ZSIVÁNY EGYES (Spoilermentes)
Túl vagyok én is a Zsivány Egyesen, és mondhatom hihetetlen élmény volt. Hihetetlen, abból a szempontból, hogy sosem hittem volna, hogy egy Star Wars-film az előzmény-trilógia alá tud süllyedni, de ennek sikerült!
Sosem untam még így Star Wars-filmet, ami többek közt az alábbiaknak köszönhető: a szereplők közül egyetlen egy sem akad, aki egy kicsit is érdekes lenne. Még a nevüket sem lehet megjegyezni, a karaktereik pedig egytől-egyig tökéletesen érdektelenek. Semmi jellegzetesség, semmi igazán egyedi vonás. (Mondjuk a vak japánnak annyi volt, hogy az egész filmben egyetlen mondatot ismételgetett, amitől önkéntelenül is az jutott eszembe: "Én vagyok Groot!" - de az legalább jópofa volt...)
A film humora esetlen, gyerekes, de leginkább nem létező. Az akciójeleneteket kb. ezer másik filmben láttuk már ugyanígy, vagy még jobban. Mivel a figurák dögunalmasak, és maga a sztori is, így aztán semmilyen érzelmi hatást nem bírt kiváltani a film, szóval nyugodtan mondhatom, hogy még érzelem sem volt benne.
Maga a történet sem volt egy nagy szám, a mai blockbuster-dömpingből egy kicsit sem emelkedett ki. Teljesen komolyan mondom, hogy már most nem emlékszem a filmre, pedig tegnap este láttam!
Sokat elmond, hogy ez volt az első olyan Star Wars-film, ahol több néző is elhagyta a termet a vetítés alatt, mellettem két székkel egy néző pedig jóízűen aludt! (Bevallom, helyenként ehhez én is közel álltam, de mégis, hogy nézett volna ki, hogy régi Star Wars-fanként elalszom egy Star Wars-filmen?)
Az idei év amúgy sem volt valami nagyszerű a hollywoodi blockbusterek szempontjából; nagyon reméltem, hogy a Zsivány majd orvosolja ezt, de sajnos minden várakozásomat alulmúlta.
Nagy jóindulattal 10/3.