Körülbelül 90 címet láttam a felsorolásból és bár egyelőre még nem volt alkalmam megnézni a Moon-t, vagy A látogatót elkészítettem a listámat.
1. Rövidlátók (Megane) - csodálatos hangulatú japán film, melyben végig egy konfliktushelyzet sem alakul ki, mégis magával ragad az elejétől a végéig. Naoko Ogigami neve nyilvántartásba véve.
2. Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds) - Én sem vagyok oda Tarantino-ért, de ez a film nemcsak lekötött, de egyenesen élveztem, hogy magát a világháborút parodizálja ki. Hans Landa pedig... tudjátok:)
3. Engedj be! (Låt den rätte komma in) - Ez a svéd ifjúsági vámpírfilm is belopta magát a szívembe. Haverommal csak annyira jutottunk az értelmezését tekintve, hogy a nők irányítják a férfiakat és rávehetik őket szinte bármire, főleg ha elég korán kezdik az idomítást.
4. Vakság (Blindness) - a szokásos társadalomkritika, miszerint az emberek képtelenek összetartani a nehéz helyzetben is, és akkor is csak a saját érdekeit nézik.
5. Gran Torino - mert téglagyári megálló szerint nem vehető komolyan az a lista, amelyikben nem szerepel legalább egy Eastwood film, nos nálam ez az előítéletességről szóló film volt a befutó.
6. District 9 - egy jó sci-fi, ami próbál kicsit többnek látszani, mint ami, de attól még mindig sikerül egyedi hangulatúvá válnia, a társadalomkritika mellett pedig egy nagyon látványos akciófilm lett a vége.
7. Az utolsó ház balra (The last house on the left) - feszült thriller, ami figyelmeztetés a fiatal lányoknak: ne álljatok szóba idegen srácokkal, mert ha bennük meg is lehet bízni, a családjában még nem biztos
8. Koccanás - Spíró György színjátéka önmagában nem is adott volna olyan sokat, de Török Ferenc merevített kép játékát tekintve nálam az év legjobb magyar filmjévé vált, ami a közepesen jót zseniálissá változtatta.
9. Pokolba taszítva (Drag me to hell) - Sam Raimi-nek jobban állnak, vagy táncolnak a zombik/szellemek, mint az újabban emós Pókember. Komolytalan horror, ami egyszerre ijeszteget és nevettet.
10. Crank 2: Magasfeszültség (Crank: High Voltage) - "meghalt, de már jobban van" ezek után nem lehet kamilyon venni ezt az ámokfutást, ami színtiszta szórakozás.
Ezeken kívül nekem is el kell ismernem a Star Trek erényeit, mert tényleg nagyon tiszta közönség sci-fi, de talán még jobban is tetszett (nyugodtan kövezzetek) a 2012 minden hibája ellenére, illetve én nem csak egy agyatlan katasztrófafilmet látok benne, hanem valamivel többet. Illetve őszintén szeretni első nézésre nem tudtam, de később biztosan találkoznom kell még Semih Kaplanogou török rendező filmjeivel, a Jumurta és A tejesember címekkel, amelyek talán csak nehezen emészthetőségük miatt nem kerültek a listára.