Moziajánló

Miért, téged is betámadtak egy ennyire alaptalan és kizárólag sértő szándékból megfogalmazott faszsággal?!

Eddigi tapasztalataim szerint itt filmSZERETŐ emberek vannak, nem az általad sokszor vízionált fikahuszárok, akik legkevésbé azzal a szándékkal ülnek be egy filmre, hogy "Na, én akkor most ezt jól szarrá fikázom!", és ezt alapjaiban megkérdőjelezve ezzel a "hibakereső szemüveg"-dologgal, persze még egy kis gúnyos, személyeskedő savat alálocsolva ("nem tudom, mert én a három alkalomból egyszer sem a hibakereső szemüvegemben ültem be, hanem a 3D-ssel"), nos... meg kéne lepődnöm?

Úgy, hogy egyébként fordított esetben csont nélkül írod le, hogy "Az acélember, az Elysium és a Z világháború pedig ótvarszar.". Emögé hányszor képzeljem, hogy "szerintem", hogy elvegye a kizárólagosság élét?

:DDDDD

Na, R2, milyen érzés:DDD?

Talán az a különbség, hogy míg Te racionális nézőpontból figyelhetted a történéseket, addig én emocionálisból, így az én élményem csöppet sem lett kisebb azáltal, hogy valami technikai kütyü nem volt hiteles, mert az én szememben az csak a dráma egyik "színpadi" kellékeként volt jelen, az alakításokra semmilyen negatív hatással nem volt.

Jó lenne! Mi lennénk a két csipkelődő öregúr a Muppet Show-ból. :))

Képzelheted, hogy akkor mit érzek én.

Igen, ebből nőtt ki, kis kiegészítéssel: R2 a véleménye kilencvenszázaléknyi részében leírta, miért tetszett neki a film, a pozitívumait, nagyon is tele volt nála az a pohár, majd kb. másfél sorban megemlítette az oxigénszintet.

Ezt a hibakeresős-szemüveges baromságot meg már cefetül unom.

Ez mondjuk tényleg így történt.

A pozitív kicsengés kétségkívül nálam is megvolt, de ilyenkor bosszantanak a SZÁMOMRA észrevehető apró hibácskák igazán, amire ha icipicit jobban odafigyeltek volna, lehet SZÁMOMRA is tökéletes lenne a film. Mondjuk ha 20%-ról indítják a szintet, lehet nem morfondírozok magamban annyit...

Akkor erre hatvan év múlva visszatérünk. :)

Azért az is megérne egy misét, hogy ez a sok felesleges hozzászólás miből nőtt ki. Te leírtad azt az oxigénizét, amire én azt feleltem, hogy szerintem nem úgy van. Meg hogy nincs benne "hollywoodi". Ha abból a szemszögből nézzük, hogy más filmeknél sok-sok tucat klisé van, sőt, azok porcukorcementje tartja össze az egészet, ebben meg van talán egy vagy kettő (nem tudom, mert én a három alkalomból egyszer sem a hibakereső szemüvegemben ültem be, hanem a 3D-ssel), akkor nem nagy túlzás úgy megítélni, hogy nincs benne semmi ilyesmi. Az előbbiekhez szokott néző számára legalábbis nincs benne.
Az meg megint egyéni megítélés kérdése, és szintén lehetne személyiségtesztet gyártani hozzá, hogy amikor van egy jó film, akkor miért nem a kilencvenszázaléknyi jó kap nagyobb hangsúlyt, miért a minimális támadhatóság, a pohár miért itt is inkább félig üres, meg úgy általában véve miért baj az, ha egy akármilyen filmnek pozitív a kicsengése, urambocsá esetleg néha még happy-end is van, de hát ezeket a dolgokat én nem érthetem, mivel én csak egy gyerek vagyok, akit vagy a sarokba térdepeltetnének, vagy valagba rúgnának, vagy csak megsimogatnák a buksimat azzal, hogy "nincs is kocka fejed". Egyik se túl hízelgő, de mindegy is, erre a következő hatvan évemre már nem akarok megváltozni. :)

Pocahontas Mexikóban nevelkedett ikertestvére:).

Nem és igen:). Igen, mert vannak ilyenek is, esetenként meg harciasabban érvényesül a "tudatos véleménynyilvánítás": "az a titka, hogy az ember csak olyasmihez szóljon hozzá, aminek a valósságáról meg van győződve" (ahogy a Vasember 3. fémdoboznál írtad), és ebből a "valósság"-ból "valóság" lesz, kiszorítva abból mindenki mást.

Aztán van, aki erre érzékenyebben reagál, van, aki ebből kap többet, és az "igazad van, ez nem is tudtam"-ból kevesebbet, és azért kapja fel egy ilyenre a vizet, és azért ne tévesszük szem elől, hogy azok, akik évek óta olvasnak téged/rólad, azoknál nem csak az előítélet "skatulyája" lehet ez, hanem a tapasztalaté is:)...

" Azért annak örülök, hogy a közös droidunk pontosan tudja azt, hogy minden megállapításom "szerintem" nélkül is csak szerintem..."

Azért tudod, néha komoly gondolkodtatásra késztetsz. Ha nem ismernélek személyesen és nem beszélnénk át hétről-hétre a filmeket telefonon is, biza  hasonló véleményem lenne nekem is: gyerek módjára vagy képes védeni az épp aktuális kedvencedet, nem fogadva el semmi ettől eltérő véleményt.

Nem vagy egy egyszerű eset, de hát ki is az. Én így szeretlek! :)))

Ki az a Pochahontas? :)

Muszáj megint engem? :) Egy kínaival biztos meggyűlne a bajom, mert egyrészt sem a kantonit, se a mandarint nem vágom (utóbbit legfeljebb hámozni, nem kihámozni tudom) másrészt 40-50 ezer írásjeggyel szemben gyorsan kapitulálnék, viszont a magyar ábécében másnak is ugyanannyi betűje van, mint nekem. Ha lenne egyénenkénti kereső, találnánk több "igazad van", ezt nem is tudtam, köszi" meg hasonló hozzászólást, de tökmindegy, hogy itt most mit írok, amikor az Xpress-skatulyám fedelére más van írva.

Hiába van ott akár duplázva is a "szerintem", ha mondat/gondolat többi részével esetenként nem sok teret hagysz a tiedtől eltérő véleményeknek a teljes "vélemény-halmaz"-ban;).

Szép ez is! :)

Tudom, a dalokat ismerem:).

Én ezt tudom ajánlani könnycsatorna-eltömődés ellen (Szekeres Adrienn - Lesz-e napsugár egyszer még):
http://www.youtube.com/watch?v=ajVqiF1Ffu0

Egyébként a Pocahontas mesében is vannak értékek. Például Alan Menken dalai, melyeket Udvarias Anna csodálatosan énekel, a Messze hív a nagy folyó, de még inkább az Ezer színnel száll a szél máig és míg világ a világ örökzöld marad, olyan, amit hallva könnybe lábad az ember szeme.

http://www.youtube.com/watch?v=JmLu-jlVQC8

Ne érts félre, nem veled van bajom, vagy ezzel az írással (bárcsak csupa ilyen állna itt) hanem azokkal, akik csak azzal az egy szóval intézik el az elmúlt évtized SZERINTEMSZERINTEM (egyik) legjobbját, hogy "Pocahontas" és slussz.

Látod, más filmeknél meg te győztél meg arról, hogy érdemes más szemszögből is megvizsgálni, meglátni ugyanazt. S ez így harmonikus, így "paradicsomi", hogy idézzem és megmagyarázzam a korábbi jelzőmet. Azért annak örülök, hogy a közös droidunk pontosan tudja azt, hogy minden megállapításom "szerintem" nélkül is csak szerintem. Sok más olvasóra tekintettel viszont duplázva kellene kiírnom minden mondat elé, különben rögtön előrántják a velem szemben szokásosan alkalmazott paneldumát.

Akkor egy kis adalék: sosem láttam a Disney-féle Pocahontast:).

Csak nagy vonalakban ismerem a történetet, és ezekre a sarokpontokra ráismertem az Avatarban, és még ha túl is lihegtem talán ezt a "hasonlást", azt sosem mondtam, hogy ettől "gagyi" lenne. Hogy Pocahontas történetét idézi meg, hogy azon alapul, az tény, Cameron nem csak elismerte ezt, hanem egy interjúban elmondta, szándékosan választotta ezt a regét, mert kifejezőnek és hatásosnak tartotta a mondandójához. De éppen az "esszében" követtem meg az Avatart ezügyben, ha tüzetesebben olvasod, ezen már rég túlléphettünk volna, és mert tudom, mennyire nem szereted a linkelést, így inkább idézem:

"Harmadikra aztán már a Pochahontas-szálon sem rugóztam annyit: hiába láttuk már sokszor meg még fogjuk is ezt a sztorit, de nem sok jobb történetet írtak még arról, hogy az egyik, magát fejtettebbnek és fontosabbnak gondoló egyik népcsoport hogyan sajátítja ki az erőforrásokat, amivel egy másik rendelkezik, hogyan férkőznek először a bizalmukba, és hogy ha ez nem válik be, akkor hogyan mészárolják le vagy száműzik őket... és hogy ez meg van fűszerezve egy kis románccal, hát Istenem.".

Vagyis láthatod, ez alapján pont a Disney a "gagyi", de csak mert az csak egy romantikus mese gyerekeknek, a történet mélyebb rétegeihez, örökérvényű igazságaihoz, tanulságaihoz, figyelmeztetéseihez viszont Cameron kellett meg az Avatar. Ahogy Hófehérke történetét is el lehet mesélni százféleképpen, kedves meseként csivitelő madárkákkal (a la Disney), de ugyanúgy lehet belőle egy birodalom nyomorát és elsorvadását eredményező személyes bosszúhadjárat története (Hófehér és a vadász), de ki lehet belőle hozni vámpíros-nekrofilt is, ha éppen valakinek arra van igénye (Neil Gaiman: Hó, tükör, almák).

Vannak történetek, amik többek között attól maradnak fenn akár évszázadok óta, mert máshogy elmesélve más-más korosztályhoz, más "érettségi" szinthez tudnak szólni, és szolgálnak tanulságul. És ez szerintem így van jól:)...

Igen, csak ez lehet az oka, különben kicsúszhatott volna a szádból egy "szívesen" vagy egy félvállról odavetett "nincs mit". Helyette csak egy uncsi megmondóember jött, aki szerint én vagyok egy uncsi megmondóember. Ha egyszerűsítjük a képletet, jelen állás szerint egyik oldalon sem marad semmi. Ettől függetlenül én továbbra is örülök a korábbi beszámolóidnak. Speciel a Művészbe már sok évvel ezelőtt a Puskinba meg még sokévebbel azelőtt, már a Lorenzo olaja idején is jártam, most mégis - részben - a te írásaid miatt (részben meg amiatt, hogy a Művészbe járok ékszert venni) elevenítettem fel ezt a szokást. Egyedül a Toldit hanyagoltam, az a környék egy ideig nem volt szimpi, de aztán már ezt is legyűrtem, és például a Transz előtt a szomszédos Nyugat Antikváriumba is újra ellátogattam, s ha már ott voltam, vettem is egy Brecht drámagyűjteményt, benne többek között Kurázsi mamával, Koldusoperával, A szecsuáni jólélekkel vagy A kaukázusi krétakörrel. Ha már elunom a Star Trek nézést, ezt olvasom.
KFC-be viszont továbbra sem vagyok hajlandó menni. :)

Hát persze, csak ez lehet az oka.
Majd ha nem bábokként vagy nevelendő gyerekekként kezeled a beszélgetőpartnereid, akkor valószínűleg nem jut minden filmajánlódra egy csörte.

Te nem  olvastál el engem rendesen, de hát úgy látszik, hogy ez egy ilyen topik.

Nekem abban csak a Pocahontas-hasonlat fáj még mindig. Mégpedig azért, mert Peter O Toole és Kevin Costner filmjeit 1962-ig vagy 1990-ig visszamenőleg sem akarta még senki lepocahontaszozni, ami egyébként csupán azt jelenti, hogy Amerika eme - tán egyetlen - régmúlttörténelmi regéjét minden esztéta a Disney-animációból ismeri, így a Dzsonszmisz előtti "összebarátkozomazellenséggelésátállokhozzájuk" történetek mind rendben vannak, ám amik utána készült, azok már mind csak ilyen gagyi Pocahontas-másolatok. Vagyis a mai kor aktív kritikusai Pocahontas meséjén szocializálódtak. :)

Odavethetném fél vállról, hogy "akkor olvasd el mégegyszer", de az nem az én reszortom, ezért inkább úgy írom, valójában reagáltam, csak nem feltétlen olyan formában, amire számítottál.