Moziajánló

Nope. Tele van butaságokkal, ellentmondással és közhelyekkel, ráadásul baromi kiszámítható.

Nálam inkább 5 pont a 10-ből, mint 10 a 9-ből.

Az Útvesztő-Halálkúra:
Annyira nem vagyok a young adult műfajért, habár célközönségnek még beférek. Ugyanakkor szerintem születtek jobb filmfeldolgozások is a témában, ide sorolnám természetesen az Éhezők Viadala sorozatot és az Útvesztő trilógiát is.A Halálkúra leköszönésével szokás újabban ennek a filmes korszaknak a búcsúzását emlegetni. Bár meg kell hagyni nem ok nélkül, a legtöbb filmes feldolgozás unszimpatikus hősökkel, idióta forgatókönyvvel operált aminek a biztos bukás lett a vége. Ma már ott tartunk, hogy az sem biztos a Beavatott sorozatnak látjuk-e egyáltalán a befejezését. Vagy az Arany Iránytű sorsára jut? Talán ezt a témát jobb is hagyni meghalni.
No de visszatérve a Halálkúrához, nekem már az első rész is nagyon tetszett, 35 milliós filmhez képest igen jó látvánnyal, történettel és színészekkel. Ugyan a legtöbben ezt a részt értékelik a legtöbbre, szerintem ennél a sorozatnál nem feltétlenül érvényesül az első rész a legjobb "törvény". A második rész feljebb tette a lécet, a harmadik résszel pedig el is jutottunk a végkifejletig. Külön dicséretes, hogy nem erőltették a befejező rész kettévágását, nyilván a bevételi adatokat is figyelembe véve, habár a történet Amerikán kívül még mindig szépen muzsikál. Borzalmas bukásról nem is beszélhetünk a nyitó hétvégi bevételi adatokat elnézve sem, hiszen a Halálkúra még mindig "csak" 62 millió dollárba került. Itt rögtön meg is kell jegyeznem amit a film nézése közben éreztem, hogy a film simán rendelkezik egy 120 millió dolláros film látványvilágával. Már a nyitójelenet olyan profi akciópakk, hogy nehezen hiszi el az ember a rendezőről Wes Ball-ról, hogy ez a harmadik mozifilmje. A későbbiekben pedig már-már Michael Bay-t idéző városrombolás kellős közepén izgulhatunk Thomas és barátai sorsáért, mindezt Pados Gyula nagyszerű fényképezésével.
A befejező képsoroknak szerintem sikerült elkerülni a giccset, nosztalgikus, méltó módon fejezték be a trilógiát.
Tetszett.
Ajánlott a műfaj kedvelőinek. Külön plusz John Paesanonak a szuper filmzenéért.

10/9

Az jó. A színes cici mégiscsak szebb, mint a fekete-fehér. :)

:)
Hát, sokszor az arc és szemek játékával próbálják elmondani a lassú cselekvést
viszont Dorkának szép a cicije, meg a táncoslányoknak is, de az csak egy jelenet, szerencsére egyedül az a jelenet színes, amúgy a film szinte végig fekete-fehér

"Tarr Bélás magyar Pain & Gain."

Jézusmária...

A hentes, a kurva és a félszemű

Az I. világháború korába tett, sárban, mocsokban, Tarr Bélás magyar Pain & Gain.

Nem rossz kb 60-70%

Utána nézve sem a sztori, sem a helyszín, sem a hangulat nem stimmel.
Kelletek az ismert sztori nevek, mély filmhez amiben levetkőztetheti Gryllus Dorkát a rendező.:)
Hegedűs D. Géza viszont nagyon jó.

Nekem pont a "nyugdíjashumor" hiányzott. Az első 10 perc még tetszett, mert ott valóban történtek személyes, kissé humoros dolgok, de utána az egész film olyanná vált, mint egy  80-as években készült magyar tévéjáték. Beszélő fejek két órán át, és ráadásul amiről beszéltek, azt sem túl érdekesen adták elő.

ENYHE SPOILER

A metrójelenet pedig a legrosszabb szocialista propagandafilmeket idézte. Kb. az "igazságos Kádár János"-szinten.

Nagy csalódás volt a film, 3/10.

A vendégek (The Party)

Végre semmi cgi, fekete-fehér, feliratos, angol fekete komédia.
Tök jó poénok és a végére egy csavar.
Halálos kifigurázás a modern liberális társadalomról.
Jó , ajánlom!


Kis érdekesség,  megfigyelni, hogy mennyire lepukkant a cselekmény helyszínének helyt adó lakás. Ott a politikai "elit" (árnyékkormány, muhaha) nem flancol.:)

A legsötétebb óra / The Darkest Hour

Nem tudom, most miért lett hirtelen ilyen fontos téma a dunkerque-i evakuációból és a körülötte zajló eseményekből, de aki Nolan filmjénél hiányolta, hogy milyen alkuk zajlottak a háttérben ahhoz, hogy a mentőakció sikeres legyen, azok most ezt bepótolhatják.

De nem árt felkészülni, hogy ehhez át kell verekedniük magukat azokon a részeken, amiket nehéz nem karikatúraként értelmezni Churchillről. Persze amúgy sincs annyira magasztossá téve az ő személye, bárhogy is segített átvészelni az angoloknak a II. világháborút, mert mindenki tud az iszákosságáról, az elmaradhatatlan szivarjairól és a "No sport!"-ról. De itt, azon kívül, hogy előadja azt a három beszédet, és hogy bulldogként akaszkodik arra, hogy a nácikkal nem lehet alkudozni, két ilyen jelenet között bármelyik demens és habókos vénemberről szólhatna a film, annyira idétlenre van véve a figura. Ebben nem is Gary Oldman jár élen, hanem Kristin Scott Thomas, aki "malac"-nak becézi szeretett férjét...

Történelmi tablónak talán érdekes volt, de ezzel a nyugdíjashumorral kombinálva én leginkább csak untam.


6/10

Thelma: lehengerlő volt látni ilyen ifjú tehetséget a vásznon, mint Eili Harboe. Persze, övé a főszerep, azonban a többi színészre sem lehet panasz. A sajtó ugye úgy reklámozza, hogy milyen jó, mert  ilyen fantasztikus szuperhősfilmmel indul az év, és tényleg van a filmnek egy ilyen vonulata. De ahogy a Kick-Ass vagy A sebezhetetlen sem volt csak szuperhősfilm, úgy ez sem az. Nyilván el kell adni valahogy a filmet, de jobban illik rá a misztikus jelző. Hiszen Thelma egy mélyen vallásos keresztény családban nevelkedik fel, majd kikerül az egyetemre, "szabaddá" válik és próbálja feszegetni a határait. Persze nem úgy mint az amerikai filmekben, csak szépen komótosan, ahogy a skandináv filmekben szokás. Aztán belépnek az életbe a furcsábbnál furcsább történések, amit egy fura roham okozott. Először ő sem tudja mi tört felszínre belőle, de a film végére szépen minden értelmet nyer. Gyönyörű műfaji mix, egyszerre szól az örökös szabadságvágyról, elnyomásról, családi titkokról és igen, egy kicsit a fikció oltárán is fantáziál a film egy egyedi, de erős nőről. Év végén ott lesz a legjobbak között. A rendező eddigi legértebb munkája, meg is lepett vele, a régebbi munkái fényében. Azok is rendben voltak, de teljesen más fajtájú és hangulatú művek voltak.

Floridai álom: az előzetes katasztrófa, egyáltalán nem győzi meg az embert. Aztán csak elgondolkodtam, hogyha ilyen pozitív a fogadtatása, akkor tudhat valamit ez a film. Egy szóval: elvarázsol. És nem csak azért, mert szereplői Disneyland mellett laknak egy floridai lepukkant lakótelepen, hanem mert van szíve a filmnek. Mer reális és igazi lenni. Nem kendőzi el a valóság, de ha kell elemeli a nézőt, hogy visszarepüljön a gondtalan gyerekkor édes percei közé. Az összes gyerekszereplő fantasztikus. Nem tudom Sean Baker honnan szedte össze őket, de zseniálisak. Willem Dafoe karaktere Bobby, pedig egy morcos, de amúgy csupaszív és józan gondolkodású ember. Életünk során sokan találkoztunk hozzá hasonló figurával. Igazi nagybetűs mellékszerep, remélem jönni fog Oscar bácsi. A filmet meg minden örök gyereknek ajánlom, legyen 8 vagy 88. :D

Már nagyon várom, hogy láthassam!

Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri)

A lánya gyilkosát elkapni képtelen helyi seriffen hirdetőtáblákon elhelyezett szöveggel kéri számon a tehetetlenséget a film főszereplőnője. Lesz is kavarodás rendesen, a kisvárosban egymásnak feszülő indulatok okozta felbolydulás komor véget sejtet. S bár valójában egy drámát nézünk, a karakterek lehetetlensége, a sztori fordulatai, a haláli jó dialógusok adnak egy komikus ízt mindehhez, mintha egy Coen-tesós mozira ültünk volna be. Zseniális alakítások, nagyon jó forgatókönyv, pazar rendezés, eddig négy Golden Globe-díj, várhatóak az Oscarok is, de ami nézőként lényegesebb, remek szórakozás, amit jövő héttől mozikban megejthetnek az érdeklődők. Vastagon ajánlott!

Köszi!:)

Jobbulást!

Kösz! Most épp betegeskedem, de ha nem hullik ki  a helyi műsorból egy hét után, akkor rápróbálok.

Az utolsó Jedik

Harmadszorra megint tetszett, akárcsak elsőre. Úgy látszik, hogy a páratlan alkalmak a nyerők. :)

Akkor ne hagyd ki a Kicsinyítést se! :)

Szerintem épp a Kerülőutak a legjobb. Meg az Utódok.

A rendezőtől a Schmidt történetét és a Nebraskát nagyon szerettem, főleg ez utóbbit, a Kerülőutak viszont szimplán untatott így félbehagytam.

A Kicsinyítést szerintem inkább Zemeckisnek vagy Spielbergnek kellett volna megrendeznie, az ő kettejük filmográfiájba sokkal inkább beleillik mint Paynébe.

Sajnos úgy hírlik, hogy ez Payne eddigi legkevésbé sikerült munkája, ami viszont a kommerszet kedvelőknek sem jön be, így a film valahol mindenkitől távol, ízlések közt félúton süllyed el.

Kicsinyítés

Egy szó jut eszembe erről a filmről legelőször: pazarlás. Sajnos a zseniális alapötletet, amire a filmet felfűzték abszolút kihasználatlan marad, pedig nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet. Annyira vártam, mint kisgyerek a karácsonyt, ehhez képest amit kaptam az maximum egy minden téren közepes filmélmény amiben a jóindulatom is vaskosan benne van.
A film első fele, a nagy döntés, a zsugorítás, plusz Christoph Waltz karakterének bemutatása pazar. Meglepő módon ez utóbbi színész a film fő humorforrása, az ő beszólásain nem lehet nem röhögni. Zseniális a faszi, de tényleg, ugyanakkor végtelenül sajnálom, hogy a film az alaphelyzet abszurditását teljes mértékben eldobja. Értem ez alatt, hogy a miniatűrizálás után játszódó jelenetek, nyugodtan játszódhattak volna a normál méretű emberek világában is, ugyanis gyakorlatilag semmi sem utal a két világ méretbeli különbségeire. Egyetlen rózsafejet kivéve, amit Matt Damon karaktere tart a nappalijában. Ez azért édes kevés, ennél többre vágytam. Annyi de annyi fantázia és kreatív ötletet bele lehetett volna sűríteni ebbe a moziba, hogy akár egy nap klasszikusként is visszagondolhattunk volna rá, de nem, elmegy a rendező úr filmjeire jellemző filozofálgatós-bölcselkedős-világvége nyomvonalon, ami szerintem ide nem illet és ezáltal unalmassá is vált az egész.
Vártam a filmben a bonyodalmat, mikor jön valami állat, ami a kis emberekre közvetlen fenyegetést jelent, vagy a vége felé, amikor a norvég fjordok között hajókáznak, mikor bukkan fel egy hal, ami megtámadja a kis hajót, de semmi ilyesmi nem történik, az események végtelenül lassan hömpölyögnek előre a maguk medrében.
Mint említettem Christoph Waltz zseniális a filmben, miatta abszolút érdemes megtekinteni a filmet, Matt Damon teljesen átlagos, valamint a film második felének jelentős részét kitevő kis kínai szereplőt emelném még ki, de hosszútávon már nagyon idegesítővé válik a karaktere.

Jó szórakozást a filmhez! :)

Nekem főleg a cikk azon része nem tetszett, hogy "unta a filmet". Mi kellett volna még ennél érdekesebb? Na de felejtsük is el, örülök, hogy Téged meg tudtalak nyerni egy mozizásra! :)

Végül csak visszahozták még egy hétre, és akkor már megnéztem, meg utána a "tyúk" cikkét is elolvastam :)...

Hogy most a 7/10 mennyire "leszólás", azt nem tudom, főleg, hogy ami negatívumot említ (a több pozitívum mellett), azt azért részben nálad is ott volt az "érettebb gyerekeknek" ajánlással. Szerintem sem hatéveseknek való, sem az összetettsége, sem a krimibe hajló sztorija miatt, legfeljebb akkor, ha a szülő utána rászánja az időt, hogy elmondja, mi miért történt... de talán akkor sem.

Nekem viszont "éretlenebb tíz éven felüliként" viszont nyugodtan tudott tetszeni. Ez az ünnepkör és a mögötte levő gondolatiság, annak bemutatása egyre jobban bejön, a cselekmény érdekes volt, megvoltak a maga tanulságai, és a rokonok is elég karakteresek voltak ahhoz, hogy szolgáljanak néhány kellemesebb poénnal, és volt egy-két jobb fordulata, amik nagyon tetszettek, például rögtön Cocot illetően. Az enyhén Johnny Deppre hajazó, higanymozgású csonti, a kevésbé enyhén dilinyós kutya viszont éppen az olcsó humorkodás miatt lefelé húzta a hangulatom, és a hosszán szerintem is lehetett volna még nyesni. Ha nekem nem is "tízpertizes", de 8,5-t szívesen adok rá, kb. egy szinten van az Élet könyvével.

A cikkről meg még annyit, hogy kár sérelmezni, hogy Olafból egy idiótát csináltak... mert az egy idióta :).

Bizos valami magvasabbat adtak az esti sávban. Úgy szokták. Ja, igen, biztos Viszkist. Ez van.

Aha, és akkor is gyakorlatilag munkaidőben...