Ez a film is kipipálva a hatalmas lemaradások közül...
Elég híres alkotás, kár hogy korábban nem volt hozzá szerencsém, most láttam először (de hogy nem utoljára, abban biztos vagyok). Méltán ott a helye a legjobbak között, pedig Costner-t nem mondanám, hogy annyira szeretem. De itt minden a helyén volt.
A BD-kiadvány is példaértékű. A képe csodálatos, na persze korához képest, meg annak ellenére, hogy az első HD-transzferek között volt, még 2007-es keltezéssel, de hálistennek nem bántották az eredeti koncepciót, mivel filmszerű a látvány, nem videófilmes, ami a digitálisan szétbarmolt képátiratok sajátossága. Finoman szemcsés végig, előfordul pár életlen vágás is, de ezek semmit nem rontanak az élményen. Az eredeti Panavision 2.35:1-es méretben, 1080p24 AVC kódolással került a lemezre.
Az eredeti hang a mi kiadásunkon dts-HD MA 6.1-es, ebben jobbat kaptunk, mint a tengerentúliak, ők csak sima veszteségesben kapták meg a hangsávot. Itt is azt kell mondjam, korához képest szuperül szól, végig aktív az összes hangfal, de a nagy hangorgiákat nem itt kell keresni. A beszéd néha picit halk, de amúgy egy rossz szavam nincs az összhatásra. Az effektek és Morricone zenéje szépen szólnak.
A magyar szinkron az első, 1989-ben készült Mokép-es moziszinkron, DD2.0 mono verzióban, de sajnos nagyon hitvány minőségű, mintha egy kút mélyéről szólna, eléggé élvezhetetlen. Tompa, élettelen az egész. Főleg azért szomorú, hogy ez került fel, mert pár éve az MTV csináltatott egy rendeset is a színészek megszokott hangjaival, gondolom a keverésére is már odafigyeltek. Ez van...
Extra van bőven (SD minőségben), az előzetest kivéve (ami ellenben 1080p24 HD) magyar feliratosak.
Film: 95%
Kép: 90%
Hang: 90%
Extrák: 80%
Elég híres alkotás, kár hogy korábban nem volt hozzá szerencsém, most láttam először (de hogy nem utoljára, abban biztos vagyok). Méltán ott a helye a legjobbak között, pedig Costner-t nem mondanám, hogy annyira szeretem. De itt minden a helyén volt.
A BD-kiadvány is példaértékű. A képe csodálatos, na persze korához képest, meg annak ellenére, hogy az első HD-transzferek között volt, még 2007-es keltezéssel, de hálistennek nem bántották az eredeti koncepciót, mivel filmszerű a látvány, nem videófilmes, ami a digitálisan szétbarmolt képátiratok sajátossága. Finoman szemcsés végig, előfordul pár életlen vágás is, de ezek semmit nem rontanak az élményen. Az eredeti Panavision 2.35:1-es méretben, 1080p24 AVC kódolással került a lemezre.
Az eredeti hang a mi kiadásunkon dts-HD MA 6.1-es, ebben jobbat kaptunk, mint a tengerentúliak, ők csak sima veszteségesben kapták meg a hangsávot. Itt is azt kell mondjam, korához képest szuperül szól, végig aktív az összes hangfal, de a nagy hangorgiákat nem itt kell keresni. A beszéd néha picit halk, de amúgy egy rossz szavam nincs az összhatásra. Az effektek és Morricone zenéje szépen szólnak.
A magyar szinkron az első, 1989-ben készült Mokép-es moziszinkron, DD2.0 mono verzióban, de sajnos nagyon hitvány minőségű, mintha egy kút mélyéről szólna, eléggé élvezhetetlen. Tompa, élettelen az egész. Főleg azért szomorú, hogy ez került fel, mert pár éve az MTV csináltatott egy rendeset is a színészek megszokott hangjaival, gondolom a keverésére is már odafigyeltek. Ez van...
Extra van bőven (SD minőségben), az előzetest kivéve (ami ellenben 1080p24 HD) magyar feliratosak.
Film: 95%
Kép: 90%
Hang: 90%
Extrák: 80%
0
