Moziajánló

Valami ilyesmire számítottam tőled, a bőréből senki sem tud kibújni. Milyen kár, hogy pont azokra a szavakra nem reagáltál, amelyeket külön neked szántam.

Amikor a beszámolód nem akar beszámolóbb lenni mások beszámolóinál, a véleményed pedig véleményebb lenni a többiekénél, és elfogadod, hogy a védőszárnyaid alá került aktuális mozisikerrel mások kevésbé elfogultak és olyan helyen is látnak hiányosságot, ahol te nem (akarsz), valamint ezekkel az emberekkel nem érezteted minduntalan, akár beléjük sulykolni szándékozva azt, hogy hülyeséget beszélnek, akkor nem kell majd másokon számonkérned a disszonanciát és kényszerelvonó-kúrára küldened magad, mert a paradicsomi állapot nem az, amikor mindenki úgy látja, mint te, hanem az, ahol a te véleményed is csak egy vélemény a sok között.

Minden erőltetett megnyilvánulásoddal a Gravitációról írt, ragyogó gondolataidat halványítod, amiért igazán kár, sőt, minél tovább csinálod, annál jobban haragszom érte.

Nekem ez a 30/30 dózis irtózatosan sok volna, már az is épp elég nekem, ha egy nap két mozi csúszik le (ilyen néhány napja történt, előtte meg első ízben két éve), vagy két egymást követő hétvégén járom meg az IMAX-termet. :)

Tudom, hogy van ilyen is meg olyan is, nem csak a vitákat jegyeztem meg:). Az Avatar egyébként pont a legjobb példa, mert azt lehet, hogy még mindig ugyanolyan sekélyesnek tartanám, mint elsőre, ha nem eszmecserélünk róla.

Nem feltétlen van ez így. A bővített Avatárról írt nem olyan régi esszéd például tetszett, igaz, nem nagy tüzetességgel tettem magamévá, mivel csak a moziváltozatot ismerem belőle. Meg még biztos találnánk legalább annyi egyezést, mint különbözést, csak az utóbbit jobban megjegyzi az ember, holott az előbbi az értékesebb.

Nekem nem büntetés az olvasás, csak a Gravitációról szóló beszélgetéseket próbálom kerülni a "tömegvonzás" ellenére, hiszen sokan írnak róla sokat, mert még nem láttam. A "megértésnél" meg maradjunk annyiban, hogy elképzelésem eddig is volt, és a mostani helyzet sem cáfolja azt... Hidd el, tapasztaltam már eleget a saját bőrömön, hogy veled és a "kincseiddel" kapcsolatban mennyire nem érdemes elhamarkodott, de igazából semmilyen kijelentést tennem:).

Jól emlékszel, a Before Midnight nagy kedvencem volt idén, alig várom, hogy újranézhessen, akár mindhármat egyszerre.

Oké, kölcsönösen szarjunk egymásra, nekem ehhez kevesebb betű is elég lesz.
A valódi helyett felkonvertált tétérhatásról írt mondatom szövegértelmezés áldozatául esett, pedig pont abban kritizáltam a filmet, amivel szerinted full elfogult vagyok. Még jó, hogy szerinted egy nagyobb hibákat tartalmazó, pontatlan film simán lehet "kiválósság", eben a kijelentésben semmi elfogultság nincs. Ha viszont egy filmben valamit esetleg tévesen ábrázolnak, akkor az rögtön "hollywoodi - ezt a tárgyilagos megállapítást is megjegyzem.

Te valamit nagyon félreértettél. A világon senki nem kérte Tőled, hogy magyarázkodjál. Fogalamam nincsen ki vagy és nem is érdekel, ahogy az sem, hogy kivel diskurálsz a filmről és szintén magasról teszek rá kivel cseng össze a véleményed. A stílusodra meg végképp tojok.
SPOILER!!!
Azt írtad, hogy semmi gond nem volt azzal, hogy a főszereplő végig bírta levegővel.
SPOILER VÉGE!!!
Erre írta egy másik jóember, hogy de igenis volt. Erre Te ismét leírtad, hogy nem, nem volt. Egzakt, fix paramétereket meghazudtolván. Ennyi volt a problémám. Játszhatod a sértődöttet, de ha utánanézzel a dolgoknak, akkor rájössz, hogy a film nem volt minden ízében pontos. Sőt volt benne 2-3 nagyobb hiba, ami igencsak kikezdhető. Ettől függetlenül - ahogyan írtam - kiválósságot kreált Cuarón.
A térhatás pedig a világon semmit nem tesz hozzá egy filmhez. Természetesen számomra.

Niwrok, remélem, hogy az alábbiakat olvasva (már ha bünteted magad azzal, hogy elolvasod) megérted, hogy miért nem írok a számomra igazán kedves filmekről. A Gravitáció még nem az, de eredményesen kopogtatott a kapumon, így minden esélye megvan, hogy beletartozzon az elitbe.
Amúgy még adós vagyok az idei 100. mozilátogatásom alanyának a címével, és ezt azért Neked írom, mert úgy emlékszem, hogy ebben rokonlelkek vagyunk: a Mielőtt éjfélt üt az órát választottam a dicső jubileumi alkotásnak. Ez a Mielőtt-trilógia olyan szent tehén nálam, hogy azt nehezen önthetném szavakba, de majd egyszer valamikor valahol talán megpróbálom. Jó, hogy van más is, aki értékeli.

Creeper, magam is láttam a Transzt, a Csak Isten bocsáthat meg és A nagymester című filmeket is, sőt, ezeken kívül a Túl a csillogásont, A nagy füzetet, a Szerelem, örökség, portugált, a Barátunk, Supermant, a Blue Jasmine-t is meg még mást. Szeptemberben nyitottam az art-mozik irányába, volt, hogy egész nap a Művészben voltam, de például azt is kitapasztaltam, hogy onnan a Toldiba a Dessewffy utcán át hat perces erőltetett menettel át lehet érni (rövidebb lábú embernek tíz) szóval csak annyi, hogy ezt részben Neked is köszönhetem, köszi!

Szeptemberben 30 nap alatt 30-szor voltam moziban. Ezt az őrült tervet még nyaralás után találtam ki, és minden pillanatát nagyon élveztem! Még Refnről is megváltozott a véleményem. :) Jó volt kis termekbe járni, jó volt, hogy összebarátkozhattam jegyszedőkkel, mozigépészekkel, hogy art-mozi és multiplex mozik gépházába is bebocsátást nyerhettem. Megismerhettem a helyi viszonyokat, a modern technikát, a mozi háttérországát is. Ezekről mind szerettem volna írni külön, de  úgy látszik, hogy mindig van valami, ami disszonanciába fullasztja azt a paradicsomi állapotot, ami minden bizonnyal csak az én flúgos utópiám szerint kéne, hogy legyen. Mindenesetre magamra vonatkoztatva próbálom javítani a helyzetet, ezek után egy darabig most nem növelem semelyik film "hájpját".

A témát nem te zárod le, ha már személyeskedésbe kezdtél, akkor reagálok, még ha egy egykori barátom, egykori tanácsa az, hogy ne magyarázkodjak olyankor, ha nem érzem magam hunyónak.
Nos, annyira elfogult vagyok ezzel a filmmel, hogy ennek ellenére mertem kifogásolni a térhatását, gondolom, hogy ott még nem szálltál be a csevegésbe. Ez az egyik, a másik meg az, hogy két barátommal beszélgettem. Bananának például nem válaszoltam, pedig ő egy véleményen volt velem, és talán illendő is lett volna reagálnom, de remélem, hogy nem haragszik, amiért két hozzám közelebb álló emberrel kommunikáltam a filmről.
Az általam idézett mondatom tartalmát egyébként nem csak én gondolom így, olvastam más kritikákat is, melyek összecsengenek az én véleményemmel, de ez sem érdekes most így, nincs szükségem magam köré csoportot szervezni, hogy így tűnjek "erősebbnek". Ha nem tetszik a stílusom, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne olvasgasd a hozzászólásaimat. Megjegyzem, hogy a hozzám intézett eggyel korábbi kommented legalább annyira tűnt kioktatónak, mint amilyennek az én véleményemet megítélted, és amiért most kvázi az ítélőmester szerepét magadra öltve elküldesz a picsába.
Ne aggódj, ha már itt vagy, görgess csak ismét hátrább, már magamtól is kilátásba helyeztem ugyanezt, szóval bonthatod a pezsgőt, és bónuszként még Kovi is maradhat a tiéd, nem veszem el tőled.

*lenti

A többi hozzászólásod alapján jópár embernek, jópárszor leírtad, hogy ne azt gondolja, amit akar, arról amiről akarja. Legutóbb pont a Gravitációval kapcsolatban: "Nem szabályoztak semmit, nem volt azzal az oxigénszinttel semmi túlkapás." Valaki lát valamit és gondol valamit, de Te eloszlatod azt a sok buta kételyt a fejében. Hát lássa már azt, amit Te látsz és úgy ahogy Te látod! Kedves téglagyári megálló, analizáljon Téged a Kovi... A fenti, cinikus másfélsorod nagyon jól determinálja a nemtetszésedet arról, hogy valakinek más a véleménye a filmről. Ezzel le is zártam a témát.

Örülök, hogy te is ilyen pontos analízist vagy képes gyártani rólam. Válaszolnék is, de közben azt is olvastam, hogy most túlzott eufóriában vagyok, így az ugrándozás tölti ki minden pillanatomat.

Az elején leszögezem, hogy nagyon jó film lett a Gravitáció, de az a kijelentés, hogy semmi hollywoodi nincsen benne, azt mutatja, hogy teljesen elfogult lettél a filmmel. Néhány apró, de megbocsátható hiba mellett (még akkor is, ha a film az alkotók által is igen nagy odafigyeléssel készült és hivatásos asztronauták által elismert (Michael Massimino)), két igen nagy “hollywoodi” hibát ejtett.

SPOILER!!!!!!!!  

Az egyik a levegő, ugyanis kevesebb, mint 60 percig (a tartalék rendszerrel együtt) bírta volna Bullock (vagyis dr. Ryan Stone), mivel az elején az általa közölt levegőkapacitásból pontosan ki lehet ezt számolni.
A másik a visszatérő egység földközelségi lassítórakétájának “ripsz-ropsz” átprogramozása, ami még a NASA rendszerprogramozójának is okozott volna fejtörést, hiszen ott barometrikus és rádiós magasságmérőket kellett volna átállítani, pedig – az Ő bevallása szerint – sosem tudott még csak leszállni sem a mentőkomppal.

SPOILER VÉGE!!!!!!!

Ettől függetlenül tetszett nekem is és az év egyik legjobb filmje

Írásoddal semmi gond nem volt, sőt... Részben meghozta a kedvemet. És tényleg ebben a nagy filmdömpingben jó egy ajánló. Munka miatt egy hónapban max 3-4szer jutok el moziba. Ilyenkor jobb a biztos hogy jóra beülni.  Én továbbra is szívesen olvasok ajánlót tőled.

Na ja, csak az emberek többsége válogatni próbál a kínálatból, mit is nézzen meg. Sokaknak sem ideje, sem pénze állandóan a moziban ülni - így igenis szükség van támpontokra, mit is nézzen meg. A támpontok pedig az előzetesek és az ajánlók.

Nem kell magadra venned, én köszönöm az ajánlódat, jó volt olvasni. Az eufória elkerült, de ebben nem Te vagy a hibás - már az írásod előtt hatalmas hype-ja volt a filmnek: "Az évtited sci-fije", meg ilyenek...

Erre csak egyet tudok tanácsolni, de azt érdemes megszívlelni: máskor előbb a filmet nézze meg mindenki, és utána kezdjen a neten szemlélődni. Ugyanis a világ legnagyobb ostobasága az, hogy egy film befogadásában az legyen a gátló tényező, hogy másnak olyan nagyon tetszett, hogy olyan szépet írt róla, ami az utána következők számára ellentétes hatást vált ki, de minimum hátrányos helyzetből indítja a filmet.
Röhej, hogy egyeseknél egy jó kritika (rosszmájuak kedvéért legyen inkább "pozitív" kritika) a gátja az élmény átélésének, másoknál meg a negatív kritika az, olyannyira, hogy adott esetben el sem mennek a moziba.
Filmet kell nézni és nem kritikákat olvasni! Amit a Gravitációról írtam, azt csakis azért tettem, mert ezt hozta ki belőlem a film, miután egymás után kétszer is megnéztem. Ez hétvégén egyébként már harmadszor is megtörtént, ezúttal más társasággal, és nagyon boldog voltam, amikor a film végén ugyanazt a hatást tapasztaltam meg a többiek arcán, mint amilyen valószínűleg az enyémen is lehetett. Szóval csak kiírtam magamból azt, ami szétfeszített, de ha ezzel - a jelek szerint - másoknak ártok, akkor a jövőben tartózkodom ettől, elvégre mégiscsak "Moziajánló" a rovat címe, majd keresek más helyet, ahol nem zavarok össze senkit se a gondolataimmal.

Átgondolva szerintem az volt a baj, hogy a sok magasztaló kritika miatt én valami nagyon nagyot vártam amitől majd keresem az államat. Részben meg is kaptam, de nem éreztem azt amit mondjuk a Hobbit után, hogy ezt most én szeretném egyből újranézni. De BD-n biztos vétel lesz. Elismerem nagyon jó film, de pl a Hajsza a győzelemért jobban bejött. 3D-ben nekem az a féle "jön be" amilyen az Avatarban volt. Nem az arcodba nyomok egy vasrudat és örülj verzió.

Nem kötözködés, csak kíváncsiságból mondom/kérdem, hogy azt azért még leírhatnád, hogy ha végig lélegzetvisszafojtva izgultál, akkor hogyhogy nem fogott meg annyira, és hogy mi hiányzott még? Ugye nem az, hogy megfulladj?;-)

Nézz belőle mindig csak ötperces snitteket, annyi idő alatt nem szokik hozzá a szemed, és mindig látod a térhatás jelenlétét. Egyébként nem tudom, hogy vagy vele, de sokaknak az számít jó térhatásnak, amikor folyamatosan kifelé hadonásznak, szúrnak, lebegő csavar után nyúlnak, pedig az csak pont hogy a térhatás legagyisítása. Pont olyan, mint amikor a pornószínésznő belenéz az őt vevő kamerába.

Nem gond, mert én meg veled nem értek egyet.

Annyira az sem. Egyszer már korábban beszélgettünk erről, talán pont ebben a fórumban. Én valahogy többet várok a 3D-től. Vagyis egy ideje már semmit, így meglepetés ér ha tetszik kicsit is.
Nem szomorkodnék ha leáldozna a 3D-nek.

Mondandód első felével nem értek egyet, de spoiler nélkül itt és most nem tudom megmagyarázni, miért. Majd személyesen.

Utolsó mondatodban írtak viszont valóban örvendetesek.

Az Avatar továbbra is a 3D-s filmek etalonja. Ha az sem tetszett, akkor ez a formátum valóban nem neked való.

Szerintem is nagyon jó, csak azt hangsúlyozom, hogy még ennél is lehetett volna jobb, és ez nagy dolog.

Nem szabályoztak semmit, nem volt azzal az oxigénszinttel semmi túlkapás. Kevés volt belőle, akárcsak a másik szereplőnél az üzemanyag, de ezek közül egyik sem közel sem olyan, mint mondjuk az általánosan használt, az utolsó másodpercben hatástalanított bomba kliséje. Ebben a filmben semmi hollywoodi nincs, és hogy egy másik észrevételedre is reagáljak, azért lett a vége olyan, amilyen, mivel ebben a filmben a főszereplő lelki békéjének a megtalálása a fő szál, ennek ilyen színvonalú eljátszása a film legnagyobb érdeme. Nem a helyszín, mert az lehetett volna egy fáskamra is, igaz, akkor kevesebben ültek volna be a nézőtérre.

Ha hasonlítani kellene/lehetne az almát a körtéhez, nálam a Gravitáció azzal a hajszállal vinné el a pálmát a Lehetetlen elől, hogy nehezebb feladatot oldott meg: sokkal ingerszegényebb környezetben, sokkal kevesebb szereplővel, sokkal kevesebb effekttel, zajjal volt képes ugyanazt a hatást kiváltani belőlem, mint a cunamis mozi. Olykor elég volt a csend is ahhoz, hogy libabőrös legyek, hogy átéljem a katarzist. De mivel ez nem verseny, ezért Juan Antonio Bayona Lehetetlenjét is ugyanúgy szeretem, és ha ideveszünk egy látványfilmet is, (a Gravitáció szerintem ennél sokkal több) a szintén mindkettőnknek tetsző Tűzgyűrűt Guillermo del Torótól, akkor elmondhatjuk, hogy az idei év a spanyol (ajkú) rendezők remekei miatt lesz emlékezetes, és ennek örvendjünk.