Moziajánló

:D :D
De hát pont ez a lényeg, hogy nem akartak gyáva módon megfutamodni. Mert persze, simán leléphettek volna, de az meg végképp nem egyeztethető össze a szamurájok becsületkódexével. Sőt, alapjáraton (mármint igazából, nem a filmben), azt tervezték, hogy Kira megmerénylése után rituális öngyilkosságot hajtanak végre a mesterük sírjánál, de aztán visszafogta őket az, hogy ezzel kijátszanák az amúgy is kijátszott uralkodót, vagyis nem elég, hogy megszegik a parancsát, még meg is futamodnának az amúgy jogos ítélet elől... mégsem tették.
Ezért volt amúgy szerintem igenis jó fej a sógun, mert nem akasztatta fel őket, mint holmi becstelen tolvajokat, hanem megadta nekik a dicső halál lehetőségét (ami amúgy nem is lehetőség, mert a seppukút nem állt módjában senkinek sem elutasítani), de érted. :)

Pont az a bajom a paranccsal, hogy szerintem következetlen, pontosabban hogy kihangsúlyozottan ellentétes a bushidoval. Ha betartják a parancsát, akkor azért halnak meg szégyenben, mert megszegték a bushidot, ha megszegik, akkor meg azért. Az sosem egy jó parancs, ami uralkodói önkényre és kegyre épít, hogy ugyan megszegték a parancsát, amiért akasztás járna, de ő megengedi nekik a jó halált, mert olyan "rendi csávó".

Hát a kis f*szom a sógun valagába. Simán leléptem volna, míg a bilivel a fején odaér. Abban az időben, reptéri kamerák, körözés meg FB nélkül úgysem találnak meg.

És meg is kapták a dicső halált a roninok, kvázi nem volt semmi baj az uralkodóval. Amiért megszegték a parancsát, simán fel is akaszthatta volna őket, de végül engedélyezte számukra a seppukut, vagyis nem fosztotta meg őket attól, amire vágytak és amiben hittek. Egy uralkodó következetes, szigorú, de becsületes. Ilyen téren a sógunnal sem volt semmi baj... szerintem.

A keleti és még pár kultúra ismeri a "jó halál" fogalmát, és a filmbeli roninok is ebben hittek. A sógunnal meg az volt a legkisebb baj, hogy hogyan öltözött, sokkal inkább hogy egy seggfej volt, akinek a parancsa kb. egy 22-es csapdája volt.

Holnapi mozitúra állomásai:
-A Wall Street farkasa
-12 év rabszolgaság
-Walter Mitty titkos élete

"A becsület ugyanis az ésszerűség határain is túlmutat – gondoljunk csak a fináléra -, mintha szánalmas balekok gyülekezete lett volna a roninok csapata. Spoiler nélkül nem igazán mennék bele ennek magyarázatába, de egy bilivel a fején dirigáló pöffeszkedő vezető utasítását fenntartás nélkül végrehajtani… hmmm … hogy is mondjam … nem igazán nyugatias. Ezáltal nehezebben befogadható."

Bár alapvetően egyetértek, azért ez így szerintem kicsit meredek állítás.
A roninok már a kezdetektől tudták, hogy küldetésük így vagy úgy, de a halálukkal fog végződni, ezáltal számukra sosem mutatott túl az ésszerűség határán. Nekem abszolút nem tűntek balekoknak, szilárd meggyőződésű, a halálon is túlmutató hűséggel és bátorsággal rendelkező harcosok voltak számomra.
Nekünk, európaiaknak sem idegenek ezek a fogalmak, csupán azt kell megértenünk, hogy ezek milyen mélyen gyökereznek a japán kultúrában. És nem csak a 18. században! Elég akár a mai japán üzletpolitikákra gondolni, ahol számukra alapvető feltétel az, hogy egyik üzleti fél se veszítse el az arcát (vagyis ne szégyenüljön meg).

Az meg, hogy a sóguni öltözet mai fejjel viccesnek hat, vagy szánalmasnak... ezen kár fennakadni, akkor és abban a korban az uralkodó szava sérthetetlen volt, de ez sem olyan távoli dolog, amivel az európai történelmi gyökerekkel rendelkező nézők ne tudnának azonosulni.

Ja, és ha jobban érdekelne Kai fiatalkora, ajánlom a film forgatókönyvéből készült regényt, Joan D. Vinge tollából (aki amúgy remek fantasy-ket is írt), ugyanis ott jóval többet foglalkoznak ezzel az időszakkal :)

Még nem értem a könyv végére, ezért nem akarom elkapkodni az ítéletet, de szerintem érdemes lehet majd összevetni a filmmel, hogy az esetleg számunkra hiányos részleteket kipótolta-e a könyv.

Normális körülmények között én is elkerültem volna, ezer meg egy normális film kedvéért, de hetek óta szinte kizárólag "komoly" filmet néztem és most vágytam valami könnyedre. Hát megkaptam. :)

Azt hittem, hogy a 47 ronint mindenki messzire elkerüli, de a sok ígéretesnek tűnő premier közül mégis erről írnak a legtöbben. Hmm...

47 Ronin (2013)



Aki a negyvenhét gazdátlan szamuráj történetét ismeri, egész Japánt ismeri - hangzik el a narrációban azon filmből, mely leginkább a bemutatódátumok folyamatos tologatásával (valamint a hatásosan összevágott előzetessel) vívta ki nálam a figyelmet, én meg térhatású, akciódús vetítésre vágytam, sőt, a keleti kultúrát sem vetem meg, így életemben először eljutottam a Corvin Moziba, ahol a péntek esti előadáson erős félház és kulturált közönség fogadott a Kabos teremben.
Tulajdonképpen, mint utóbb kiderült, kisebb nosztalgiázásként is felfogható volt számomra ez a cím, hisz már egy éve kifutott, amúgy három és fél évig tartó mindenfaszomatmegnézek-mozibajárós korszakom alatt havonta legalább kettő is jutott az efféle szarokból, úgyhogy szokva vagyok a dologhoz, csak attól még, hogy ezernyolcszázkilencven forint lerepült a számlámról, nem feltétlen vágok hozzá jó pofát. Merthogy érthetetlenül üres és kínzóan eseménytelen, állati lassú és hosszú mozit sikerült választanom, ahol a halálunalmas rendezés, a faforgácsízű párbeszédek és a sivár érzelemvilág sem segíti a könnyed fogyasztást. Keanu Reeves egész karriert épített az értetlenkedve maga elé bámulásból felépített, nem túl széles eszköztárára, a jövőre ötvenéves színész ezen legjobb pillanatokból készített nekünk egyfajta best of-összeállítást. Amúgy a színes lények támadásakor mozgalmassá és látványossá válik a film, sőt, a harmadik dimenzió is meg-megmutatja magát (ez a teljes játékidőből összesen tizenöt perc), a szünetekben viszont teljesen visszavonul a térhatás a Conan, Az utolsó léghajlító és A pap rendkívül hoki, átverésszagú szintjére. Mindent összevetve én alkotóként és pénzemberként is komolyan szégyellném magam, ha Japán egyik leginkább közismert történelmi eseménye előtt tisztelgő hollywoodi produkcióként ezt a bemutatót kívánnám mutogatni.
A magyar szinkron egyébként remekül sikerült, a Corvin Moziban pedig kiváló tapasztalatot szerezhet a Dolby Digital 3D technikát kedvelő néző: a színek élénkek, a fényerő kiváló és a térhangzás is nagyszerűen érvényesül, igazi moziélmény vár... egy szerencsésebb filmválasztás alkalmával.

Ahogy olvasgattam a korábbi írásaid, azok alapján leszűrtem bizonyos utalásokat. Így összeáll egy diagnózis könnyedén:)

Ilyen kiismerhető lettem?? :))) A fenébe...

Hogy kb  ennyire fog neked tetszeni. Néztem az előzetest még korábban, tegnap pedig mondtad is, hogy megnézed a filmet. Akkor már gondoltam, hogy nem fogod olyan nagyon szeretni.
Még ez is, hogy jó az előtese is... Nem tudom jobb lett volna ha szólok előre, hogy nem fog úgy tetszeni mint azt sejted.
De sztem nem hiszed el:)))

Húú,ezt nem biztos, hogy jól dekódolom...

Tőlem vártad ezt a véleményt, vagy a filmtől vártad ezt? Amúgy a trailer sokkal jobb és ígéretesebb, mint a mozi maga.

Körülbelül ezt vártam a szémelyes beszámolónak. Nincs ezzel semmi baj am. Simán ahogy elnéztem a film trailer ét sejtettem belőle, hogy mennyire fog bejönni.

47 Ronin

„ Ez a kard mitől olyan különleges?”

Attól vazze, hogy ha levágod vele egy ember fejét, akkor a fénykardhoz hasonlóan elsüti az ereket és semmi vér nem jön ki a megsebzett testből… Ezáltal az alkotóknak – Disney módra – sikerült létrehozniuk egy vérmentes szamurájfilmet…

Langyos. Ez az első gondolat, ami a filmmel kapcsolatban eszembe jut. Merengő, lassú, nagymértékben a japán hagyományokra építő bosszúfilm, ahol azonban az átlag nem japán néző nem igazán tud azonosulni a bosszú motivációival. A becsület ugyanis az ésszerűség határain is túlmutat – gondoljunk csak a fináléra -, mintha szánalmas balekok gyülekezete lett volna a roninok csapata. Spoiler nélkül nem igazán mennék bele ennek magyarázatába, de egy bilivel a fején dirigáló pöffeszkedő vezető utasítását fenntartás nélkül végrehajtani… hmmm … hogy is mondjam … nem igazán nyugatias. Ezáltal nehezebben befogadható.

Számomra számtalan megmagyarázatlan, elnagyolt szál terheli a mozit: sokkal többet vártam a fantasyból, Kai előéletéről, képességeiről,a Boszi igazi céljairól. Néha a logikus emberi reakciókkal is hadilábon áll a film, valóban olyan lett, amilyennek Weide írta: japánoknak túl amerikai és fordítva. Ezáltal viszont a stúdió túl sok jót nem várhat a nemzetközi megítéléstől sem.

Az tény, hogy a japán hangulat nagyon átjött, gyönyörű a háttér, a színészek pedig igazi méltósággal játsszák a japán szerepeket (rég láttam ennyi hajlongást egy filmben). Shiro az Üzenet az űrből vagánya, vagy Mako a Tűzgyűrűből örök kedvenc, Neoról meg már nem is beszélve. Nekik köszönhetően végeredményben elvoltam a mozival, de korántsem nyújtott semmiféle katartikus élményt, s a vágyat sem érzem, hogy egyhamar újranézzem.

Egy film lett a sok közül.

65%

Megmondom az őszintét, nem számítottam rá, hogy pont veled fogok egyetérteni a filmről, de én is alig vártam, hogy véget érjen.

A Wall Street farkasa

Évek óta nem untam ennyire filmet, legalábbis annak második felét.

A brókeresdi még egész hangulatos, az első tőzsdei buktát majd az új cég felépítését és a dollármillióktól megrészegült fiatalok hedonista ökörködését a nézőtér velem együtt nevette végig. A cég alapító arcainak kreténsége, az elfogyasztott kokainhegyek, a "már nem tudjuk mire elb*szni azt a rengeteg pénzt, amit megkeresünk" érzése és a libasorban vonuló kurvák még úgy is érdekessé és szórakoztatóvá tették a filmet, hogy amúgy a témáról a Tőzsdecápák, a Brókerarcok és a válságok idején százával készülő társaik már minden "húst" lerágtak. A színészek alakítása és a rendezés meg érthető módon kiváló.

Ami rosszul esett, hogy a film kb. 90 perc után a súlyos kifulladás jeleit kezdte mutatni, és döbbenten vettem tudomásul, hogy az alig pár jelenettel felvezetett FBI-nyomozás még el sem kezdődött. A bukás szakasza borzasztóan elnyújtott, aminek hatására az amúgy is zsibbasztóan sok pofázás idegesítő zajjá változott. Ettől a másfél órától és annak 8/10-es pontszámától kezdve kb. húszpercenként éreztem azt, hogy ez a film DiCaprio játéka ide, Scorsese oda, a rengeteg drogos és kurvás poén meg pár epizód (pl.: hazaút a country-klubból, "hajókázás" Monacoba) amoda, egyszerűen nem ér annyi pontot, mint amennyit húsz perccel korábban szántam neki. Kis matek, és...

4,5/10

Amúgy erre utaltam. Ezekkel a formákkal reklámozták a filmet, ők vannak a plakátokon is.
Na most Keanu azért szerepel bőven, de a szamurájdémon 2 jelenetben van benne, ráadásul vele kapcsolatban hatalmas hiányérzetem van (erről majd spoilerben), Rick Genest szerepel bazmeg fél percet az egész filmben. Már annak örülnöm kéne, hogy egyáltalán kapott egy mondatot (amúgy először nagyon meglepődtem, mikor feltűnt az első plakátokon meg az első trailerben...), Rinko Kikuchi karakterébe pedig sokkal-sokkal több fért volna, de egyrészt kevés, rövid jeleneteket kapott, azokban pedig amolyan japánosan túljátszotta a szerepét, néha már idegesítő módon... itt is inkább a karakterével volt bajom, pl. a szándékait, a hátsó gondolatit, a természetét nem sikerült kideríteni a filmből. Olyan volt, mintha átvette volna Kira stílusát... de ennyi. :/

Engem is érdekelne a dolog, de azt azért előre remélem, hogy nem fogsz felhagyni vele! :)

Mivel nem fektetek energiát az írásba, ezért nekem piszok egyszerű a történet.
Ismerem a véleményedet, de persze az összefoglalásra is kíváncsi vagyok.

Ez azért ennél összetettebb. De végül is mindegy, már van egy fix véleményem az egész írásosdiról, hamarosan úgyis összefoglalom gondolataimat és "kiadom magamból"...

Jöjjön a harmadik felvonás!

Félreértettél, csupán azzal volt bajom, hogy hirtelen túl sok dolog kavargott a fejemben, és azt se tudtam, hogyan fogjak neki. Szívesen írok filmekről, főleg olyanokról, amik ennyire tetszenek is, csak ha alapból ez a sztori, ez a mozifilm senkit sem érdekel innen, akkor nem érzek kedvet hozzá, hogy feleslegesen irkáljak róla, főleg ilyen csapongó gondolatokkal. Annyit meg nem fogok idebaszni, hogy;
"47 Ronin: jó volt, bár 1-2 dolog lehetett volna jobb is, hétpertíz, azért nézzétek meg..." érted? :)
De nem bántam meg, hogy belekezdtem, sőt, lehet még jön egy harmadik felvonás is, ha összeszedem a maradék dolgot, amiről még érdemes lehet beszélni a film kapcsán.

Nincs mit, majd szívesen tovább diskurálnék róla. :)