Ezzel egyetértek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy itt a jóléten van a hangsúly, nem a homoszexuális ideológia rohamos terjedésén. Vagyis arról, hogy a jólét következtében az egyes emberek egyre több szélsőséget akarnak kipróbálni az "egyszer élünk" mottó jegyében: pia, kábítószer, szexuális szélsőségek, amibe nemcsak az azonos neművel való szex tartozik bele. (S itt fontos, hogy a szexuális aberrációk mellett például a drogfogyasztás is ugrásszerűen megnőtt, ugyanezen indíttatásból!) Érdekes módon például senki nem tartja homoszexuálisnak azokat a nagy természetű férfiakat, akik egyszerre, egy lyukban gyömöszölik partnernőjüket, vagyis nemi szervük konkrétan érintkezik egymással. Hát, az ilyesmihez is kell egyfajta beállítódás, ám furcsamód a nőnemű partner jelenléte miatt sokan az ilyesmit nem tartják homoszexuális megnyilvánulásnak. Pedig valahol ez is az.
A zajos homoszexuális mozgalmak a másik végletet jelentik, és gyakran keltenek visszatetszést a nem meleg emberek vagy a józanabb homoszexuálisok között. Ugyanakkor hátterükben valahol ott munkál az a jogos igény is, hogy az embereket tényleg nem a szexuális beállítottságuk alapján kéne megítélni, hiszen a homoszexuális ember sem selejt, s természetes igénye, hogy nem akar lopva, lábujjhegyen, "bocsánat, hogy élek" attitűddel közlekedni a többi ember között. Mindaddig, amíg hetero- és homoszexuálisok ellenségnek tartják egymást, addig lesznek szélsőségek is. Mindkét oldal részéről. Meg kéne tanulni egymás mellett élni, leszokni végre az örökös szexcentrikusságról, az azon való folytonos csámcsogásról, hogy "ki, kivel, hogyan, hányszor". Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember állandó gyűlölködésre és intrikálásra fordítsa.