Don Jon
Tegnap ünnepeltük a barátnőmmel a negyedik évfordulónkat, és felvezetvén a napot elmentünk megnézni ezt a filmet, ugyanis mindkettőnket érdekelt. Én személy szerint nem azt kaptam, amire számítottam, de így se csalódtam.
Jospeh Gordon-Levitt első rendezése (már ha mozifilmről beszélünk), szerintem igenis megállja a helyét. Rendezőnk jól hozza azt a tipikus, "jersey shore"-os faszkalapot, aki meg van rekedve valahol két világ között. A családjával, illetve a templomban töltött részek kurva jó humorforrást szolgáltattak, de többi része a filmnek meg inkább dráma, bár nem a megszokott fajtából.
Vannak benne nagy igazságok, meg persze túlzások is, mégis, egyben van az egész, és talán jót is tesz 1-2 embernek, ha megnézni.
Scarlett Johansson karaktere egy elbaszott, idegesítő picsa, igazából tipikusan azt a nőt jeleníti meg, akit én a leginkább gyűlölök, felszínes, ostoba, beképzelt, ráadásul semmit sem hajlandó tenni a másikért. Azt sajnáltam, hogy Jon nem oltotta le végül, mert igazán megérdemelte volna, de hát sebaj.
Amúgy kicsit visszás érzéseket hagyott maga után a film, a szexualitás problémája megoldódni látszott a főkarakternek, viszont számomra nem ilyen a tipikus happy end. Persze nem is baj, ha mindig kötelezően ezt hozzák a filmek, itt számomra mégis hiányzott valami.
Julianne Moore karaktere is legalább annyira visszás és kicsit kezelhetetlen, mint maga a film, én nem mondanám, hogy üde színfoltja volt a filmnek, de hát ő is kellett bele, na.
Egyszeri megtekintést bőven megért, de többször valszeg én sem fogom elővenni.
6/10