Ami engem illett, magamtól rájöttem, hogy nekem tetszik ez a film, s közben semmilyen elméleti síkon nem pörgettem végig, hogy ezzel a társadalom hasznos vagy haszontalan részéhez tartozom. Elmondtam vele kapcsolatban az általa keltett pozitív hatást, amiről úgy gondoltam, hogy - mivel jószívű vagyok - ajánlom másnak is, hogy ugyanezt megtapasztalhassa. Igyekeztem megfelelni a fórumszabályzatnak, s mivel ez ajánló-rovat, ezért ajánlottam benne egy filmet. Olyan filmet, amiről előzetesen semmit nem tudtam, nem néztem hatszáz werkfotót, nyolcvan előzeteset, nem kísértem végig, hogy kinek ment a hasa a forgatáson, hova ment a rendező, ki kezdte, ki fejezte be, mert ezek nem érdekelnek, premier előtt pláne nem. Úgyhogy nekem új volt minden, tiszta lap, tudtam élvezni.
Azt veszem észre, hogy manapság sokszor már nagyobb hangsúly van a film körüli eseményeken, körülményeken, mint magán a filmen. Amit már előre(!) beáraznak, hogy mekkora lesz a tetszési index, a bevétel, stb. A végén már felesleges is lesz moziba menni, hiszen a "kritikus" azt is előre leírja, hogy hogyan fog az embereknek tetszeni. Mindez azért, mert tehetségtelen emberek kimaxolják ezt a szegmenst, amíg a készítőktől a fogyasztóig jut egy produkció és addig ők fontoskodnak a film apropóján. Ezek az élősködők osztják az észt, vakítják az erre fogékony népet, befolyásolják a közízlést, gyűjtilk a lájkot, a reklámokat, s így a semmiből építkezve elvannak. Egyre többen és egyre felhigultabb minőségben. Meg kell nézni néhány votka-videoajánlót annak, aki nem érti, hogy mire célzok. S még valószínű nem vagyunk az alján.
Persze, az Igazság ligája nem egy filmművészeti mérföldkő. Még csak műfajában sem a legjobb. Ettől függetlenül lehet sokak számára szórakoztató. Az már legyen a filmekről kényszeresen-rendszeresen író grafomániás gondja, hogy mindent egy egytől tízig univerzumba kénytelen betuszkolni. Hál istennek engem nem köt ilyen következetesség. Ez a film most tetszett, punktum. Lehet, hogy legközelebb már nem lesz ilyen hatással rám. Más produkciókat meg elsőre utáltam, aztán megkedveltem. A pillanatnyi szenzibilitás dönti el ezt.
Mindezek alapján inkább ne is higgyen senki annak, amit írtam, hiszen hiányzik a szavaim mögül a megalapozott statisztika és a tudományos következtetések sorolása is. Azt mondta egy régebbi barátom, hogy filmről írni nem szabad rögtön a megtekintés után, meg kell várni, míg kimegy az emberből a hatás. Erre én meg azt mondom, hogy akkor már írjon róla az, akinek két anyja van. Mondják meg a focistának is, hogy ne akkor örüljön, amikor gólt rúg, tartsa vissza az örömét a következő edzésre, aztán akkor őrjöngjön. Vagy a néző, aki a lelátón szemtanúja ugyanennek. Én ilyen kis spontán maradok már, hogy élvezni próbálom a dolgokat, nem pedig magyarázni. Aki magyarázza, annak kevesebb ideje marad élvezni.
No, léptem.