Pappa Pia
Egyesek talán az új Csinibabát vagy Made in Hungáriát várták a Pappa Piában, hogy kb. tíz év után megint legyen zenés magyar film a mozikban, míg mások az újkori magyar filmgyártás leggyalázatosabb hulladékának, az Álom.netnek a trónkövetelőjét látták benne, de mindkét tábort el kell keserítsem.
A Csinibaba és a Made in Hungária ugyanis nem csak a dalokon keresztül, hanem stílusában is nosztalgiát tudott ébreszteni, így a hiányosságaik is könnyebben megbocsáthatók voltak. A Pappa Pia viszont a jelenkori üzleti rivalizálásával és love sztorijának sablonjaival ilyet nem tud fel mutatni, így legfeljebb azok találnak ebben menedéket, akiknek Korda Gyuri bácsiról még mindig a "sármos" az első szó, ami eszükbe jut. Nem egy Mamma Mia, de van benne Papp papa meg pia is, és mint egy újraforgatott "slágerrádió", csinos/jóképű fiatalokkal, váratlanul előugró, Bollywoodot idéző tánckarokkal, szerelemmel és ármánnyal még egészen fogyasztható volt. Nekem is voltak benne olyan zenék, amiket szívesen hallottam vissza, és olyanok is, amiken jót nevettem (Belga - Szerelmes vagyok), és kétes a dicsőség, de annyival a Pappa Pia jobb volt a Kincsemnél is, hogy ide illett Fluor Tomi Legója, oda meg nem.
Az Álom.nettel pedig azért nem áll az összevetés, mert itt azért legalább akadnak próbálkozó színészek, még ha Stohl diszkótulajdonos figurája egy borzalmas karikatúra is, és Csupó Gábor rendezésében is akadnak sikerültebb részek, még ha sok jeleneten vastagon érződik is, hogy tojt rájuk, mert ha megfeszül sem tudott volna semmi értelmeset kihozni a zagyva, minden következetesség nélkül összekötött jelenetekből és a rémes párbeszédekből. Forgatókönyvről ugyanis ugyanúgy nem lehet beszélni, itt az csak egy keret, amibe beleerőszakolták a dalokat, és ha kellett ehhez egy totál értelmetlen motorcsónakverseny, hát akkor lett. Ami viszont nagy fegyvertény a "pink foscsi" ellenében, hogy amíg az képtelen volt körülhatárolni, kiknek is szól (a fiatalok röhöghették ki a legharsányabban a szánalmas amcsivígjáték-majmolást), a Pappa Pia ezt pontosan tudja. Így meg is fogja találni a közönségét azok között, akik még mindig nevetnek a Sas-kabarén és az első sorban csápolnak a falunapi dáridón... de hát nekik miért ne járna egy magyar mozifilm?
A Pappa Pia összességében leginkább zenés-romantikus szponzorált tartalomnak nevezhető (Família Kft. mennyiségű termékelhelyezésre tessenek készülni), belehányva minden olyat, amivel a termék a marketing szerint jobban eladhatóvá válik a célcsoportban, és hanyagolva mindazt, ami a célcsoport számára közömbös. Én meg megnyugodtam annyiból, hogy idén láttam már rosszabb filmet, még magyart is.
4/10