Nem akarok Greenpeace-aktivista szerepében tetszelegni, de mulatságosnak találom, hogy mekkora energiákat mozgat meg még ma is egy holokauszt-film. Érdekesnek tartom, hogy miközben ITT és MOST százezrek-milliók halnak meg egy kis népírtásban, önkényes demokrácia-terjesztésben, éhinségben, ideológiai megdolgozásban, satöbbi, addig velünk folyamatosan Canossát járatnak fél évszázados borzalmak miatt, amit elfeledni ugyan nem szabad, de túl kéne lépni rajta, és azon kéne munkálkodni, hogy a jelent tegyük jobbá, mintsem a múlt emberi hülyeségeivel ijesztgessünk folyamatosan.
Döbbenetes, hogy ez az egész hercehurca "utolsó esély"-akcióstul, biztonsági kerítésestől, sarokban álló becsomagolt bőröndöstül és házrombolásostul egy gigantikus iparág része, egy tudatosan szervezett tömegkisérlet, egy "harmadik út" a globalizmusban halódó világ gazdasági újrafelosztására.
Mi pedig, miután napi adagban megkapjuk a kenyeret és a cirkuszt, békésen kuncogva a Mónika-show-n, gyakorlatilag szarunk az egészre.
Persze eszem ágában sincs nem megnézni a Sorstalanságot, csak szeretném megélni, hogy valamikor 56-ról is készül majd egy ilyen kaliberű mozi, mert az ott harcoló, majd elhurcolt/bebörtönzött/kivégzett tizenévesek, egyetemisták és magyarok élete számomra pontosan ugyanannyit ér, mint egy deportált zsidóé, vagy egy fejbelőtt palesztíné, vagy egy éhenhalt afrikai menekülté, satöbbi satöbbi satöbbi.
Enuff said. Jó vitatkozást.