Ez a listázás kiváló lezárása az évnek egy olyan filmfüggő számára, mint én (ezért ismételt köszönet a lehetőségért Dylannak). Ezúttal megspórolom a "sok olyan filmet nem láttam, amit szerettem volna"-dumát, helyette van másik: egy-két film előnytelen pozícióból indult, hiszen többször is bizonyítaniuk kellett, míg másokat az első élmények alapján tettem a listára (nemrég például visszanéztem a 2007-es listámat, és kábé ezen okból előzhette meg rajta a Csillagpor a Tökéletes trükköt). Ezért ez tényleges sorrend helyett inkább csak "pillanatfelvétel" az idei filmek fejemben elfoglalt helyéről. A 2010-es év mindenesetre nekem jó volt igazán kimagasló és emlékezetes filmek tekintetében, sokkal többet kellett agyalni a listámon, mint tavaly (és még oly messze a határidő).
A listát -részemről ez számít hagyománynak- kis ajánlókkal/nemajánlókkal bővítem, kinek-kinek örömére/bánatára.
******
TOP 10 ("Élmezőny")
1. Kövéren szép az élet - /Gordos/ (2009)
Nagy test, nagy élvezet; legalábbis ezesetben. A fenti mondat a többszöri bizonyítás negatív hatásáról erre a filmre pont nem igaz. Háromszor láttam egy héten belül, azóta is előkerült párszor, és nem veszít a varázsából. Imádom a karaktereit, a párbeszédeit, a spanyolos temperamentumot, a néha kissé morbid poénjait és a prűdség teljes száműzését. Erről a témáról nem is lehet nagyon máshogy beszélni és filmet csinálni: ha már a testről szól, nem nélkülözhet egy kevés testiséget. A cím félrevezető, inkább azt járja körbe, hogy az élet mennyire nem szép kövéren sem, ha hazugságok mentén zajlik. A "Gordos" Daniel Sánchez Arévalo újabb telitalálata a Sötétkékmajdnemfekete után, és ha lenne belőle DVD (ugye lesz?!), inkább ezt ajánlanám az érintetteknek a sokadik, polcon porosodó Norbi és Béres Alexandra lemez helyett.
2. Viharsziget - /Shutter Island/ (2010)
Remek, bár ismerős motívumok mentén zajló thriller, de hogy mennyire össze van rakva, az hihetetlen. A helyszín (őrültekháza egy viharvert szigeten), az indító esemény (szökevény ápolt), a nyomozás, majd a szépen kibomló politikai környezet és a sorban felmerülő, egyre nyomasztóbb kérdések (pl.: "Ki normális?"); tökéletes egészet alkotnak. Aztán jönnek az álomjelenetek, és hiába feküdt rá a komplett Eredet erre a témára, ezügyben maximum ezüstérmet kaphat tőlem a Viharszigettel szemben. Scorsese azon rendezők szűk társaságának tagja, akik nem elégszenek meg az "alapjárati" sikerrel, hanem minden filmjével bizonyítani akar... és képes.
3. Eredet - /Inception/ (2010)
Jelenleg a Rubik-kocka után a világ második legnépszerűbb logikai játéka. Inkább ez lehetne az álom tudománya, nem az azonos című film, elvégre az idő jó részében mintha ez egy tréning lenne az álmokról, de még inkább a mémekről, és aki jól figyelt, a végén le is vizsgázhat. Christopher Nolan ismét bizonyította, hogy tehetséges rendező, remek ötletei vannak a filmjeihez, jó érzékkel irányítja a színészeit... meg a nézőit... talán túlságosan is. A helyezést pár zavaró filmbeni körülmény és ez a kontrollmánia befolyásolta, mert egyébként kifejezetten lebilincselő. Plusz életemben nem tapasztaltam olyan feszült várakozást egy mozi nézőterén, mint ennél az utolsó öt másodpercben.
4. Fűrész VI. - /Saw VI./ (2009)
A tavalyi sejtésem beigazolódott: a BuFinak "hála" akkor csak az "egyéb" rovatban szerepelhetett, idén elfoglalhatja megérdemelt helyét a csúcsra törők között. A jócskán kifáradt, évek óta valódi főszereplő nélkül kallódó sorozat ebben a részben -talán utoljára még- képes volt visszahozni azt, amiért kedvelni tudom. Érdemes volt kivárni, az egyre gyengülő részek ellenére: jó csapdák, izgalmas és váratlan fejlemények, a bosszú és a régi téma -az élet értékének- visszatérése a motivációk közé; rajongóknak garantált a szórakozás. A Saw 3D ehhez képest már csak epilógus.
5. A szupercsapat - /The A-Team/ (2010)
Ugyan a Feláldozhatók akciójelenetei jobbak voltak, ráadásul Mickey Rourke a kétszer öt perce alatt zsebre tette az egész Pankrátort, mégis inkább a bűnös élvezetnek hódolok, és teszem ezt a teljesen agyatlan, abszolút férfiszórakozást jelentő ökörködést ide a listára (Stallone "nyugdíjasklubja" nem sokkal maradt le a TOP 10-ről, de a nosztalgia-faktor nálam nem volt elég magas). A sorozatot nem ismerem, de szerencsére nem is kell, elég volt a tankos jelenet, meg az Alföldi Róbert hangján őrültködő Sharlto Copley, hogy egy jó ideig ne gondolkodjak "B"-terven. Ideális lesz azokra az időszakokra, amikor két hangot szeretnék csak hallani: puskaropogást a hangfalakból, és a saját visszhangzó röhögésemet.
6. A doboz - /The Box/ (2009)
Az A doboz Richard Kelly tanulmánya arról, milyennek látja ő az embereket, melyhez a "Meghökkentő mesék"-szerű alaptörténet csak eszköz. A kaotikussága mondjuk nem segíti a téma megértését, hiszen szürreális jelenetek (a vizes) és Kelly személyes emlékei (a szereplőket részben a saját szüleiről mintázta) is helyet kapnak, melyhez a 70-es éveket megidéző korkép is társul. Tudni akarod, mi az emberiség egyik legnagyobb rákfenéje, hogy milyen lehetőségeink vannak a szabad döntésre, hogy mi az egyik legnehezebb választás, ami elé egy embert állíthatnak? Csak egy gombnyomás kérdése, ami után két dolog fog történni: az első, hogy megkapod a választ, a második, hogy szegényebb leszel egy illúzióval.
7. Egek ura - /Up In The Air/ (2009)
Nem lebecsülve a film főhősének szerepét, a drámai része kevésbé érdekelt ennek a filmnek. A megnézésekor azonban mindennél jobban foglalkoztatott a mai munkaerőpiac helyzete, visszásságai, amin egyre újabb és újabb humán tudományok, módszerek próbálják elfedni, mennyire embertelen is ez az egész. Az álláskeresés modern vadászat, ahol, ha nem vagy képes eltaposni másokat, máris vesztes pozícióban vagy. Sokkoló volt látni, hogy ez egyes "emberek" fejében, még ha csak a fantázia szintjén is, ez hova fajulhat, és nem tudtam nem arra gondolni: hogy ezt a fajta hatékonyságot valaki kifizetődőnek találja, csak idő kérdése. Azóta megtudtam: egyesek már most nem csak szakítani, hanem beosztottakat kirúgni is tudnak sms-ben.
8. Sherlock Holmes - /Sherlock Holmes/ (2009)
Robert Downey Jr. sokadik visszatérésének idei állomása volt a polihisztor detektív bőrébe bújás. Guy Ritchie sokkal akciódúsabbra és poénosabbra vette a figurát, mint a korábbi feldolgozások, de a régi vonások a helyükön vannak: a megfigyelős eszmefuttatások, összeesküvés, az álruhák, a hegedű, és az Örök Ellenfél. Nekem nem olyan maradandó, mint a korábbi filmek a listán, de a XIX. századi London látványos, a történet érdekes, jól illik a karakterekhez; ha bármikor egy jó krimit szeretnék látni, eszembe fog jutni.
9. 9 - /9/ (2009)
Nomen est omen:). Ennél a filmnél voltam a legnagyobb gondban. Talán nem is magát a posztapokaliptikus-rongybabás animációs filmet értékelem benne, mert bár tetszetősek és aprólékosak a rajzok, jók a karakterek, de a történet túl sablonos, a vége pedig misztikusan semmitmondó (vélhetően az alapul szolgáló rövidfilm kényszerű hagyatéka). A szimbólumai, azok működtek igazán; rengeteg apróság volt, amikbe lehet, hogy csak én magyarázom bele azt, amit látok bennük, de egy filmben amúgy is azt kedveljük igazán, amiben magunkra, a gondolatainkra ismerünk, nem? A "Vigyázat, ember!" témakörnek számomra ez az egyik legemlékezetesebb darabja, főleg a minden eddiginél pesszimistább hangvétele miatt, még akkor is, ha más filmek (például az "Az út") érzelmileg hatásosabban "viszik tovább a tüzet".
10. Mr. Nobody - /Mr. Nobody/ (2009)
Az újabb nagy kérdőjel. Ha akár csak egy hajszálnyival is kevésbé lennék hajlamos a filozofálgatásra, most biztos a Feláldozhatók lenne itt. Ehelyett a lista alsó helyére ez a térben és időben össze-vissza ugráló, a szerelem és a döntések természetéről szóló, hol bölcselkedni próbáló, hogy szirupos ömlengés került. Talán a film alapkérdése ("Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?"), talán a remek színészek (és itt főleg Sarah Polleyra gondolok, nem Jared Letora), talán az érdekes képi megoldások, talán az elgondolkodtató váltások miatt. Nem értem. Mindenesetre most inkább annak a kockázatát vállalom, hogy túlértékelem ezt a homályt, mint hogy lemaradjon, és késve fedezzem fel az értékeit (ahogy a Tökéletes trükkel történt). Valaminek kell benne lennie, mert a hosszú játékideje ellenére is végig lekötött, de még nem tudom, mi az.
+10,1. Tükör/Szilánk - /The Broken/ (2008)
Másodikra már nem volt akkora élmény, de elsőre működött annyira a zabszem-faktor ebben a remek tükörlabirintusban, hogy helye legyen a listámon, még ha ilyen trükkös módon is. Akkor még sok találgatnivaló, sok elágazás, sok régi kedvencre emlékeztető motívum volt, ami után csalódás volt látni, hogy ez sokkal egyszerűbb, mint amilyennek látszott. A feszültségteremtő ereje azonban pazar, Sean Ellis igazán hátborzongató jeleneteket volt képes megkomponálni, és hagyott helyet -a kicsit öncélú- találgatásnak is a film végén. Kiegészítésképpen annyit, hogy az idén kezembe került DVD-k közül ennek volt a legjobb ár/érték aránya.
******
OTHER TOP 5 ("Futottak még, a nevezési listán kívül")
1. Oly sokáig szerettelek - /Il y a longtemps que je t`aime/ (2008)
Tavaly lemaradtam róla, akkor nem kerülhetett fel, idén itt tudom pótolni ezt a hiányosságot. Ha versenyt indítanának a "leghatásosabb filmcím" kategóriában, nálam ott is legalább dobogós lenne (kiráz a hideg, ha csak eszembe jut). Aztán még nem is mondtam, milyen nagyszerű dráma, vagy hogy milyen kiválóan játszik benne Kristin Scott Thomas; a téma mélységét kifejezni pedig túl szegényes a szókincsem.
2. Spartacus: Vér és homok, 9. rész; /Spartacus: Blood and Sand - Whore/ (2009)
Ennél kicsit kilóg a lóláb, hiszen nem önálló film, hanem egy sorozat egy epizódja, ahol egyedül a lóláb nem lóg ki. A történelmi alakhoz köze nincs, csak kellett valami körítés az alantas ösztönök agyonretusált bemutatásának. Az alcím is inkább lehetne "Kard és csöcs", de ebben a részben speciel szórakoztató volt figyelni az egymás ellen áskálódó lotyókat. Ráadásul szerintem itt látható az év legdurvább akciójelenete, nem a Feláldozhatókban.
3. Bitch slap (2009)
A "bűnös szórakozás" kategória második helyét kaparintotta meg idén ez a B-kategóriás Tarantino-tribute. Ha ez a film egy percre is komolyan venné magát, azonnal egy másik listán keresnék neki helyet (lehet tippelni...), így viszont maradt könnyed kikapcsolódás. Idióta akciófilm kezdetleges színészi játékkal és gyatra trükkökkel, de a poénok ülnek, és kellemesen magas az egy képkockára jutó pucsítások száma. Herkules és Xéna rajongóknak az epizódszereplők miatt különösen ajánlott.
4. Sherlock - A Study in Pink (2010)
Guy Ritchie viktoriánus-detektíves akciófilmje mellett, ha már sorozatok is beférnek (idén nem túl sok listán kívüli filmet láttam), a BBC gyártotta Sherlock első epizódja is listára kívánkozik. Egyszerűen zseniális modernizálása a régi karaktereknek, aminek eredménye, hogy Holmes eszmefuttatásai a PDA-k világában is otthon érzik magukat, legfeljebb csak egy kicsit emlékeztetnek a CSI-re. A színészek (Benedict Cumberbatch, és főleg Martin Freeman) stílusát szokni kell a Brett-féle sorozatot alapnak tekintő nézőknek, de szerintem megéri elvonatkoztatni.
5. Food Inc. (2008)
Mindezt a sok komolytalankodást zárja ez a film, ami garantáltan megfekszi minden nézőjének a gyomrát. A listában szereplő "Vigyázat, ehető!" mellett ez a dokumentumfilm is azt feszegeti, hogy mi mindennel próbálnak minket manapság megetetni. Régi mondás, hogy a törvényekről és a kolbászról nem szabad tudni, hogyan készült, itt meg mindkettőből lehet ízelítőt kapni; az iparosodott élelmiszergyártás megteszi kapcsolódási pontnak. Ez ugyan nem újkeletű (az élelmiszerek manipulálása régi szokás), de mostanra jutott el ez a dolog oda, hogy több köze van az ételünknek a vegyiparhoz, mint az anyaföldhöz. Mindennapi kizsákmányolás, egyenesen a hűtőből.
******
BOTTOM 5 ("Kocogás közben eltaknyoltak, és belefulladtak a saját orrvérzésükbe")
-végtelen: Mezsgye 2. - Túlvilág - /Pulse - Afterlife/ (2008)
Nemhogy idei, de egyelőre minden idők legrosszabbja nálam. Semmi, de tényleg semmi pozitívum nincs benne, azon kívül, hogy van vége. Még mindig tartom, hogy inkább másfél órán keresztül kellett volna néznem a statikus zörejt, mint ezt. A művérrel bekent műmacska és a döbbenetesen silány hátterek csak a csúcspontjai ennek a vizuális terrornak, a sztorinak nehezen nevezhető katyvasz pedig annyira félelmetes, mint egy válóper a Barátok Köztben. Ábrándos nosztalgiával gondolok azokra az évekre, amikor ez a szenny még nem férkőzött be az agyamba, nem égett bele a tudatomba.
-4. Mezsgye 3. - Invázió - /Pulse 3 - Invasion/ (2009)
Kétes a dicsőség, de Joel Soissonnak sikerült másodszor is nézhetetlen szemetet gyártani. Ez legalább jól indul, csak a második felében csap át agyzsibbasztó zagyvaságba, a már ismertetett paraméterek kíséretében. A legrosszabb az benne, hogy még olyan emlékezetesen pocsék dolgok sincsenek benne, amik az előző rész röhögőgörcseit vagy katatón pillanatait megidézték volna. De elég is lesz ezekből, hiszen megtúrni a Tecsó ZS-filmjeit, és azokba belerúgni nem kihívás, és úgy tűnhet, mintha a box office listák élén nem lenne olyan, amit szapulni tudnék.
-3. Alice Csodaországban - /Alice In Wonderland/ (2010)
Pedig van. Az Alice-t nem a minősége száműzte a nulla alá, hanem a mérhetetlen csalódás, amit a megnézése okozott. Lewis Caroll művének és Tim Burtonnek a régóta várt, sorsszerű találkozását a Disney "kreatívjainak" ötlettelensége egy tucatgiccsé degradálták számomra, amit sem a pazar látvány, sem a remek színészek nem tudtak megmenteni. "Hiába száz ló, száz katona, Tóbiást nem rakják össze soha.".
-2. Lódító hódító - /The Invention Of Lying/ (2009)
Az a vicc megvan, amikor Nyuszika csokitortát rendel a cukrászdában? Szeretnéd azt hallgatni másfél órán keresztül? Merthogy a Lódító hódító is egy poénra van ráépítve, és ez az egy ötlet kábé a tizedik percben kifullad. Onnantól csak azon lepődtem meg, hogyan lehet ennyire kiforgatni, ennyire szánalmasnak bemutatni, ennyire torz vonásokkal összemosni az őszinteséget. Főleg egy olyan világban, ahol az igazmondást kéne már valakinek felfedeznie.
-1. Ízek, imák, szerelmek - /Eat Pray Love/ (2010)
Ez a film lehetett volna egy langyos limonádé némi spirituális, önismereti és életvezetési felhanggal, de a téma nálam "ideget ért". Elhiszem, hogy van, akinek ez az utazgatós-kalandkeresős önámítás mutat kiutat a problémákból, de undorodom tőle, ahogy Mi Urunk A Pénz a spirituális síkon is nyújtogatja csápjait. Ha nem lett volna a filmben egy-két fricska, amik kompenzálták a mélypontokat, lejjebb is kerülhetett volna. Inkább a címben szereplő tevékenységeket ajánlom a film megtekintése helyett.
******
Ugyanígy hagyomány nálam az is, hogy a lista keretében kívánok minden itteni fórumozónak és az Xpress tagjainak Boldog Karácsonyt, és ha addig nem találkoznánk:), Boldog Új Évet.
