Moziajánló

Nem. :)

Origóról:

Sandra Bullocknak csak a feje igazi
http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20131008-erdekessegek-alfonso-cuaron-gravitacio-cimu-filmjenek-keszuleserol-sandra-bullock-george-clooney.html?sec-5

Mi történt volna valójában az űrben?
KÜLSŐ LINK

Nem olvastam el a cikket és nem láttam a filmet, de kiderül a zoxigénes dolog?

Valahova Niwrok is leírta, mindjárt visszakeresem...

Kérdezzük meg vape-tól vagy Gyulustól, hogy kell azt az effektet alkalmazni, hogy eltűnnek a betűk és csak kijelölésre jönnek elő. :)

Első bekezdéseddel maximálisan egyetértek, ez a 3D az, amit én mindig is elvártam volna a 3D-től.

Jó írás egy jó filmről, örülök, hogy neked is maradéktalanul bejött. Egyébként olvastam róla egy érdekes elméletet, meg magamnak is lenne még mondanivalója róla, de mivel ezen fórum keretein belül gyakorlatilag nem lehet spoilermentesen dumálni, a gondolatok kárbavesznek.

Ja, ezt a beszámolót első ízben olyan helyre szántam, ahol a nevezett cimbora fogalom. Itt behelyettesíthető mondjuk az "alkalmi mozipartnerem" frázissal. :)

Gravity (Gravitáció, 2013)



Az őszt megelőzően legutoljára egy nyárral korábban, az egyébként korántsem piskóta Prometheus alkalmával ücsörögtem, akkor még negyedmagammal az IMAX-teremben, most meg rögtön két egymás követő hétvégén megjártam a mozizás jelenlegi non plus ultra-csarnokát. Lefektetném, ha valaki, hát én erőteljesen fanyalgok az aktuális blockbusterek széthype-olása miatt, ám a Gravitáció már a legelső kedvcsináló előzetesével azonnal levett a lábamról, így azon nyomban megfogadtam, ha esik, ha fúj, ezért a címért a premier hétvégéjén felzötyögök egyenesen az említett terembe, ez a döntés pedig olyan élményhez vezetett, amilyenhez foghatót csak szökőévenként van lehetőségem magamévá tenni. Mindenki előszedheti az elmúlt évek 3D-s bemutatóit, majd csatasorba állíthatja, hogyan illeszkedett a technika a látottakhoz, ám Alfonsó Cuarón filmje esetében a térhatás és a kiválóan kevert térhangzás használata olyan szerves egységet alkot a történetmesélés egészével, hogy gyakorlatilag elválaszthatatlan a kettő egymástól. Épp ezért még idejében felhívom minden, magát filmfalónak tartó kobak figyelmét, otthon a legkevésbé sem azt a filmet fogja látni, ami szerencsére teltházközeli kihasználtsággal pörög az IMAX-teremben (a legrosszabb, ami ezzel a filmmel történhet, a tavaszi felismerő hozzászólások hada, miszerint erre a bemutatóra mégis be kellett volna fizetni).
Ami viszont a leginkább szívderítő számomra, hogy az elképesztő látványhoz nem mindennapi intenzitású tartalom is párosul, jelen esetben elképesztő feszültség és szívbemarkoló dráma, a Clooney-Bullock páros pedig mindent megtesz azért, hogy maximálisan átélhetővé váljon ez a fojtogatóan izgalmas kaland, ahol a néző a szereplőkkel együtt sodródik a remény állomásai között a kilátástalanság útvesztőjében. Hozzátenném, ritkán hallok ilyen megérintő filmzenét. A technikai hatás intenzitásáról sokat elárul, hogy a teremből kifelé menet azon vigyorogtam, hogy önkéntelenül szorongatom a lépcső melletti korlátot, mert komolyan az volt az érzésem, menten eltanyálok. Egyébként a végefőcím közepén Zsolt cimboránk nem tudta megállni, hogy ne búgja a fülembe, "ez egyszerűen lenyűgöző volt", én még ennyit sem tudtam kinyögni, a katarzistól felhős pofával bámultam a vásznat és a szemüveget a kezemben - ha valami, ez az élmény bőségesen meghálálja a ráfordított anyagiakat.

Papás-babás

Erről már írtam? Ha nem, akkor most emberbaráti kötelességből megteszem: ha egy mód van rá, akkor moziprogramnak inkább mást! :)

A vászon mérete összenyomható, a térhatás viszont érdemes!

A Vérmeséket már láttam, és amiket leírtál, azok tetszettek is (főleg  a családtagok bemutatása és a filmklubos jelenet), nevetni is tudtam rajta, csak a halmozódó véletleneket (hogy a családtagok minden tette oda vezet, hogy a fináléban a megfelelő helyen lesznek a megfelelő időben) éreztük egy kicsit erőltetettnek a filmet velem néző haverral.

A Szibériai nevelés jó tipp, de ide nem jön, és az elkövetkezendő hetekben 4-5 olyan filmpremier is lesz, amiket inkább megnézek, ha már eljutok egy CC-be.

Szívesen! Nekem abból a heti eresztésből a Besson-féle Vérmesék jobban tetszett. De Niróék tanúvédelem alatt álló, Normandiába költöztetett, ám a fenekén ülni, vérmérsékletét szabályozni képtelen családjának vicces fekete komédiáján jókat vigyorogtam, pláne a belé bújtatott filmes utaláson.

Ha már maffia, akkor viszont komolyabbat is tudok mondani, a John Malkovichos Szibériai nevelést, ami igazából két olyan kölök sztorija, akiket gyerekkoruk óta képeznek a "felnőtt létre", s kettőjük személyiségének különböző alakulása, az egymástól történő eltávolodásuk a film sztorija. Az sem egy világmegváltó alkotás, de az átlagosnál tartalmasabb szórakozás.

Metallica amúgy úgy maradt ki, hogy nem mentem el az Arénába a Gravitációra, mivel annak képaránya a hagyományos 2.35:1, amit véleményem szerint pontosabban a megkérdezett gépészek véleménye szerint egy jobb felszereltségű 3D-s teremben is ugyanolyan képélességgel lehet élvezni, igaz, valamivel kisebb nagyságban, így aztán a túra másik szereplőjének szánt Nimród-film kimaradt, remélem, hogy nem végleg.

Ez A bűn éjszakájás téma, emlékszem. Hiba volt  feldobni a labdát, pontosabban rosszkor akartam társadalompolitikai diskurzust kicsikarni, mivel ennek egyik szakértője sem fogott ki akkor jó napot, míg máskor sokkal jobban szárnyaltak a gondolatok, olyan filmnél például, mint a Harrison Foredos bevándorlós, ami azért egy eléggé lerágott csontnak számító témát mutat be. Szerintem ezt sikerült szemléletesen megfogalmazni. :)

Irigyellek, megnézném én is.
Sajnos olyan közelségben nem lesz vetítve amit megengedhetnék magamnak, de majd dvd-n. ...vagy youtube-n:)

Jó lenne, ha esetleg a Gravitáció mellé még visszatennék az IMAX-be, szívesen nézném meg ott, bár lehet, hogy nem érdemes erre várni, és inkább sietősen egy akármilyen másik teremben magamévá tenni, amíg még lehet.
Az állóhelyes megjegyzésed találó, én még a Nyomorultakra is csápoltam volna. :)

Köszi. Egynek akkor jó lesz.

"Azért az érdekes, hogy egyszerre vagytok képtelenek azt a kisóvódás szökdelést megtenni, hogy a film egészének markáns megítélése helyett annak a felütéséről, témaválasztásáról tartsatok szájmenést, akár a filmtől függetlenül is. Máskor ez kisebb horderejű témánál is sokkal jobban megy, de úgy látszik, hogy ezúttal a szalmiákszesz elakadt a taknyos nózin. Sebaj, kevesebbet kell püfölni a klaviatúrát."

Keressek még ilyeneket? Majd ha úgy érzem, hogy nem vagyok fair, hidd el, nem foglak sértegetni.

Metallica - Through the Never



Másfél órán keresztül fültől fülig vigyorral nézem és nem vígjáték: mi az? - kérdeztem cinkos pofával a világéletében a thrash metálhoz húzó cimborámat az IMAX-teremben, miután a vetítőgép fényei és az intenzíven hajtott hangfal-monstrumok alaphelyzetbe álltak. Antal Nimród rendezése egy fergetegesen látványos koncertanyag és egy apokaliptikus, fikcionális vízió keveréke, melyek a kulcspontokon oda-vissza kiegészítik egymást. Az utóbbi adaléktól kicsit féltem, azon morfondírozva, vajon mi lesz a pláne abban, hogy a zúzdát meg-megszakítják majd valami izzadságszagú történetszál fejtegetésével, ám a félnivalóm hamar elszállt, egyrészt azért, mert a Dane DeHaan (Az erő krónikája) főszereplésével készült vízió annak ellenére, hogy komolyságát tekintve naiv, mint a nővére Barbie-babáját első ízben vetkőztető óvodás, méltán vészjósló hangulatú, sőt, itt-ott majdnem olyan veszélyes, mint egy harsány rémálom, amiben akkortájt lehetett részem, amikor a One klipjére pislogtam a Music Television műsorán. Amikor meg nem ilyen, akkor elfér, nem oszt-nem szoroz, hisz közben üvölt a thrash, melyet mindannyian imádunk, abból meg mi gond lehet, ha ez a zúzda nem a nappalinkat, hanem a csarnokméretű IMAX-termet járja át? De még hogy megtölti! A térhatás és a gigantikus vászon elegye segítségével olyan közel kerülhetünk a Metallicához, ahová még egy koncert sem repíthetne, ráadásul egy-két jópofa poénon túl igazi látványorgia a jussunk - nem is tudok olyan színpadi elemet, ötletes gaget említeni, amely ne bukkanna fel a másfél óra alatt, így nem csak a fül, a szem számára is akad tobzódvány bőségesen. A játékidő sajnos rövidke, a két teljes korongot is felölelő soundtrack ügyes kézzel megkurtítva, olykor észrevétlenül megnyesve tárul elénk, ám aggodalomra nincs ok: a legfontosabb ütemekből teljes élmény jár - amit például a már említett One végén művelnek a srácok, az egészen elképesztő: az élőzenélés mesterfoka és minden létező öröme tetten érhető abban a néhány percben. A terem befogadó-képességéhez képest valamivel szerényebb létszámú közönség láthatóan élvezte a műsort, jómagam már az első percekben sajnáltam, hogy állóhelyet nem árusítottak. Egy szó, mint száz, ilyen intenzív és élvezetes koncertfilm aligha született - rajongóknak, de még nem annyira rajongóknak is erőteljesen érdemes csatlakozni ahhoz az egyébként csupán néhányezer hazai nézőhöz, akik értékelték a Forum Hungary próbálkozását.

Ezt most szerintem picit félreérted: ez az én dumám, én szoktam ezt mindig Niwroknak mondani... Most meg megkaptam én is. :)

Egyébként meg hagyjátok már egymást békén. Értelmes emberek vagytok, mindketten szeretitek a filmeket, miért ne lehetne azokról beszélni - pláne a Moziajánlós topikban -, mintsem egymást szapulni. Ráadásul a leírt szöveg mögöttes, azt árnyaló gondolatokat látni sem lehet...

Ennyi idősen már senki nem fog megváltozni,ki kell ismerni a másikat és elfogadni olyannak, amilyen. Ha meg nem megy, tovább kell állni. TM-mel továbbra is nehéz lesz bármiről is nem egyetérteni, habitusa, stílusa, rajongása miatt. Ez van, én ha már látom a nézetkülönbséget, inkább nem forszírozom. Írásban semmiképp.

Úgysem győzhetem meg - de ez fordítva is igaz. :)

A Vakszerencse egy szerintem közepesnek mondható film, kissé talán olyan, mint a Kiképzés, bár itt Affleckben nem sok jóság lakozik. Timberlake-et megszédíti a zsozsó meg a jó nő, megfeledkezve arról, hogy mindennek ára van. Miután ezt felismeri, azután következik a film második fele/utolsó harmada, de az legyen meglepi. :)

Itt meg összemosol különböző megállapításokat. Pár hozzászólás alatt elég jól megkeverted a szart.

Sértegetsz, és a számba akarsz adni olyat is, amit nem mondtam, nem is gondoltam. Ez nem túl fair, miközben rólam írod, hogy nem vagyok fair.

Ezt pont nem viccesnek szántam, még csak nem is neked, de egészségedre.

ON: Nem látta valaki a Vakszerencsét? Úgy emlékszem, még nem olvastam itt róla semmit, viszont ha jó, akkor holnap megnézném.

De mindegy is, a lényeget már leírtad azzal, hogy nem is akarsz megváltozni. Ettől váltak feleslegessé az eddigi hozzászólások, nem a témájuktól.