Tisztelt Noname!
A liberális, a tolerancia ott kezdődik, hogy a még világnézeti ellenfeleimnek is azzal a tisztelettel írom a nevét, ami során a név kezdő betűje nagy.
Ön ezt nem ismeri, vagy annyira gyűlöl, hogy tudatosan ez irányítja minden megnyilvánulását? Ráadásul van akinek a tisztességes nevét kicsi betűkkel egybeírja. Azt hiszem, a lágerekben is különbül viselkedtek a kápók, mint Ön. Úgy tűnik, a liberálisok jobban gyűlölnek, mint a lágerőrök, bolsevikok, nácik, angol, francia, spanyol, portugál, holland, belga, amerikai gyarmatosítók.
Sajnálom Önt , Noname, ha egyszer a gyűlölete önmaga ellen fordul.
És nekem ne ismételgesse azt az iskolai történelemkönyvekben elburjánzott hamisításokat, amit már elemi iskolás koromban sem hittem el. Jó volna, ha olvasna tisztességes, nem liberális vagy kommunista szellemiségű könyveket, Vagy legalább nyitott szemmel járna a világban. Látná az Egyház csodálatos művészetét, irodalmat, tudományokat, zenét, festészetet, szobrászatot. S mit adott a liberalizmus?
Lakótelepeket, nyomort, hazugságot, egzisztenciális félelmeket, szorongást, jelszavakkal takargatott rasszizmust, nemzetek megalázását,...
És ne állítsa szembe a katolikus 1 000 000 000-ot a többi 5 000 000 000-dal, mert ez akkor ostobaság, gonoszság, amit tényleg nehéz elviselni.
Kérem, olvassa végig az alábbi idézeteket a nemsokára boldoggá avatás előtt álló Prohászka püspöktől! Olvassa végig, nem rázza le. Én minden írását figyelmesen elolvastam. Olvassa el Ön is, hátha több lesz általa, hátha tisztább lesz az elmosódott világlátása!
„A bombavetők a társadalom meghasonlott, a polgári osztályt utáló, gyűlölő, vesztét szomjazó emberei. söpredéke, törmeléke, elzüllő rongyai a társadalmi testnek, kik miután törekedtek, dolgoztak, iparkodtak és elbuktak, csak egy emléket hordoznak lelkükben: halálfejet - egy érzelmet: a gyűlöletet.
A liberalizmus, mely megteremtette a morált Isten nélkül, s emancipálta az erkölcsöt a vallástól, s ezáltal megint csak nevén nevezve a gyereket, a korrupciónak, az élvezetnek, a kegyetlen, kíméletlen önzésnek kaput nyitott, hogy kitóduljon rajta mind az a szenny, amit előbb gátak összetartottak és emésztőgödrök takartak, hogy kitóduljon, s bűzével, s mirigyes leheletével megmérgezze az erkölcsöket
Ezek ellen egy védelem van, az, melyet az ember gyakorol, aki védi magát s a ruháját s a pocsolyába be nem lép, aki védi magát s nadrágját s szoknyáját s frissen mázolt padra le nem ül; ez a védelem kell itt, melynél fogva mi, keresztény magyarok a nemzet- és valláselleni izgatást elkövető sajtóorgánumokat se anyagilag, se szellemileg nem támogatjuk s rajta leszünk, hogy példánkat minél többen kövessék. Ha így teszünk, akkor megoldjuk a kérdést, míg ha ezt szem elől tévesztjük, akkor nem segít rajtunk semmi. Az sem, ha a "Világ"-ot, a "Népszavá"-t, az "Est"-et betiltják. Hiszen, ha betiltják ma, holnap más cím alatt ugyanazok a patkányok rágják majd tovább a magyarság gyökereit
Értelmetlen suhancok és zsebkendőhöz is alig szoktatott lapajok lekritizálnak mindent, amit, nem mondom, Plató és Arisztotelesz, hanem Kant és Hegel nagyra tartott. Lehet-e már most igazi kultúráról szó, hol a bölcs mérséklet egyáltalában ismeretlen lelkiállapot? Lehet-e kultúra ott, hol az állatot s annak legrosszabb szenvedélyeit fölszabadítják, s hol a fiatalságot az eszményiségnek s az erkölcsi ideáloknak megvetésére ösztönzik? Mit használ technika és szakszervezet ott, hol kultúrbarbárok élhetnek vissza ezekkel? Az erkölcsiség mindenütt csak önfegyelmezés, önmegtagadás, önfékezés által tisztul s erősbül meg bennünk; minden haladásban, a lelki kultúrában is, a jelszó csak az lehet, hogy fölfelé tartsunk s az ösztönöket zabolázzuk. Erre kevély s pökhendi emberkék, kiknek fejét mindenféle elméletekkel összezavarják s kik erejüket az erkölcs gyakorlatainak megvetésében fitogtatják, ugyancsak nincsenek beállítva, s így azután nem is a kultúrhatásnak, hanem a kultúrbarbárságnak útjain haladnak.
"Szegény Rothék és vörösek, ezek azt hiszik, hogy minket, Krisztusnak igaz híveit, minket keresztényszocialistákat, akik az evangélium szellemében élünk és sorsunk javításáért több s igazabb s egyedül boldogító eredményekkel küzdünk, el lehet tántorítani meggyőződésünktől, - gondolják, hogy minket csakúgy át lehet gyúrni istentagadó vörösökké, mint a tésztát. Nem, mi nem pép, mi nem tészta vagyunk, hanem tiszta, kemény márvány, melybe Jézus neve és szelleme van belevésve".
Megrendíti az, hogy a szociáldemokrácia a legalávalóbb és legdurvább eszközökkel, ököllel, bosszantással csinál magának propagandát, s hogy nem tűri, hogy valaki katolikus legyen. Véres üldözés alá fogták a múlt nyáron a katolikus munkásnőket, gúnyolták vallásukat, a munkatermekben álló Szűz Mária szobrokra cafatokat akasztottak,
Tudvalevőleg ebben a fölvilágosodott lapban szokta lesajnálni a szellemes Ignotus a templomok, feszületek előtt keresztet vető kis katolikus iskolásleányokat. Igazán szép ez a következetesség! Nem mutatja-e az ily eljárás azt, hogy a szociáldemokrácia hitelvi tekintetben sem intakt, s hogy nem annyira materalista nem törődés, mint inkább voltaire-i és zsidó gyűlölet fészkelődik keblében? E szemfényvesztő hazugság leleplezésére most írásba foglalják s a központba küldik a hívő munkások az eseteket. E tünetekből ítélve, azt kell hinnünk, hogy a szociáldemokrácia átvette a hatvanas és hetvenes évek garázdálkodó liberalizmusának türelmetlenségét, mellyel az a pozitív kereszténység ellen viselkedett. A különbség e két atyafi közt csak az, hogy a liberalizmus a polgári hitetlenséget az akkor bálványozott "tudománnyal" párosította, míg a szociáldemokrácia a tömegek durvaságát a "létért való küzdelemnek" új nagyhatalma által ütteti lovaggá. Amilyen a lovag, olyan a harcmodora is. A szabadság iránt, nem csoda, hogy nincs nagy érzéke; hiszen őt a létért való küzdelem emlőin nevelték, azokból pedig nem tejet, hanem pálinkát és mérget szopott.
…szociáldemokrácia sajtója folyton izgat a keresztény, főleg a katolikus vallás és papság ellen, de soha egyetlen árva szava nincs a zsidó vallás s a rabbinusok és sakterek ellen.
Mennyi brutalitás tombol e kabátos s nem analfabéta vadakban az ellenkező vélemények letörésére; mennyi türelmetlenség minden más "hitnek" kigúnyolására! pedig hát a legjobb esetben nekik is csak "hitük" van, úgy hívják, hogy materializmus; ugyancsak szerény hit, melyben annyi világosság és eszményiség van, mint amennyi napsugár van a vakond szemében; de hát mindenkinek azt kell hinnie, mert? -mert az erőszak így parancsolja. S hozzá még azt kell vallani, hogy ez fölvilágosodottság. Mily szűkkeblű "felekezeteskedés" van ebben az új iszlámban! Művelt ember, aki az ember-megbecsülés miliőjében nőtt fel, ezt el sem képzelheti. Én sem tudom elképzelni, hogy a pártnak műveltebb elemei mit gondolnak a szociáldemokrácia e kultúrbarbárságáról? Vajon csak az alacsony néposztályok dühöngésének nézik e magatartást, melyet el kell tűrni, vagy a hatalomra jutás eszközének, melyet igénybe kell venni; bármint legyen, az igazi műveltség s a szabadságtisztelet borzadozva látja, hogy a XX. század új társadalmi alakulása a tömegek legrosszabb és legalacsonyabb ösztöneit mozgatta meg s azokkal akar új világot teremteni.
A szocializmus legsötétebb oldala a gyűlölködés és a terror. A tömegpsziché e két alacsony szenvedélye már magában véve is éles ellentétet jelent minden valláserkölcsi alapon álló kultúrával szemben; ugyanakkor pedig aggodalmat ébreszthet a gondolkodó emberekben, kik aligha kereshetik a haladást s a nemesbülést a rabság s a tömeguralom útirányaiban. Szegény szabadság s emberi méltóság, hányan veszik föl programjukba ez ideálokat, s hányan tapossák küzdelmeikben sárba őket. Előbb főleg a középkor, az akkori egyház ellen hangzott el ez a vád; s kivált a liberalizmus panaszolta föl, hogy a katolikus középkor a szabadságot nem tisztelte, s bár a szabad akaratot tanította - manapság ezt sok kultúrember tagadja s a szabadságért mégis lelkesül - mégis a tudományos kutatásban, a nézetekben s az emberi fejlődés szabad mozgásában érvényesülését állítólag megakadályozta. „