A hobbit - Smaug pusztasága
Tegnap végre lehetőségem nyílt megnézni a helyi, felújított moziban 3D-ben megtekinteni a filmet, amire egy évet, vagy inkább tízet vártam. Tavaly a Váratlan utazás már visszavarázsolt Középföldére, melyben még 2002 őszén elvesztem, mikor kikölcsönöztem A Gyűrű szövetségét dvd-n. Utána már moziban láttam a Helm-szurdoki csatát és ugyancsak a moziban taglózódtam le Minas Tirith ostromán is, és azóta már a polcomon is tudhatom e trilógia bővített kiadásait és nemrégen a Váratlan utazást is bővítve, de immáron BD-n tehettem gyűjteményembe.
Úgyhogy kijelenthető, Peter Jackson Középföldjének nagy rajongója vagyok. Igen, Jackson-é, persze tudom, Tolkien világa ez, természetesen könyvben is abszolváltam a trilógiát, de a Hobbit-ot már direkt nem olvastam el, míg nem láttam a filmeket. Nagyon vártam, hogy ez is megtörténhessen, és szép lassan, de csak összejött! És rögtön egy új trilógia képében! De ezek a filmek már mások, mint a regények, PJ sokat hozzájuk tett, alakította a figurákat, eseményeket, és ez kedvemre való volt. Tetszettek és egyet is értettem a bővítésekkel, vagy épp szűkítésekkel. Mivel mint említettem, a Hobbit-ot még nem olvastam, nem tudom, csak sejtem, mennyi változtatáson esett át a mű filmátirata. Például tisztában vagyok vele, hogy Tauriel-ről egy Tolkien-mű sem esik szó. De én már A Gyűrűk Ura filmekhez is úgy álltam hozzá, hogy ezek által láthatjuk a valóságot, míg a könyvek egy már rég elfeledett történelem szemelvényeiből tevődik össze, ahol egyes részletek elvesztek, összemosódtak. És ha így fogom fel, akkor nem esik nehezemre befogadni a módosításokat sem. Hosszas, vontatott bevezetőm után illő lenne már a szóban forgó filmről is szót ejtenem, igaz?
SPOILER és csapongás veszély!!!
A remek "cold-open" után Jackson ott veszi fel a történet szálait, ahol lerakta az előző kaland végén. Hőseink az orkok szorításában folytatják utazásokat a Magányos Hegyhez és immáron egy újabb szörnyeteg elől menekülnek: Beorn, a bőrváltó keresztezi útjukat. Kicsit ugyan rövidnek éreztem az időzést nála, tovább is elhallgattam volna népe és a maga történetét, de még fel sem eszméltem, és már a Bakacsin erdőben találtam magam. A megzavarodott csapat (mínusz egy mágus) bolyongása elég szorongatóra sikeredett, én is úgy éreztem, hogy elvesztem, de a zsáklaki leleményessége ismét bizonyítást nyert, de egy csapatnyi pók megnehezíti a dolgukat. Ismét egy olyan eseménybe csöppentek, amiről már előzetesen tudtam, és féltem is, hogy fognak mutatni a beszélő pókok, de remek ötletnek találtam, hogy csak a Gyűrű "takarásában" értettük meg őket. És igazán félelmetesre sikerült "kis" teremtmények lettek, ha nem szeretném a pókokat, igen kellemetlenül is éreztem volna magam. Annál inkább volt zavarba ejtő, Bilbó máris mennyire hatása alá került a Gyűrűnek, elszomorító látni, hogy ez a kedves kis hobbit mennyire eltorzul, mikor drágaságát féltve lekaszabol egy pókporontyot(?). Már-már elveszni látszana a harc, mikor a tündék megjelennek, és hőseink csöbörből vödörbe, azaz tünde fogságba esnek. Legolas feltűnést abszolút nem éreztem feleslegesen, tudván, apja, Thranduil az erdei tündék királya, aki merőben más karakter, mint Elrond. És megismerhetjük végre a sokat emlegetett Tauriel-t is, jól esik végre egy női karakter, hiszen csak egy kis Galadrielt kaptunk csak ebben a trilógiában, és vele sem most találkoztunk... Féltem az előzetesen beharangozott és lefújolt Fili-Tauriel történetszáltól, de nem volt okom csalódásra, érzékletesen, finoman mutatta be a törp-tünde románcot, ha lehet annak nevezni. Egyedül a későbbi gyógyítós jelenetet éreztem feleslegesnek, máshogy is megoldhatták volna, mint a Szövetség hasonló jelenetének koppintása, de összességében semmi kivetnivalót nem találtam Tauriel figurájában, és így Legolast is kirobbanthatták az erdőből, de egy kicsivel visszafoghatták volna vele az akciójeleneteket. Merthogy itt kapunk egy igen hosszú, és látványos akciójelenetet, amit kicsit túl koreografáltnak, és művinek is találtam, de kétségtelenül rendkívül látványos volt! A 10 évvel ezelőtti Jackson talán visszafogta volna magát, egyedül itt éreztem, hogy kilóg a lóláb. Tóváros viszont nagyon zsúfoltnak és mocskosnak, egy szóval: igazinak sikerült, tényleg elhittem, hogy egy élő, vagy inkább pusztuló városkát látok, és egy újabb karakterrel, Bard-dal is megismerkedhettünk, a castingosok remek munkát végeztek, ismét! Na és eljutottunk oda, ahová törp rég nem merészkedett! Illetve most sem, Zsákos Úr indult a küldetésére, hogy megtalálja az Arken-követ, Erebor-ban, ahol nem mellesleg valami holmi sárkány is tanyázik. Nem is sikerült sokáig észrevétlen maradnia, még a Gyűrűvel sem, Smaug a sárkány végre megmutatja magát! Volt egy előzetes elképzelésem a rettenetes kinézetéről, de még ezt is messze túlszárnyalta a megjelenése! Egy élő, lélegző sárkányt sikerült teremteni, aki rettenetesen külsején túl még rendkívül hiú is, Bilbó remek beszélőkéjével azonban sikerül egy ideig kordában tartania az aranyimádót. Ezért már megéri beülnie a moziba annak is, akit hidegen hagy Középfölde világa! És Smaug igazán csak dühében és tűzokádásban indul be, a törpök sem ússzák meg a találkozást. És hitt még hosszasan regélhetnék a cselekményről, feleslegesen. Ezt látni kell! Akár két órán keresztül is elnéztem volna a felbőszített sárkány tombolását, de a sárkány bosszúra szomjazva tovaszáll, és újabb egy évet várhatok, hogy lássam a törpök és a sárkány sorsának beteljesülését, nehezen, de valahogy kibírom!
És még akkor szót sem ejtettem kedvenc mágusunk, Gandalf tevékenykedéséről! Tudom, hogy a könyvben ez egyáltalán nem lett bemutatva, de Jackson-ék fantáziadúsan elevenítették fel a szürke mágus Dol Guldur-i kitérőjét és hamarosan "szembe" találjuk magunkkal magával Szauron-nal is! Kár, hogy A Gyűrűk Urában így nem jelent meg, pedig milyen remek lett volna akkor is látni ezt a fenyegető gonoszságot. Gandalf pedig talán még sosem került ilyen szorult helyzetbe, ha A Gyűrűk Ura után lennénk, komolyan aggódnék érte.
Így is elég csapongó írásomat itt be is fejezném, hirtelenjében úgy éreztem, ezekről kell szót ejtenem. Ha összegeznem kellene, akkor egy gyorsabb, már-már kicsit túl gyors is, de igen változatos helyszíneken és eseményeken átívelő kalandot kaptunk, mellé pedig érdekes, új szereplőket, némelyek esetében a karakterek is elmélyültek, összetettebbé váltak a Hobbit-trilógia második szakaszában. Egy kicsivel talán több ismerős zenei témát is elviseltem volna, de Howard Shore-t dicséri, hogy sok új dallamot komponált, és nem nyúlt vissza a korábbi munkáihoz. Már most nagyon szomorú vagyok, hogy egy év múlva az utazás véget ér, de addig még láthatunk újat, ha piacra kerül a bővített változat, ami remélem nem csak 13 percet jelent majd. Egy kicsit több Bilbót, Beorn-t és Smaug-ot szeretnék kapni! De így is egy majdhogynem tökéletes élményt kaptam, és bár még tegnap hazafelé kullogva gondot okozott, hogy hol fog végezni a toplistámon a film, most hogy egy kicsit leülepedett az élmény, nem is lehet kérdés, hol fog tanyázni a film nálam!
10/10
