Transformers: A kihalás kora
Michael Bay zseni. A filmgyártáson belül választott műfajának királya. A "választott" nem is pontos kifejezés, inkább "kialakított" a jó jelző.
Hogy milyen is a "Bay-stílus"? Körülbelül azt kapjuk a vásznon, amit a forgatáson is lehet látni: Bay elüvölti magát, hogy "eksön", aztán eszelősen, ordítva, pofákat vágva elkezd rohanni a díszletben, miközben abba igazi autókat dobálnak föntről lefelé, kétoldalról pirotechnika robban, Bay pedig már vigyorog, esetleg bedob egy fapoént, majd valami hihetetlen energiavámpírként rohan tovább, ordít a megafonjába, s ugyanezt az elementaritást követeli meg a filmjében közreműködő összes embertől, hétből hét nap, reggeltől estig. Ez a hozzáállás aztán szétfeszíti a vásznat is, látó-, halló- és gyomoridegek sajdulnak mindebbe bele a forgatási helyszínen és a nézőtéren is. Mondhatni, hogy az arányérzék nála csak egyirányú, mindig mindenből több és több kell neki.
Erős, határozott egyéniség, aki megosztja a filmes tábort, vagy rajongják őt, vagy utálják.
A kihalás kora tulajdonképpen valamilyen mértékben Bay erőszaktevése a Bay-stíluson, hiszen a Witwicky-família és John Turturro által frenetikusan alakított Seymour Simmons kiírásával a Bay-poénok verbális része gyakorlatilag eltűnik a szériából. Sajnálom, mert számomra ez adta a film egyik báját. Valami óriásira jó az az összkép, amiben a földönkívüli high-tech összecsap egy másik hasonló idegen erővel, pluszban még becsatlakozik az USA-arzenál, s mindeközben a kép előterében rikácsoló Witwicky-anyuka pörlekedik a férjével vagy esetleg a világot többször megmentő fiacskájával, mondjuk azon, hogy ne maszturbáljon, vagy egyéb, a Föld sorsához fontosságilag kevésbé kapcsolódó témában. Turturro pedig a number one, a megállíthatatlan, az eszelős UFO-függő, aki nagyjából ugyanaz a pali a kamera előtt, mint Bay mögötte, kvázi önéletrajzi karakter. :) Rajtuk kívül még el-elmaradnak az egymást "domináló" ölebek, a jócsaj lábát kefélő törperobot, a cool-dumákat ("lezúzzuk őket", "de jó vagyok!" stb.) hintő gépek, az elnöki gépről arcát eltakarva lesettenkedő szerkezet, az ágyéki kupak alatti nyíláson vagy éppen az arcot imitáló részen ürítő (értsd: hugyozó-síró) és egyéb poénos mozdulatokkal operáló fémszörnyek. Szóval Bay szinte megtagadja önnön játszótéri múltját, pedig tutira veszem, hogy már gyerekkorában ilyen perverz módon játszott az otthoni figuráival.
Hogy akkor milyen ez a mostani rész?
E téren mindenképpen sótlanabb, bár mondjuk az egyik főszereplő egy szivarozó autobot. Talán a visszajelzések miatt, talán stúdió általi utasításra némileg realistábbra vették a figurá(ka)t, de persze Bay-rajongóinak nem kell aggódnia, itt szó sincs nolani karótnyeltségről, ez még így is az a fajta könnyedség, amit egy laza, nyári kasszasiker-várományosságtól várhat az ember: a szem rágógumiját. Az irtás nyilván nagyobb, mint legutóbb volt, ahogy a Transformers-filmek is egyre hosszabbak lesznek, ez a felvonás már 165 percet kóstál. Viszont a végén nincs bónusz-jelenet, tehát prosztatások rohanhatnak a Transformers-menüből kiszittyózott üccsit kiüríteni.
Még annyit, hogy az általam látott összes előzetes infó csupán egy kép volt, amin Optimus egy robotdínón ül. Ahogy hallottam, sokaknál ez már előre kiverte a biztit, pedig ez egyáltalán nem lényegi eleme a sztorinak, ugyanakkor roppant logikusan kiderül, hogy hogyan is lehet a filmben ilyen jelenet, s hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez az egész Transformers-univerzum csak az autobotok és az álcák halmazaiból áll össze. Ezzel valószínűleg sikerül(t) megágyazniuk a további folytatásoknak is, mármint történetileg, mert hogy anyagilag tuti kaszálni fog.
Arra született.
Mivel Bay egy zseni. :)