Hiányzott belőle a kohézió. Random belekapott dolgokba, mikrokörnyezetes feszültségkeltegetésekbe, de ezek jóindulattal is max. csak középszerű szkeccseknek mondhatók, melyeket a "háború" gyűjtőszó tart össze. Az a hajólyuggatós jelenet is lóg a levegőben.
Sokáig az a feszkó alapja, hogy csóri katonák malmoznak a parton, hogy jöjjön taxi, mert az az egy vagy kettő, amit mutatnak, azt lebombázzák. Aztán jön 30 halászhajó, amire darabonként max. 30 ember fér fel (de akkor már félig víz alatt van), őket már nem süllyeszti el senki - persze, hiszen Tom Hardy lelőtte a nácik mind a négy bombázóját. S hogy ha már megjeleníteni nem sikerült, de mégis átérezzük azt, hogy ez mekkora fejlemény, ezért a végig egy rozzant móló végében dekkoló, statisztikai adatokra redukált beszédű Kenneth Branagh közli, hogy 300ezren menekültek meg, ami az előbb említettek fényében viccesebb, mint pátoszos. Nekem Koltai Gábor Honfoglalása jutott eszembe, amiben a félelmetes besenyő sereg támadását féltucat lovassal ábrázolták. Így azután a könnyfakasztósnak szánt újságos-sörös befejezés sem váltott ki belőlem semmit. Nolannak semmi empatikus képessége nem látszik a végterméken, ezért hiába kotorászott korabeli repcsik, hajók után, s ment eredeti helyszínekre, az egész megragad a technikai tökélyre törekedés szintjén. Bár más műfaj, de a Pixar Stúdiót tudnám példának hozni, ahol a szakik pontosan tudják, hogy semmit nem érnek a legprofibb szoftverek, ha az általuk megteremtett szupi látványvilágból hiányzik a szív. A Dunkirk mellkasában nem dobog semmi és ez szinte nullázza a belefeccelt időt és energiát.
