, a Baljós árnyakkal. Most ne menjünk bele abba, hogy mennyi mindenben más a két trilógia, hiszen ebben a pénzen és a marketingen kívül lehetne citálni a technikai fejlődést, a politikai korszakot, a szórakoztatóipar tökélyre fejlődését etc.
Mondjuk inkább azt, hogy A Sith-ek bosszújával néminemű pislákolást mutatott Lucas atekintetben, hogy talán még nem felejtett el teljesen rendezni...
DE!
Semmiképpen sem elvitatható tény, hogy a filmtechnikában olyan hatalmas eredményeket ért el, melyek korszakalkotónak számítanak, és ezekkel a vívmányokkal nem csupán saját későbbi műveit fényezte, csiszolgatta, hanem sikerfilmek és kevésbé sikeres filmek hosszú sorát tette tökéletesebbé az általa (az ő irányítása alatt) kifejlesztett trükktechnikai cég, és/vagy a THX hangrendszer. Elismerésre méltó a számítógépes vonulat - LucasArts - s a procuderi működése sem elhanyagolható színfolt az életrajzán. Saját filmjein és néhány kedves történeteken kívül(Őslények országa, Labirintus, Howard a kacsa, Willow) Lucas neve produceri minőségben megtalálható a Mishima (Paul Schrader), a Tucker (Coppola), Powaqqatsi (Godfrey Reggio) és nem utolsósorban az Akira Kurosawa által rendezett Árnyéklovas stáblistáján is.
Még valami! Ugyan tessék már leemelni Spielberg egyik legnagyobb sikerének, az Indiana Jonesnak díszdobozát a polcról, és fordítsuk a gerinc felőli oldalára! Milyen logó is van rajta? Valami Lucasfilm Ltd.? Ugye ugye?! Lucas szállította a filmtörténet egyik legremekebb trilógiájának sztoriját IS, emellett pedig mindhárom rész executive producere is volt. Ennyit arról, hogy ki kit tett naggyá.
Persze ez itt mind csak vihar a biliben, miközben a két zseni immár vagy negyven éve szoros barátságban van egymással, és kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy azon polémiázzanak, hogy melyikük a nagyobb, a jobb, a tehetségesebb. Nincs két egyforma ember, ők sem azok, ha csak nem abban egyeznek, hogy mindketten szép ívű pályát futottak be, ki ki ott, ahol és amiben a legrátermettebbnek bizonyult, ám ez a két pálya több helyen is keresztezte egymást, mint ahogyan most is, amikor is az Indiana Jones negyedik kalandját készítik közösen.
S hogy még egy adalékot szolgáltassak a "Mátrix jobb, vagy a Star Wars"-hoz hasonló buta Lucas-Spielberg ellentétkreációhoz, bemásolom Spielberg 90-es évek elején publikált saját szavait, melyben pályatársát és barátját méltatja:
"George Lucasnak vannak ismerőseim közül a legjobb játékszerei, ezért is töltöm annyi időmet nála.
Ebből persze már előre megsejthettem volna valamit, amikor először futottunk össze egy főiskolás fesztiválon. Akkoriban a THX 1138 még csak egy rövidfilm címe volt, nem pedig egy rendszámtábla felirata az American Graffitiben vagy egy hipermodern, világszerte ismert mozi-hangrendszer neve. A rövidfilm az emberiség lehetséges jövőjének vízióját mutatta be - komor volt és pesszimista, de ezzel együtt zseniális munka. Határtalan féltékenységet keltett bennem. Akkoriban tizennyolc éves voltam, hátam mögött tizenöt rövidfilmmel, ám ezt a kis remekművet valamennyinél százszorta jobbnak éreztem. Onnantól többé már nem John Fordot, Walt Disneyt, Frank Caprát, Federico Fellinit, David Leant, Alfred Hitchcockot vagy Michael Curtizt tekintettem példaképemnek. Helyettük találtam magamnak egy olyan ideált, aki korban közelebb állt hozzám, akivel akár meg is ismerkedhettem, versenyezhettem, vagy akitől ihletet kaphattam.
Most, huszonhárom évvel később, még mindig tőle kapom a buzdítást. George a mai napig jobb nálam. Ráadásul úgy, hogy jó ideje nem is rendez már! Ugyanis nincs rá szüksége. Csakúgy, mint mindannyiunk jóságos nagybácsija, Walt Disney esetében történt, George ötletei mára egész galaxissá terebélyesedtek. Benne is megvan az a ritka tehetség, amivel minden munkatársából képes a legjobbat kihozni. Én már csak tudom. Velem is mindent megtett ennek érdekében 1981-ben, amikor Az elveszett frigyláda fosztogatói-t csináltam. Az volt az első eset, hogy közösen hoztunk létre egy filmet, és én elszántam magam, hogy történjen bármi, ez nem lehet kárára tizennégy éves barátságunknak. Büszkeségemet félretéve léptem hát be George világába, George álmaiba, és megtettem minden tőlem telhetőt, hogy megfeleljek elvárásainak. A 80-as évek során végig igyekeztem a tőle tanultakat szem előtt tartani. "Ne akard a világ legjobb filmjét megcsinálni", tanácsolta a Frigyláda előkészületei alatt. "Csak próbáld meg világosan elmondani a történetet. Gondolj rá úgy, mint egy B-filmre!" Utolsó három munkám, a Meztelenek és bolondok, a Harmadik típusú találkozások és A cápa mind több, mint 130 nap alatt készült el. George a Frigyládára 85 napot adott nekem - pedig a produkció mérete meghaladta előbb említett filmjeimét -, én pedig rájöttem, mi az az egyetlen dolog, amivel túlszárnyalhatom elképzeléseit. A forgatást végül sikerült 73 nap alatt lezavarnom, nagyon kevés próbával, és kevés kivágott anyaggal. Egyszerűen és világosan elmondtam a történetet.
Azóta figyelem, ahogy George másokat is hozzám hasonlóan irányít. Kalifornia északi részén felépített egy fantasztikus komplexumot, ahonnan tovább folytatja az oktatás és a szórakoztatás határainak tágítását. Sőt, ami azt illeti, e két területet gyakran egymással is ötvözi. A Lucasfilm három részlege mindig emlékezetembe idézi azt a számtalan újítást, ami innen indult világhódító útjára. A THX számomra azt jelenti, "a közönség figyel", és manapság valóban mindenki egyre nagyobb figyelmet szentel a hangnak. Az Industrial Light and Magic a speciális effektudsokat új magasságokba röpítette, lehetővé téve az addig elképzelhetetlent. A LucasArts Learning legfrissebb bizonyítéka annak, hogy a szórakoztatóipar technológiai áttörései milyen remekül alkalmazhatók akorszerű oktatásban.
A Lucasfilm tevékenységével ma már lépten-nyomon találkozhatunk. Egyszerre gyakorol hatást szemünkre, fülünkre és a bennünk lakozó germekre. George sosem habozik másokat bevonni az alkotómunkába, s az eredményekért az egész világ hálás neki.
Két évtizede próbálom már megfejteni George zsenialitásának titkát. Úgy kutattam utána, mintha valami archeológiai lelet lett volna - George Lucas jövendőmondó üveggömbje. Sok évi töprengés után még mindig csak egy lehetséges válasszal szolgálhatok: egy napon valamiféle vakító fehér villanásban megpillantotta maga előtt a jövőt, és az utóbbi húsz évet annak szentelte, hogy nekünk is megmutassa azt."
