Moziajánló

Spoiler:

Az utóbbit elfogadom, hogy nem figyelt fel rá, viszont fizikai szempontból az előbbi jelenet hagyott maga után kérdéseket. Amikor Bullock lába beakad, miközben tartja Clooney kötelékeit, nem lett volna elég egy kicsit is visszarántania Clooney-t, és ő lebegett volna visszafelé? Ehelyett, miután megfeszült a kötél, nem volt semmi visszarúgása, vagy rángása, hanem ugyanolyan feszes maradt, mintha valami láthatatlan erő húzta volna Clooney-t az űr felé.

Gravitáció spoiler:

Stone egy ideig valóban stabilan tartja Kowalskit a kötelekkel, ám ahogy utóbbi meg is indokolja a döntését, a kötél láthatóan lazul. Mire lekapcsolja magát, addigra a kötelek teljesen meglazulnak - eddigre már jól látszik, ha nem teszi, mindketten elsodródnak.
Csak mi, nézők látjuk a szikrázó kábeleket, Stone nem figyel fel rájuk, előrenézve elhalad a fal mellett.

Örülök, hogy tetszett, most már akkor lehet 10/10. :)

Végre, eljutottam a Gravitációra!
Elolvastam alant a spoilereket, érdekes megközelítést nyújt mindkét lehetőség, de először is hadd osszam meg a saját élményemet.

Nagyon jó volt a 3D, a POV jelenetek, illetve amikor szálltak és pusztítottak a törmelékek... uhh, eszméletlenül látványosak voltak, és nagyon is hitelesnek tűntek, ahogy az egész film is. Clooney-hoz illett a karaktere, Bullock szerintem lehetett volna jobb is, illetve elnézve a castingot, szerintem voltak nála jobb jelöltek is a szerepre, de igazából nem húzta le a filmet.
Nagyon durva belegondolni, tényleg, mennyire függünk a gravitációtól. Félelmetes volt az űr, és a tudat, hogy tényleg, ha nincs mibe kapaszkodnod, egyszerűen elsodródsz, és nem tudsz visszafordulni. Ez a kiszolgáltatottság nagyon durva nyomást helyez az emberre, és ez végig is érződik a filmen. Az egész olyan rideg, egyszerűen félelmetes. Én alapból annak tartom az űrt, egyszerűen bele se tudok gondolni, fel sem tudom fogni ésszel, mennyire hatalmas, hogy végtelen, más szabályok szerint működik ott a fizika, hogy sosem fogja tudni teljesen meghódítani és kontrollálni az ember, a saját igényeihez formálni... brr, kiráz a hideg.

A sztori, bár valóban nem lehetett több 2-3 oldalnál a forgatókönyv, mégis végig izgalmas és pörög, újabb nehézségekkel kell szembesülnie Ryan-nek és újabb megoldásokat találni rájuk. A kislányos szál megható volt, nem volt túladagolva, nem volt túl szentimentális, olyan realistán nyúltak ehhez is.

A végén bazzki... annyira felemelő volt az a rész, mikor belépnek a légkörbe, és a sok debris zúg a föld felé, felgyulladva, alatta szól az a zene... nem azt mondom, hogy könny szökött a szemembe, de valóban olyan felemelő volt, nem megható, hanem olyan... büszkeség és félelem keveredett bennem, meg valami csodálat. Angolul lehetne a legszebben lefesteni, amit éreztem; shock and awe.

Iszonyat jó volt a zene, végig ott volt a háttérben, nem volt tolakodó, nem volt emlékezetes (a fenti jelenetet leszámítva), de mégis adagolta azt a nyomasztó hangulatot és "légkört", amit a film megkívánt.

Jó volt, nem is volt elnyújtva túlságosan, nem voltak unalmas részek, egyedül 1-2 helyen tudnék belekötni a sztoriba, illetve nem is igazán abba, hanem a szereplők cselekedeteibe.

SPOILER

Clooney szerint simán megmenekülhetett volna. Bullock lábát stabilan tartották a kötelékek, simán vissza tudta volna rántani. Na meg akkor már alig volt oxigénje, kérdéses volt, egyáltalán az állomásig el tud-e jutni, míg Clooney még tele volt oxigénnel, sokkal nagyobb volt az esélye a túlélésre, az ő szemszögéből én úgy éreztem akkor, hogy nagy rá az esély, hogy feleslegesen áldozta fel magát.

A másik, hogy érdekesen volt megoldva, ahogy a tűz terjed a súlytalanság állapotában a világűrben. Azok a tűzpamacsok is érdekesek voltak. Nem tudom, hogy valóban így néz-e ki, annyira nem vagyok toppon fizikából, na meg nem is tanultam ilyeneket, de számomra akkor is furán hatott. Amúgy itt volt a másik "hiba", Bullock elhalad a szikrázó vezetékek mellett, látja is a tűzpamacsokat, faszért csak visszafelé oltja el, mikor már jelez a riasztó?

SPOILER VÉGE

Nálam 8/10. Nem az év filmje, de egy egyedi alkotás, félelmetes, rideg, csodálatos (a napfelkelte és napnyugta az űrből felért egy kisebbfajta orgazmussal), nagyon jól áll neki a 3D, a POV jelenetek zseniálisak, nagyon jól megfogták a világűr milyenségét, annak minden szörnyűségével és gyönyörűségével együtt, feszes a story is, de ez a fajta "egy karakteres dráma" nekem sajnos nem mindig jön be, újranézés szempontjából valszeg lenne benne 1-2 unalmasabb rész, ami nem nyújt annyit, amennyit elsőre nyújtott, hiába van a végén az a jelenet, amit jelenleg akár ezerszer is visszanéznék, most rögtön! Karakterek is jók, bár mint írtam, Bullock helyébe el tudtam volna képzelni mást is a castingból. 8/10 részemről egy teljesen korrekt pontszám, és egy igen erős pontszám az idei felhozatalban.

Eszméletlen és nagyon ötletes volt mind, nagyon jól összerakták a látványelemeket is!

Bezúzni? Elég, ha kettétöröd.

Hajrá! :)

A színpadképekhez mit szólsz? Láttam már pár Metallica koncertet, de  a Ride the lightning alatt lejövő villamosszék, a Master of puppets alatt megjelenő keresztek, a Justice for all alatt felépített és ledöntött szobor, a lelógó koporsók, no meg a One alatti golyózápor  újdonság volt.

Ha nem lenne ennyi más dolgom, komolyan megnézném mégegyszer.

Ez az írás alaposan kedvet csinált ahhoz, hogy jobbhíján bezúzzak egy Metallica-lemezt! :)

De hisz ezt már megbeszéltük - amikor a Titanic lejátszóba kerül, mindig arra készülök, hogy most úgyis elrántják azt a rohadt kormányt, majd táncolnak-vacsoráznak-szivaroznak még néhány napig, Billy Zane felborogat még néhány asztalt, aztán a végén kikötnek. :)

2 kaliber

Moziünnep, első felvonás. Meg kell mondjam, már a trailere is felkeltette az érdeklődésem, de még így is sikerült kellőképpen meglepnie a filmnek. A befejezését leszámítva nem nagyon lehet tudni, ki kivel van, ki kúr át a palánkon, de pont ettől lesz élvezetes, na meg Denzel papa hatalmasat alakít, mint mindig. Wahlberg is fel tud hozzá nőni. Az meg külön öröm, hogy a szinkronja egész élvezhető volt, Kálid Artúr és Miller Zoltán megoldották a rájuk bízott magyarítást, nem először kapták meg a két főszereplőt.

Családi üzelmek

Moziünnep, 2. rész. Itt kicsit magasak voltak az elvárásaim, így kell még egy esélyt adnom neki, hogy befusson. Nem rossz, de valószínűleg nem voltam a kellő hangulatban, hogy elsőre befogadjam a látottakat. Pedig voltak nagyon jó húzások, Ed Helms karaktere is nagyon eltér a Másnaposok-bélitől, itt egy kissé geci karaktert hoz nagyon jól. A Miller "család" se semmi, igazi beteg arc mind. A csúcsjelenet Aniston néni sztriptíze az Aerosmith Sweet Emotion-jére, az hatalmas.

2 kaliber: 80%
Millerék: 75% (elsőre)

Metallica: Through the never

Ez állati jó volt… új szint a koncertfilmek között, és új szint önmagában a koncertek között is. Amit ebben a másfél órában Hetfieldék produkáltak, az maga a metálzene, az élő koncertezés csúcsa, a Metallica ezzel visszakerült oda, ahova nagyon rég tartozott: a csúcsra…

Voltam már jó pár koncerten - s Metallica koncerten is már háromszor -, és most egyik szemem sír, a másik nevet: egyrészt sajnálom, hogy nem voltam ott Vancouverben, a felvételeken, másrészt meg örülök neki, hogy ezzel a filmmel olyan helyekre jutottam be,
amit még soha nem láttam. Olyan közelről élveztem a koncertet, hogy szinte benne éltem. A viszonylag kevés nézőnek hála majdnem végig énekeltem/dúdoltam, s a lábam is csak nem akart megállni a mozgásban. Mert a Through the never így, 3D-ben, moziban, tökéletes hangzással önmagában egy kib@szott nagy koncertélmény, elképesztő (és korábban nem látott) látványelemekkel. A felfedezés lenyűgöző élményét meghagyom mindenkinek magának, de annyit elmondhatok, hogy a One kezdése még soha nem volt ennyire erős és látványos. A másfél óra zene maga volt a tökély: legfőképp a Kill/Ride/Master/Justice/Black albumokra építkező anyag mellett csupán egy-egy dal a Reloaded és a Death Magnetic lemezekről maga volt az időutazás

Az egész mozi legkritikusabb része természetesen a háttér sztori volt: a roadie fiú titokzatos megbízatása és kalandjai. Nos, ettől már nem vagyok annyira elájulva: számomra picit szürreális és hiteltelen lett – milyen zavargásos világ az, ahol közben egy teltházas Metallica koncert zajlik -, de mivel az egész film játékidejének kb. 20%-a ez a szál, bőven a tűréshatáron belül van. Helyenként még megdöbbentően hatásos is – a képi váltások, a zenére asszociáló események meg egyszerűen zseniálisak. Bárgyúsága nem húzza le a filmélményt, sőt, inkább önnön létével egy egészen magas szintre emeli. Ha egy icipicit épkézlábabb történet lenne, új csoda születhetett volna. Amúgy először megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a film NINCS FELIRATOZVA, de aztán rájöttem, hogy semmi szükség nincs rá. Van benn kb. öt mondat, amit a ráutaló magatartással ki lehet következtetni.

Nekem iszonyat bejött, de én fan vagyok. Nem ajánlom bárkinek ezt a filmet, mert gyakorlatilag másfél óra zúzás az egész, de aki szereti a régi Metallicát, feltétlenül nézze meg. S mivel kizárt, hogy ez BD-n nálunk megjelenjen - ismerve a magyar vonatkozás szükségtelenségét -, nyugodt szívvel fogom importálni külhonból.

A filmben elhangzó dalok:

1. The Ecstasy Of Gold
2. Creeping Death
3. For Whom The Bell Tolls
4. Fuel
5. Ride The Lightning
6. One
7. The Memory Remains
8. Wherever I May Roam / Cyanide
9. ...And Justice For All
10. Master Of Puppets
11. Battery / Nothing Else Matters
12. Enter Sandman
13. Hit The Lights
14. Orion



95%

Jó ez a módszer, így marad némi meglepetés, ha majd megnézem a filmet.

:) Így má teljesen világos!!! :)

Klúninak felfújt fotelja volt, neki még abból is lehetett szipkázni, azért bírta tovább szusszal. :)

Örülök, hogy a leírásod szerint Te is úgy nézel filmet, ahogyan én. Ez egy nagyon jó dolog, ne változz meg soha. :)

Basszus, a mobil ha lemerül, maximum békén hagynak egy ideig, de ha az oxigéned elfogy, neked lőttek. Kétlem, hogy ott fönn bárki is kimenne félig tankolva. :)

Gravitáció spoiler:

Nekem nem volt bajom a 10%-kal, sőt, még meg is állapítottam magamban, más filmeknél sokkal tovább tartana még a fele is :), viszont amikor már a sisakból is kifogy, látszik, hogy Stone eléggé készen van. Mellesleg egy egyszerű javításra mentek csak ki, mellyel úgy rémlik, már-már készen is voltak a törmelék érkezésekor. Meg aztán, tegye fel a kezét, aki minden reggel csontig feltöltött mobillal megy munkába! Az enyémen volt reggel úgy 3%. :)

Én pont azért izgultam, mert totálisan kiszámíthatatlan volt számomra az egész - teljesen elképzelhetőnek tartottam, hogy például oda lyukadunk ki, Stone tragédiája az lesz, hogy csak a halálában leli meg lelki nyugalmát. Ez így mondjuk kicsit klisésen hangzik, de ez a csapat egy ilyesféle irányvonalat is tökéletesen tudott volna ábrázolni szerintem. Persze örülök, hogy nem így lett, de addig alaposan megizzadtam. :)
(Hogy milyen film lett volna így? Lehangoló, mint az alapszitu.)

Oké, tegyük hozzá, annak idején pl. a 127 órát is csatakosra izzadtam a moziban - az én agyamig még a szinopszis alapján sem jutott el, hogy a srác a végén túléli, s a 127 óra lejár valamikor, különben nem ez lenne a címe, minden pillanatban izgultam, most mi lesz, és mi van, ha örökre a sziklák fogságában marad? :)

Gravitáció

Ahogy a tegnapi vitát is olvashattad, engem icipicit zavart az oxigénszint kérdése: túl sokáig tartott a 10%, a film hitelessége szempontjából szerintem jobb lett volna, ha nem centizik ki ennyire. Ráadásul Clooneynek is kb ugyanannyi oxigébjének kellett volna lenni - bár tény, hogy nem mondták, hogy együtt mentek ki javítani.

Egyébként meg érdekes, de én egy percig sem tudtam izgulni Ryanért. Onnantól, hogy egyedül marad, halálbiztos voltam benn, hogy túléli, hogy happy end lesz a vége. Így az érzelmi töltet nálam kisebb volt. Mert hát milyen film az, amiben az EGYETLEN szereplő is meghal????

És igen, lehet a hallucinációt onnantól is számítani, ahonnan Cloney beült mellé. Talán még hitelesebb az ötlet :)

Gravitáció spoiler:

Milyen kérdésekre gondolsz?

Nekem alternatív jelenetek is elindultak a fejemben: van az a hallucináció, amikor Kowalski nagy elánnal és vigyorral beül Stone mellé a kis kabinba, Stone eltakarja a kezével az arcát, amit így mi nézők sem látunk, sőt, hosszú percekig ilyen görcsben maradt. Na, mondom magamban, bazz, amíg előbbi bemászik a fagyásbiztos ruhájában, utóbbi nem bírja ki a hideget és ez a kurafi a nagy vigyorgásban észre sem veszi, hogy megölte a társát!

Látod, én ezért a legutolsó pillanatokig is izgultam, úgy éreztem, még az utolsó pillanatban sem lehetek biztos a végkifejletben - én attól tartottam, Stone megfullad, vagy mondjuk beleakad a lába egy vízinövénybe. Persze ez utóbbi nem kissé banális lett volna.

Mindezzel együtt én arra hajlok, az történt, amit látunk, de ez a hallucinációs vonal is megkapó, akár úgy is, hogy nem a kezdetektől az, hanem mondjuk egy bizonyos ponttól.

No, akkor a Gravitációhoz:

A swsaga.hu-n vetette föl egyik fórumtárs, hogy mi van akkor, ha az egész film nem más, mint Ryan (Sandra Bullock) oxigénhiányos állapotban, halála előtt átélt hallucinációja. Ezek szerint mikor elszakad a hajótól az elején, meghal, amit látunk, az csak egy haldokló látomása. Picit erőltetett, valóban, de néhány kérdésre választ ad.

Amire meg én gondoltam: mekkora film lehetett volna, ha a végén a zuhanást Ryan nem éli túl, hogy hiába lett volna minden. Ha a happy end helyett egy ilyen sokkoló vége lett volna...

Én néha felnézek, de amíg ez a fórum működik, és többen is használják, addig nem szándékozok 2 helyre is beírogatni ugyanazokat. Ha ez a hely végleg megszűnne, akkor viszont iszkiri pucolnék át a másikra. :)

Feladtam, rajtunk kívül senki nem használja. Egyébként köszi, a = kimaradt.

Ezt amúgy pont úgy mondtad, mintha nem tudnál erre egy alternatív felületet:)!

Szóval a "lezárásra" ()

A lezárásra () nagyon figyeljetek, különben a fórum teljes oldala láthatatlanná válhat, ahogy az mostanában a lezáratlan dőlt meg félkövér betűkkel esetenként megtörténik!

Szöveg, "_" nélkül.

Szöveg