A beavatott
Fura kettősség van bennem a mozi iránt. Gyakorlatilag minden negatívum igaz, amit felhoznak ellene a neten, nekem azonban – szokás szerint picit érthetetlen módon, különcként -, kimondottan tetszett. Valamiért képes voltam e világban is elmerülni, s átlépni a film nyilvánvaló ostobaságain.
Persze, hogy ez egy Éhezők viadala klón: a jelen kor piac igényei szerint íródott, tök egyszerű, tinik érzelmi világát és gondolkodását megcélzó történettel és karakterekkel. Mosolyogtató még talán a HP párhuzam is, csak itt most nem a süveg választja a delikvenst, hanem a delikvens a csoportot. Az egész képzelt poszt apokaliptikus világ lóg a levegőben, borzasztó sok kérdőjelet hagy maga után. Az önkéntes (?) kasztrendszer, annak felépítése szimpla idiotizmus, a mozi nagy részében azt éreztem, hogy gyakorlatilag semmi tétje nincs az eseményeknek – hogy aztán a végére, az utolsó húsz percre sűrűsödjön össze minden, ami értékes a filmben. Rosszabb napomon talán a sárga földig bírálnám, de valahogy ma kegyetlenül tudtam élvezni az egészet…
Mert már az első képkockák beszívtak: a háború utáni Chicago látképe iszonyat nagy, a mozi képi világa az elején megragadott (valahogy mindig is megragad az elpusztult világ utáni világ)… Az egész – egyébként semmi újdonságot nem hozó - választósdi bejött, mert a próba, a besorolás szerint talán én is Elfajzott lennék, talán én is hasonló gondolkodású vagyok, mint itt Tris. A lány, annak szülei, de különösen Négyes, a szőke herceg borzasztó szimpatikus figura volt. Végig nagy kedvencemet, Moritz Bleibtreut láttam benne, a szerethető karakterek pedig ezúttal szerethető filmet eredményeztek (a másik kiképző pedig nem volt más, mint a Spartacus Valloja)… A fináléra aztán a történet is összekapja magát, az emberi jellemekre épített kasztok hatalmi harca – picit orwelli beütéssel – kimondottan jó lett. Abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem, végig lekötött, a bennem élő tini kimondottan jól szórakozott.
Alkonyatnál sokkal jobb, az Éhezők vidalánál egyelőre nem – bár itt is volt digitális kutya, de lényegesen életszerűbb körítésben -, de még lehet. Már ha folytatják.
75%
A múlt hétről pedig:
Need for speed
Minden mindennel összefügg… ha nem néztem volna meg a Breaking Bad-et, akkor nem tudom, ki az a Jesse és ki az az Aaron Paul. A Need for Speedet egyértelműen azért néztem meg, mert ez a srác volt a főszereplő – de közben meg voltam róla győződve, hogy ez is egy agyatlan, idióta autós film lesz.
És nem. Végre egy mozi, ami túlmutat önmagán. Végre egy autós mozi, ami mentes (nagyjából) az eszement túlzásoktól, ahol nem kell fogni a fejünket a hitelenebbnél hiteltelenebb jelenteknél. Egy epizódot leszámítva az egész film a földön jár, végig hihetőnek tekinthető, amit látunk. Azt az egy jelenetet leszámítva talán csak a menet közbeni road-moviban a rendőrség nehézkes reagálása lehet picit zavaró, de ebben az esetben ez a kis nüánsz elenyésző. Tiszta és erős motiváció (bosszú), jó dumák, néhány kegyetlenül jól elhelyezett poén, no meg beszarás, milyen autók. Valami sejktől biztos kölcsönkérték a garázsból őket, de a finálé hatosa több mint 1 milliárd forintot ér… Feszes történetvezetés, jó CGI, remek karakterek és színészek (a The Pacificből megismert Gázosnak kimondottan örültem) és megfelelő érzelmi töltet. Ennyi elég volt a boldogsághoz.
Ami talán zavart, az az elején a lány, Andrea borzalmas szinkronja, no meg a fiatal srác, Peete beszólásai. Ja, meg én életemben ennyi pisáló nézőt még egy filmen nem láttam – szinte folyamatos volt a film alatt a ki-be járkálás… látszott, hogy ünnep volt, boldog-boldogtalan moziba ment.
85%