Az emlékek őre- The Giver
Egy tökéletes jövőben, ahol nincs háború, fájdalom, szenvedés, az ifjú Jonas is megkapja életre szóló feladatát a vének tanácsától. A mentorával töltött idő alatt azonban ráébred, hogy mekkora árat kell fizetnie mindenkinek ezért a színtelen békéért. Az emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről és a szabályokat felrúgva azt teszi, amiről azt gondolja, hogy helyes.
Kritika:
Az emlékek őre Lois Lowry 1993-ban megjelent azonos című regénye alapján készült.Tulajdonképpen egy utópiát vázol fel, ami terjedelmében gyermekeknek, mondanivalójában pedig a felnőtteknek- is- szól. Nehéz elképzelni mit is akart az író. Már régebben olvastam a könyvet és emlékszem, hogy annak idején tetszett, de ma már persze rájön az ember, hogy vannak hiányosságai.
Most azonban beszéljünk magáról a filmről. Már évekkel korábban halottam híreket arról, hogy készül egy film Az emlékek őréből. Phillip Noyce rendező félig meddig meg is oldja a feladatát, nem 100%-ig, de mindenképpen egy nézhető, elgondolkodtató, vízuálisan erős dráma született. A felütés nagyon jó lett. A kezdeti fekete-fehér világot- Az érzéseket, színeket egy szérummal iktatják ki az emberekből- lassan váltja a történet során, a színekkel egyre inkább manifesztálódó képi világ. Ez a főszereplő fiú, Jonas karakterének úgymond -revellációja- aki kezdi a színekkel teli világot olyannak látni amilyen. A film mint említettem vizuálisan erős. A kolónia a tökéletes épületeivel, a benne élő emberek tökéletes ruházatával, a tökéletesen berendezett házaikkal sőt, még az utolsó bokor is tökéletesen van megnyírva. Mindez pedig sejteti, hogy a felszín alatt, mint lenni szokott, ez a társadalom mégsem olyan tökéletes mint aminek láttatni akarja magát. Nincs ugyan betegség, háború, fájdalom és szegénység, de ennek ára van, nagy ára. Spoilerezni a továbbiakban nem akarom a történetet.
A szereplők hozzák a színvonalat: A főszereplő fiút alakító Brenton Twaites, remek választás volt. (és egyben az egyik nagyobb változtatás is a könyvhöz képest. Itt ugyanis idősebb karaktereket hoznak a történetbe a filmkészítők, a regényben 12, itt már 16 évesek a gyerekek.) A valójában már 25 éves Twaites, sokkal inkább azonosulásra készteti a film idősebb nézőit, mint azt tenné esetleg egy valóban 12-14 éves gyermekszínész. Apa szerepében Alexander Skarsgård és Anya szerepében Katie Holmes megmutatják, hogy is kell agymosott szülőket játszani, Holmes valami eszméletlen borzongató volt a maga ridegségével. Én félnék anyámtól, ha ilyen lenne. Az emlékek őre szerepében a nagyszerű Jeff Bridges mint a történet egyik a társadalomtól többi tagjától merőben differens karaktere. Meryl Streep pedig mint a kolónia szélsőségektől sem visszariadó vezetője, illetve a film negatív karaktere.
A könyv konklúziója nem teljesen tisztázott, legalábbis hagy nyitva kérdéseket. A filmben egy "párhuzamosan" játszódó dramaturgiával oldották meg, ami jelen esetben jobb lett mint a könyvben.
Egyszer mindenképp érdemes megnézni a filmet.
Értékelésem: 6.5/10
színes/ fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 97 perc, 2014 (12)
rendező: Phillip Noyce
író: Lois Lowry
forgatókönyvíró: Michael Mitnick
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Ross Emery
producer: Jeff Bridges
vágó: Barry Alexander Brown
szereplő(k):
Brenton Thwaites (Jonas)
Jeff Bridges (The Giver)
Alexander Skarsgard (Jonas apja)
Katie Holmes (Jonas anyja)
Meryl Streep (Chief Elder)
Taylor Swift (Rosemary)
Odeya Rush (Fiona)
Cameron Monaghan (Asher)
Emma Tremblay (Lilly)