1. Engedj be! - /Lat den rätte komma in/: Az internet sötét oldalának hála viszonylag korán volt szerencsém látni eme remekművet. Azt hiszem egy filmes blogon akadtam rá az előzetesére és mérhetetlenül kíváncsivá tett, hogy egy svéd vámpíros film miként működhet. Azon kevés filmek egyike volt, melynek megnézése után még sokáig gubbasztottam a székben. Az ellentétek filmje, így hát öröm volt felfedezni és elveszni benne.
2. Star Trek - /Star Trek/: A nyár legjobb mozija. A Trek univerzumot csak részleteiben ismerősként is egy óriási és teljes élmény volt. Szimpatikus színészek, feszes rendezés, pazar látvány és őrületes tempó.
3. Becstelen Brigantyk - /Inglourious Basterds/ A priori azt gondoltam, hogy nem lehet rossz, a posteriori mondom, hogy ez bizony zseniális. Csak egyetérteni tudok azokkal a véleményekkel, hogy ez Tarantino legkiforottabb, legérettebb műve. Sajátos "men on mission" kalandfilm, mely egy percre sem ül le, egészen a végéig tartogat meglepetéseket. Hans Landa a mester eddig legjobban megírt karaktere, félelmetesen gonosz. Melanie Laurent pedig istennő.
4. Benjamin Button különös élete - /The Curious Case of Benjamin Button/: Óda az elmúláshoz. Bejamin Button kétség kívül szokatlan életének meséjében az a legkülönösebb, hogy nem is igazán különleges. Mind tartalmában, mind pedig az elmesélés formájában. Egy szépen, lineárisan levezényelt, nagy drámai jeleneteket, csúcspontokat nélkülözve elénktárt történet egy emberről akinek vágyai, álmai nem különböznek bármely más emberétől. A letisztult, visszafogott rendezés tökéletesen passzol a mondanivalóhoz.
5. A pankrátor - /The Wrestler/ Az év talán legőszintébb filmje. Egy darabka valóság egy gyarló (ám annál inkább emberi) ember életéből, lecsupaszítva, a maga nyers valójában bemutatva, felesleges kiszinezés és kompromisszumok nélkül, és ami a legfontosabb, hogy nem ítélkezik. Nem kínál hamis reményeket, csak magát az embert, és az ő döntéseit, legyenek azok bármilyenek.
6. District 9 - /District 9/ A kreativitás diadala, melyben ügyesen keveredik a science-fiction, a "Mi lenne ha..?" világa, a nyers akció világa, és az egyén drámájának világa, erős társadalomkritikával, részben áldokumentarista stílusban elbeszélve. Spontán, felszabadult, görcsöléstől, túl nagyot mondástól mentes szerzői film, egyszóval igazi "mozi".
7. A próféta - /Un prophete/: Egy senkiházi, de talpraesett fiú felemelkedésének története egy brutális közegben. Láthattunk már számos filmet ebben a témában, legnagyobb erénye az, ami a magyar film egyik legnagyobb hibája, hogy úgy tud jellegzetesen, és sajátosan honi maradni, hogy közben bármely más ország, kultúra számára élvezhető, érthető és érdekes marad.
8. Elcserélt életek - /Changeling/: Óriási rendezői teljesítmény. Majdnem egészen a végéig profin, következetesen, öncélú harsányságot, giccset nélkülözően levezényelt, visszafogott, ám annál hatásosabb dráma, mely gyönyörű képekkel és erős színészvezetéssel bír. Össze sem lehet hasonlítani a suta, elnagyolt, Eastwood jelenléte nélkül egy Hallmarkos tv-filmre emlékeztető másik rendezésével.
9. Közellenségek - /Public Enemies/: Nem számít milyen kamerával dolgozik, Michael Mann kiválóan ért az atmoszféra megteremtéséhez. A tartózkodő, hűvös elegancia egy meglehetősen szendvedélyes filmet takar. Szavak helyett a szinek, a képek, és a zene tökéletes ritmusa által komponálja művét. Rendkívül szuggesztív.
10. Watchmen - Az őrzők - /Watchmen/: A 2009-es év általam legjobban várt filmje, az első teaser után beszereztem a képregényt, ami az egyik legmeghatározóbb olvasmányommá nőtte ki magát, szemináriumi dolgozatot inspiriált, és még jó sokáig a fejemben zizegett. A film ugyan messze nem olyan zseniális, mint a regény, de értettem, élveztem minden percét, azzal a bűnösen jó érzéssel, hogy ez bizony nekem (is) készült, egy az írott művet végletekig szerető rajongónak.
