02. Felhőatlasz (Cloud Atlas) (2012)
Nem annyira ’érthetetlen’, mint sokan írják, de aligha kell magyarázni, mert valószínűleg akkor is lenyűgözne, ha egy szót sem értenék belőle. Vegytiszta mozi, hangulatok, műfajok, idézetek egyedülálló keveréke, melynek színészei alighanem Peter Sellerst is ámulatba ejtenék.
03. Mindörökké rock (Rock of Ages) (2012)
Már a (z eredeti) címe is zseniális. Olyan Mamma Mia!, melyben a színészek tudnak énekelni. Sokan azt hiszik, kigúnyolja a rockot, pedig épp ellenkezőleg. Óriási bátorság emlékművet állítani a nyolcvanas éveknek (melyről legalább annyi hülyeséget hordanak össze a rockszakemberek, mint a hetvenesekről), méghozzá pont a glamrocknak. Minden perce túlzás, mégis tökéletesen kiszámított.
04. A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo) (2011)
Első megtekintéskor úgy gondoltam, az első feldolgozás jobb, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra és újra megnézem. Nem tudom, hogy pontosan mi volt rám ekkora hatással benne, valószínűleg az, hogy teljesen hibátlan. Rooney Marának úgy kellett volna odaadni az Oscart, hogy a többi jelöltet meg sem hívják, de sajnos egy kevéssé ismert, mellőzött színésznőt vígasztaltak a szoborral. Zenét így még senki sem alkalmazott: agresszív elektronikus hangkollázs és az Immigrant Song furcsa feldolgozása egy Daniel Kleinmant idéző főcím kíséretében – avantgardnak hangzik, mégis úgy tapad a filmhez, mint egy hagyományos hollywoodi soundtrack.
Nem annyira ’érthetetlen’, mint sokan írják, de aligha kell magyarázni, mert valószínűleg akkor is lenyűgözne, ha egy szót sem értenék belőle. Vegytiszta mozi, hangulatok, műfajok, idézetek egyedülálló keveréke, melynek színészei alighanem Peter Sellerst is ámulatba ejtenék.
03. Mindörökké rock (Rock of Ages) (2012)
Már a (z eredeti) címe is zseniális. Olyan Mamma Mia!, melyben a színészek tudnak énekelni. Sokan azt hiszik, kigúnyolja a rockot, pedig épp ellenkezőleg. Óriási bátorság emlékművet állítani a nyolcvanas éveknek (melyről legalább annyi hülyeséget hordanak össze a rockszakemberek, mint a hetvenesekről), méghozzá pont a glamrocknak. Minden perce túlzás, mégis tökéletesen kiszámított.
04. A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo) (2011)
Első megtekintéskor úgy gondoltam, az első feldolgozás jobb, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra és újra megnézem. Nem tudom, hogy pontosan mi volt rám ekkora hatással benne, valószínűleg az, hogy teljesen hibátlan. Rooney Marának úgy kellett volna odaadni az Oscart, hogy a többi jelöltet meg sem hívják, de sajnos egy kevéssé ismert, mellőzött színésznőt vígasztaltak a szoborral. Zenét így még senki sem alkalmazott: agresszív elektronikus hangkollázs és az Immigrant Song furcsa feldolgozása egy Daniel Kleinmant idéző főcím kíséretében – avantgardnak hangzik, mégis úgy tapad a filmhez, mint egy hagyományos hollywoodi soundtrack.
0
