Holtodiglan- Gone Girl
Nick és Amy az ötödik házassági évfordulójára készül. Boldogok, gazdagok, elégedettek ám az ünnep estéjén az ifjú feleségnek nyoma vész, és gyorsan kiderül, hogy a látszat csalt: a pár tele volt félelmetes, sötét titkokkal. Mindenki Nickre gyanakszik, és ő a hazugságaival meg ügyetlen elterelő hadműveleteivel egyre inkább magára tereli a figyelmet.
Hiába bizonygatja makacsul, hogy nem tehet semmiről, már csupán az ikerhúga, Margo bízik benne. De ha nem a férfi a tettes, akkor hova lett a felesége? És hogyan magyarázhatóak az egyre-másra előkerülő, egyre furcsább titkok? Azok, amelyek talán minden boldog családi élet mélyén ott lapulnak. Azok, amelyek olyan könnyen vezetnek el egy ember halálához.
Kritika: (apró spoiler veszéllyel)
David Fincher simán letette az asztalra az év legjobb krimijét.
Egy házasság nem egyszerű dolog! Vannak akik semmitől sem riadnak vissza, hogy egyáltalán csak a puszta látszatot fenntartsák. A Holtodiglan főszereplői pontosan ilyen emberek, hazudnak, manipulálnak...sőt! Fincher a film kvázi felénél lerántja a leplet a feleség eltűnésével kapcsolatban és nyugtázhatnánk, hogy igen, ez a nő megérdemli az új élet lehetőségét. Ám ekkor történik egy fordulat ami a tökéletesnek hitt tervet hazavágja! Amikor a néző nem számít arra, hogy is lehet egy még jobb történetet tálalni, akkor esik le az álla. Rá kell jönnönk, hogy Amy Elliott Dunne nem egy ártatlan angyal!
A Gone Girl egy piszok jól megírt történet. Az atmoszféra kézzel tapintható. A történet Csavaros, körmönfont, jól átgondolt karakterdráma. Mindenre figyelni kell, az apró, narratívában elejtett mondatokra, a szereplők mimikájára és mozdulataira, a váltott nézőpontokra, mindenre! Mondhatni egy gyönyörűen beteg film lett a Holtodiglan. A rendező beveti a megszokott stílusjegyeit. Fincher képes arra, hogy a filmnyelvre lefordítva még árnyaltabban hasson a nézőjére ez az amúgy is jól kidolgozott történet. A jelenetek bevilágítása, a kamerakezelés, a zene mind nagyszerűek. Egy felesleges kép nincs a filmben. Az pedig, hogy az írónő Gillian Flynn mint a film forgatókönyvírója is egyben, átdolgozta a történet végét, még sötétebbé teszi és egy egészen új szintre emeli a filmet. A lezárás kegyetlen módon bánik el a férj karakterével...
A szereplők egytől egyig nagyszerűek! Ben Affleck elképesztően hiteles Nick Dunne szerepében. Karaktere motivált, jól kidolgozott, sosem tudhatjuk mikor mond igazat. Rosamund Pike csodálatos, beteg és züllőtt. A legjobb karakter a filmben. Széles az érzelmi skálája, ördögi és veszedelmes, úgy mozgatja az embereket maga körül mint a bábjátékos a marionett bábukat. Az utóbbi évek legjobb női karaktere! Szállitja is az év legjobb (szex)jelenetét Neill Patrick Harrissel közösen.
A Holtodiglan megérdemelten az év legjobb krimije, ha nem a legjobb filmje. Hangulatos, perverz, humoros és élvezetes! Tipikusan az a film amit újra és újra meg akarsz majd nézni!
Értékelésem: 10/10
színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 145 perc, 2014 (16)
rendező: David Fincher
író: Gillian Flynn
forgatókönyvíró: Gillian Flynn
zeneszerző: Trent Reznor, Atticus Ross
operatőr: Jeff Cronenweth
producer: Leslie Dixon, Bruna Papandrea, Reese Witherspoon
vágó: Kirk Baxter
szereplő(k):
Ben Affleck (Nick Dunne)
Missi Pyle (Ellen Abbott)
Rosamund Pike (Amy Dunne)
Neil Patrick Harris (Desi Collings)
Tyler Perry (Tanner Bolt)
Kim Dickens (Rhonda Boney nyomozó)
Casey Wilson (Noelle Hawthorne)