Godzilla (2014)

Mivel annak idején Roland Emmerich filmjéhez a nagyvásznon volt szerencsém és sokakkal ellentétben, kevésbé Kaijus-, leginkább laikusként kellemes emlékként regisztráltam a vetítést, nem volt kérdés, a hétvégén megrohamozzam-e a vásznakat, úgyhogy célba vettem a Corvin mozi kijelölt termét, az előzetes kritikai és nézői vélemények eredményképpen meglehetősen szerény elvárásokkal.
Gareth Edwards előző filmjét, a Monsters-t, mellyel a brit direktor kiérdemelte jelen posztot, én a társaimnál kevésbé szerettem, ám a dokumonstre stílus ezúttal kimondottan jót tett a látottaknak, testközelbe hozta a szörnyeket. Karakterábrázolás szempontjából zavaró azonban, hogy az egyik szereplő esetében túlcsordul a melodráma, a másik oldalon ugyanakkor random módra kolbászolnak a figurák, érzelmi motívum, illetve különösebb logika pedig aligha jelenik meg a cselekményben, ezért a játékidő első fele nehezen emészthető, ám nagyjából félidőtől kezdve az izzadságszagú dialógusok szinte teljes egészében háttérbe szorulnak és teret nyer a pusztítás, illetve gyakorlatilag mindaz, amiért egy - hightech-megoldásokat szerencsére mellőző - szörnyfilmre befizet az ember. Monsieur Desplat hangulatos, olykor nyomasztó taktusai, a hangmérnökök beszarásjó hangeffektjei és a hatásos nagytotálok elegye egészen hátborzongató (=zseniális) jeleneteket eredményez, a címszereplő pedig a szó átvitt értelmében is óriási a filmben.
A térhatás ezúttal talán egyszer sem válik konkréttá/tolakodóvá, a maga visszafogott és kellemes módján végig jelen van, de nem sajátítja ki magának a látványt, így a mozi kvalitásai kétdimenziós változatban is tökélesen érvényesülnek. A szinkron aránylag rendben van, ám az egyszerű nyelvezet miatt az eredeti nyelvű kópia is ajánlható.
A Warner bemutatójának a legnagyobb érdeme az, hogy maradéktalanul meghozza a kedvet a Toho stúdió klasszikusaihoz, teszi ezt a modernkori blockbusterek bosszantó felszínességével, mégis szerethető, mi több, rajongható módon, több nagy-nagy pillanattal - számomra semmi akadályt nem jelent kimondottan pozitív élményként visszagondolni erre a vetítésre.